Magyar körtefajták – Az Arabitka
Vélhetően magyar eredetű, történelmi fajtakör tagja, amelynek nagyon sok típusa terjedt el hazánkban, leginkább a Duna-Tisza közén. Az Arabitka egy nyári fajta, ami általában június végén-július elején érik be. Héja eleinte zöld, akkor szedhető, amikor már elkezd sárgulni, legtökéletesebb akkor lesz, amikor már teljesen aranysárga színben pompázik. A termés bőlevű, húsa fehér színű, édeskés, gyengén illatos, július környékén válik pompássá, ekkor fogyasztjuk.
Az Arabitka gyümölcse kicsi, de széles, kerekded – általában olyan hosszú, mint amilyen széles. Az ágakon csomósan helyezkednek el a körték, elég korán termőre fordul, pozitív tulajdonsága, hogy nagyon bőtermésű, viszont szakaszosságra hajlamos. Gondozásáról annyit mondanék, hogy nagyon ellenálló, edzett, és viszonylag igénytelen fajta, bírja a meleget, a szárazságot, a homokos és az agyagos talajt egyaránt. A koronája más körtefajtákéhoz képest erőteljesebb, feltörekvőbb.
Magyar körtefajták – A Mézvackor
Erdély területén már a XV. században ismert volt a Mézvackor nevezetű körtefajta, ami sokunk nagy kedvence volt régen. A Mézvackor termése szinte szabályos gömb alakú, kisméretű, édeskés, isteni finom, a héja pedig sárgászöld színű. Hasonlít az Árpávalérő fajtához annyiban, hogy inkább azonnali fogyasztásra ajánlott, ugyanakkor kiváló pálinkaalapanyagnak is. Kifejezetten bőtermő fajta, régebben az ágak szó szerint roskadoztak a rengeteg gyümölcs súlya alatt, alá kellett karózni, nehogy letörjenek. Éppen ezért szerették a régi öregek, rengeteg pálinka született a gyümölcsből.
Magyar körtefajták – A Vadkörte
1960-ban Terpó András fedezte le a Pomáz felett gyűjtött herbáriumok között, de pontos leírási helye nem ismert. Később megtalálták Visegrád mellett is, de sajnos megsemmisült ez a pár egyedből álló állomány egy útépítés miatt. Manapság a Pilisben, a Szentendrei-szigeten, a Dél-Börzsönyben és a Visegrádi-hegységben találkozhatunk vele, de rossz hír, hogy a kihalás szélén áll, ezért fokozottan védett. A vadkörte maximum a 8-10 méteres magasságot éri el, magas, karcsú alakú, kevés elágazással. Almatermése gömbölyded, vagy csiga alakú, szeptember-októberben érik és hullik. Meleg-, és fényigényes, közepesen szárazságtűrő, de az aszályos nyarak megviselik, ilyenkor megbarnulnak, elszáradnak és lehullanak a levelei.
