A magyar vonós zenekari hagyomány és a lipicai lótenyésztés is felkerült az UNESCO (az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) szellemi kulturális örökség listájára a világszervezet 17. ülésszakán olvasható az MTI frissen kiadott közleményében. Micsoda siker, micsoda világraszóló elismerés!
Mit jelent az UNESCO elismerése?
Az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára az emberiség nemzedékről nemzedékre hagyományozódó közösségi tudását gyűjtik össze. A listára kerülésről az egyes országok felterjesztései alapján a Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága dönt, amelynek tizenhetedik ülésszakát hétfőtől vasárnapig Marokkó fővárosában, Rabatban rendezik meg - tájékoztatta az MTI-t csütörtökön a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága. A magyar világörökségi elemek nemzetközi felterjesztésének előkészítéséért felelős intézmény közölte: Magyarország önálló felterjesztésként nyújtotta be az UNESCO-listára a magyar vonós zenekari hagyományok örökségelemet, a lipicai lótenyésztés hagyományát pedig nyolc ország - Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovénia és Szlovákia - közösen terjesztette az UNESCO elé.
Néhány szót a magyar népi vonószenélésről is
A közleményben emlékeztettek arra, hogy a vonós zenei formáció évszázadok folyamán alakult ki az úri vonós zenei gyakorlat alapján. A hegedű-brácsa-bőgő alapfelállású paraszti vonósbandák meghatározó elemei voltak a hétköznapok és ünnepek közösségi és családi alkalmainak, táncos és énekes mulatságainak. Az 1970-es években elindult táncházmozgalom a vonós zenei hagyomány számára is fordulatot hozott, és segítette annak fennmaradását, napjainkban pedig virágzását. A hivatalos képzések beindulásának köszönhetően ma több száz népzenész számára életforma, hivatás a vonós zene gyakorlása és tudatos továbbörökítése.
A magyar népi vonószenekar változatos hangszeres összetételével, társadalmi és kulturális funkcióival és sokszínű repertoárjával egész Európára, de különösen a szomszédos térségekre kisugárzó hatással bír, így napjainkban az egyik legnagyobb hatású zenei jelenség a térségben - mutattak rá a közleményben.
A lipicai lótenyésztés hagyománya
A Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának közleménye a lipicai lótenyésztésről szólva felidézte, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idején a császári udvari feladatokra kitenyésztett lófajtát a mai Szlovénia területén található Lipica település császári ménesében tartották.
A lipicai lótenyésztés Magyarországon
Magyarországnak kiemelkedő szerepe volt a fajta fenntartásában, a napóleoni háborúk idején ugyanis a veszélybe került ménest Mezőhegyesre menekítették, innen terjedt el a lipicai lótenyésztés az egykori monarchiához tartozó országokban. Ma Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovénia és Szlovákia rendelkezik a lipicai lovakat tenyésztő ménesgazdaságokkal.
Hazánk kiemelkedő szerepe a lipicai lótenyésztésben
Mint hangsúlyozták, Magyarország kiemelkedik a lipicai lóval gyakorolt fogathajtás nemzetközi eredményeivel. A felterjesztés elkészítésében Magyarországról az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad és a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete volt a Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának szakmai partnere. Az UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján jelenleg a magyarországi örökségelemek közül a mohácsi busójárás, a matyó hímzés, a közös felterjesztésként benyújtott solymászat és a kékfestés hagyománya szerepel. A jó megőrzési gyakorlatok regiszterében a táncházmódszer és a Kodály-metódus képviseli a modell értékű megőrzési programokat.
