Ősi kultúrnövényünk a pillangósok családjába tartozó lóbab. Eredeti hazája Észak-Afrika. Az ókori Európában ez volt az igazi bab, ám Amerika felfedezése után az újvilági bab szinte teljesen kiszorította az étkezési kultúránkból és a termesztésből. Dél-Európában és Afrikában széles körben termesztik jelenleg is. Magyar nemesítésű változata is van, a Nemzeti fajtajegyzéken szerepel is, de nem nagyon keresik.
Lóbab jellemzői
A lóbab egyéves növény, karós főgyökere gyors növekedésű és mélyre hatoló. A zöld hüvely belül szivacsos állományú, zsenge állapotban húsos, lédús, zöldségként fogyasztható. Maga a zöld hüvely bőrszerűvé válik, az érés folyamán sötétbarna, kissé feketés árnyalatú lesz, melyen bársonyos szőrözöttség található.
A túlérett hüvelyek felrepednek és a mag kiesik belőlük. A magok világosbarnák, sima, fényes felületűek. Közepes vagy annál valamivel alacsonyabb hőigényű növény. A magjai 4-6 fokon már csírázásnak indulnak, későbbi fejlődéséhez is elegendő 15-20 fok. A nagy meleget viszonylag jól tűri, de tartósan 32-35 fokon a növekedése megakad. Jó hidegtűrő, a fiatal növények a tavaszi, rövid ideig tartó 4-5 fokos fagyokat károsodás nélkül átvészelik. Mediterrán területeken télen is termeszthető. Közepes a fényigénye, téli megvilágításban is tűrhetően fejlődik. A félárnyékot elviseli, de tartós fényhiányban a virág kialakulása lelassul, sőt a virágzás el is marad.
A lóbab talajigénye
Vízigényes növény, csírázáskor és virágzás, terméskötés idején igényli a legtöbbet. Az aszályos időszakot nagyon megsínyli, hosszan tartó szárazságban kevesebb és kisebb magot érlel. Nyirkos, páradús körülmények között várhatunk tőle nagy hozamot, ezért csapadékszegény területeken öntözéssel termeszthetjük biztonságosan. Fehérjében és keményítőben gazdag magvai kiváló takarmányt és emberi táplálékot adnak.
Hol termesztik a lóbabot?
Nyugat-Európában és a Földközi-tenger mentén zöld hüvelyű állapotban is igen népszerű. A kifejlett, zsenge babszemekből kiváló saláta, püré, főzelék készíthető. Zölden vitaminokban és ásványi sókban gazdag. Érett magjából régebben lisztet őröltek vagy szárazbabfőzeléket készítettek. Az őszi zöldségfélék jó előveteménye, mert nitrogénnel gazdagítja a talajt. Nagy zöld tömegével zöldtrágyázásra is kiváló. Az óegyiptomiak a lóbab fekete foltos fehér virágát „halálvirágnak” nevezték, és az igen tápláló magokból mindig tettek a sírokba is.
Recept lóbabbal
A lóbab nagy keményítő- és fehérjetartalma miatt az ókorban is igen fontos élelem volt. Íme, egy több mint kétezer éves recept, a fűszeres lóbabé, az ókori konyhaművészetből. Hozzávalók: 50 deka lóbab, 2 deci fehérbor, 1 deci olívaolaj, 1 darab nagyméretű póréhagyma, valamint koriander, szurokfű, édeskömény, bors, füstölt hal, vagyis például fél doboz szardínia. A sós vízben megfőzött babot lecsurgatjuk, a feldarabolt póréhagymát az olajon megpároljuk, hozzáadjuk a fűszereket, a fehérbort, a szardíniát. A fűszeres mártást a babhoz adjuk, és melegen tálaljuk.
