Nyaranta egy érdekes látogató járja kertünk virágait. Néhány pillanatig egy helyben lebegve időz egy-egy virág előtt, majd gyorsan tovább is áll. Aki nem ismeri ezt az apró lényt, könnyen hiheti, hogy kolibri serénykedik virágoskertjében.
Világszerte sok száz fajta szender él, közülük Magyarországon 19 fordul elő. A szenderek (Sphingidae) a valódi lepkék alrendjének egy teljesen zárt, jól elkülönített, mintegy 800 fajt magában foglaló lepkecsoportot alkotnak. Legtöbbjükre jellemző a hosszú pödörnyelv.
Kiváló repülők rövid és hosszú távon egyaránt. Kiválóan manővereznek egy helyben a virág előtt lebegve, és kontinenseket, vagy óceánokat is képesek átrepülni egyhuzamban. Testükön sűrű szőrbunda található. Szívókájuk rendszerint jól kifejlődött, néha feltűnően hosszú. A csáp az európai fajokon leginkább orsóidomú, a végén gyakran finom kampócskával. A csáp felső része pikkelyes, alsó része szőrös, a hímé csomósan álló szőrpillákkal tarkított.
Villámgyors repüléssel zúgnak a levegőben, néhány pillanatig zümmögve lebegnek egy-egy virág előtt, bebocsátják abba hosszú szívókájukat, majd átsuhannak a szomszédos virághoz, hogy abból is kóstoljanak egyet. A virágok beporzása terén egyébként a szenderek nagy jelentőséggel bírnak. Például a kacsafarkú szender nem egész 4 perc alatt 108 ibolyát látogat meg. Napközben rendszerint fatörzsön vagy más rejtekhelyen pihenő szenderek az esti szürkületben élednek fel és keresik fel nagy lendülettel a virágokat.
A szender kinézete, jellemzői
Nyúlánk testűek, a bagolypilléktől nem esnek messzire. A karcsú, erőteljes lepkék, testüket sűrű szőrbunda takarja. Az első szárny keskeny, és hosszabb, mint a hátsó. A mellékszemek hiányoznak. A pödörnyelv (szívóka) rendszerint jól kifejlődött, néha feltűnően hosszú. A csáp az európai fajokon legtöbbnyire orsóidomú, a végén gyakran finom kampócskával. A csáp felső része pikkelyes, alsó része szőrös, a hímé csomósan álló szőrpillákkal borított.
A hengerded alakú, tizenhatlábú, rendszerint rikító színű szenderhernyók az utolsó előtti testszelvény háti részén hátrafelé görbült (néha csak gombszerű, tompa kiemelkedéssel helyettesített) „farszarvat” viselnek. Bábozódáskor a földbe húzódnak, kis üreget simítanak ki maguknak. Néha a kis odút szövedékkel bekárpitozzák. Csak kivételesen, mint például az amerikai Madoryx-nem fajai teszik, történik a bábozódás föld felett, a gazdanövényre erősített laza gubóban. A trópusokon, ahol a szenderek a legnagyobb formagazdagságot érték el, feltűnő nagyságú fajok akadnak, amilyen például a brazíliai Cocytius Antaeus Drury. A következő oldalon még több érdekesség vár!
