Gyilkos méh
A gyilkos méhek cseppet sem kedves állatok. Ezek a méhek szép lassan kiszorították Amerikából az Európából importált, méhészetekben tenyésztett fajtákat (vagy szaporodtak azokkal). Nevük ellenére azonban nem szárnyas gyilkológépekről van szó – szúrásuk nem veszélyesebb egy egyszerű mézelő méhnél (természetesen az allergiások számára ugyan olyan komoly veszélyt jelentenek). Az igazi különbség a közönséges mézelő méhek és a gyilkos méhek között, hogy az utóbbiak sokkal agresszívabbak és mindent megtámadnak, amit fenyegetésnek tekintenek.
Darázs
A darazsakat gyakran tévesztik össze a mézelő méhekkel, azonban azokkal ellentétben rendkívül agresszív, és más mintázatú rovarokról van szó. A darazsak továbbá képesek egymás után többször is megszúrni áldozatukat, míg a méhek egyetlen szúrás után elpusztulnak. Ami igazán lenyűgöző (és rémisztő) a darazsakkal kapcsolatba, az nem mérhetetlen agressziójuk, hanem fészkeik. Ezeket pépesített fából készítik el a föld alatt, faágak között vagy akár épületekben. Szerencsére hazánkban a szabadban épített darázsfészkek nem túl nagyok, mert a darazsaknak csak korlátozott idejük van azok elkészítésére a tél beállta előtt.
Smaragd kőris kéregrontó
Habár Ázsiában őshonos, a smaragd kőris kéregrontónak Észak-Amerikába is sikerült eljutnia. A rovar lárvái a kéreg alá bejutva pusztítják a fa élő szöveteit, ellehetetlenítve ezzel a növény számára, hogy tápanyag- és vízutánpótlást biztosítson a felsőbb ágak számára.
