Mostanában kell elvetni a maghéj nélküli tököt. Olajtöknek is hívják, mert száraz magja kitűnő minőségű olajat tartalmaz. Ugyanakkor jól emészthető (telítetlen) növényi zsírban és fehérjében is gazdag. Mindez együttvéve kiváló táplálkozási értékekkel bír.
Az pedig, hogy sok szelén van benne, gyógyászati jelentőségét növeli, a szelén ugyanis fontos szerepet játszik az emberi szervezet gyulladásos folyamatainak megakadályozásában, ellenálló képessége növelésében, emellett az agyi folyamatokat serkentő, az idegrendszer és a prosztata (dülmirigy) működését erősítő hatású.
Lapozz tovább, ha érdekel, hogy miért is éri meg tököt termeszteni!
Noha héj nem, de egy vékony hártya azért borítja a magot. A többi tökféle maghéjának kialakulására jellemző folyamat, nevezetesen a héjat alkotó sejtek falának megvastagodása, fásodása nála elmarad. A kutatók szerint a maghéj nélküli tök megszületésének egy véletlenszerűen bekövetkezett genetikai elváltozás (mutáció) az oka. Jelenleg Oroszországban termesztik a legnagyobb területen, nálunk fölfutóban van.
A növény orsógyökere mélyen hatol a talajba, dús oldalgyökérzetével behálózza a talajt. (Így még csapadékhiányos időben is nedvességhez juthat, ezért jól tűri a szárazságot.) Szára több méter hosszúra is megnő, kabaktermései változatos színűek, fehér, sárga vagy zöld alapon csíkozottak.
A maghéj nélküli tök melegigényes és fagyérzékeny. Késő tavaszi és kora őszi fagyok egyaránt veszélyeztetik, ennek ellenére hazánk éghajlati viszonyai alkalmasak a termesztésére. Árnyékba ne ültessük, de az enyhe félárnyékot elviseli, így például a kukorica közteseként vethető. Jó szárazságtűrő, a szélsőségesen rossz talajtípusok kivételével szinte minden talajon elfogadható termést hoz. A szerves trágyát meghálálja.
Magját fészekbe vetjük, 60×60 centiméteres sor- és tőtávolságra. A kijelölt tövek helyén 30 centiméter átmérőjű és ugyanilyen mély gödröt ássunk, ebbe tegyünk egy nagy lapátnyi érett istállótrágyát vagy komposztot, majd a kiemelt földdel temessük be. Három-négy magot tegyünk egy-egy fészekbe, három-négy centiméter mélyre. Az első lomblevelek megjelenésekor egyeljük ki a kis növényeket, csak a legerősebbet hagyjuk meg.
Rendszerint az ősz derekán takarítjuk be, amikor a tök héja kemény lesz, a növény kocsánya és szára száradni kezd. A kocsánnyal együtt levágott terméseket célszerű öt-tíz napig utóérlelni. A magokat a jól utóérlelt termésekből könnyen kiszedhetjük (nem kell megmosni sem), majd vékonyan elterítve, száraz, szellős helyen szárítsuk meg. A maghéj nélküli tök jó főzeléknek, nagy cukor- és szárazanyag-tartalma miatt akár lekvárt is készíthetünk belőle. A mag süteményekben használható föl dió, mandula vagy mogyoró helyett. Péksütemények, pogácsák ízesítésére is kiváló. Magában fogyasztva, nyersen vagy enyhén sózva és kissé megpörkölve is kitűnő csemegénk lehet.
Forrás: Szabad Föld
