A sertések proliferatív enteropátiája („ileitise”) világszerte elterjedt bántalom. A megbetegedés a kórokozó, a Lawsonia intracellularis szájon át történő felvételével terjed, a baktérium a fertőzött állatok bélcsatornáját károsítja. A fertőzöttség az érintett állatok testtömeg-gyarapodásának és takarmányértékesítésének romlása, az állomány szétnövése miatt jelentős gazdasági veszteséget okoz. A testtömeg-gyarapodás a fertőzés következtében akár 25%-kal is csökkenhet.
A megbetegedés klinikailag két fő formában jelentkezik, a heveny kórkép (vérzéses enteropátia) a csípőbél és a vastagbél üregébe történő vérzés következtében többnyire hirtelen elhullással jár. A „klasszikus” vagy idült forma esetében véres bélsár ürítés és elhullás többnyire nem fordul elő, itt az állatok növekedési erélyének csökkenése jelenti a fő veszteségforrást. Mindegyik klinikai megjelenési forma esetében a bántalom alapja a csípőbél és kevésbé jellemzően a vakbél és a vastagbél éretlen hámsejtjeinek reverzibilis burjánzása.
A sejten belül élősködő baktérium hagyományos módon nem tenyészthető, a fertőzöttség a kórokozó ellen termelődött ellenanyagok jelenléte és a Lawsonia intracellularis specifikus (immunhisztokémiai, molekuláris biológiai módszerekkel történő), vagy nem specifikus (pl. ezüstimpregnációs festésen alapuló) kimutatásával igazolható. Élő állatok esetében a fertőzöttség kimutatására szerológiai módszerek vagy a bélsárból (pl. polimeráz-láncreakcióval) történő kórokozó-kimutatás vehetők igénybe. A szerológiai eljárások közül a jelenleg leginkább elterjedt IFAT (indirect fluorescent antibody test; Ileitest) előnye, hogy viszonylag olcsó, könnyen kivitelezhető és érzékenyebb, mint általában a molekuláris biológiai eljárások. Ezzel a módszerrel nem csupán az állomány fertőzöttségi státuszáról szerezhetünk információt, hanem meghatározhatjuk a kolosztrális ellenanyagok kiürülésének és az aktív áthangolódás kezdetének időpontját is. Az így nyert állomány „profil” és a klinikai tünetek által leginkább érintett korcsoport ismeretében meghatározható a megelőző gyógykezelés optimális időpontja.
Magyarországon először 1998-ban számoltunk be a kórokozó PCR eljárással történő kimutatásáról. Az azóta eltelt időben közel 100 sertéstelepen végeztünk szerológiai
felmérő vizsgálatot Ileitest
TM alkalmazásával. A vizsgálat menete röviden összefoglalva a következő. A vizsgálatok során 1, 2, 3 és négy hónapos, véletlenszerűen kiválasztott állatoktól alvadásban nem gátolt vérmintákat veszünk, mindegyik említett korcsoportból általában 7-7 állatot vizsgálunk. A begyűjtött szérummintákat az ELANCO által biztosított, Lawsonia intracellularis antigénnel bevont speciális tárgylemezekre visszük, majd fluoreszcein-izotiocianáttal konjugált, kecskében termelt anti-sertés IgG-vel reagáltatjuk. Pozitív minta esetében a mintabeli Lawsonia elleni specifikus ellenanyagok hozzákötődnek a tárgylemezen lévő elölt baktériumokhoz, az ellenanyagokhoz kapcsolódó jelzett ellenanyagok hatására pedig zöld színben fluoreszkáló apró, hajlott pálca alakú baktériumalakok válnak láthatóvá.
A 2002 és 2004 májusa között elvégzett vizsgálatainkban összesen 66 állományból 70 alkalommal végeztünk szerológiai felmérést IleitestTM segítségével. Az ország összes jelentős sertéstartó vidékén található, különböző tartási, takarmányozási rendszereket reprezentáló vizsgált állományok 94%-a pozitívnak bizonyult, négy esetben a megvizsgált minták egyikében sem lehetett Lawsonia intracellularis elleni ellenanyagokat kimutatni (6%). Az összesen megvizsgált 2002 szérumminta közül 618-ban találtunk Lawsonia elleni specifikus ellenanyagokat (30,8%). A különböző korcsoportokban a szeropozitív minták aránya (az állomány szerológiai „profilja”) a szakirodalomban ismertetett jellemző mintázatokat követte. A leggyakoribb esetben az 1 hónapos korcsoportban 1-2 pozitív mintát találtunk, ez a szeropozitivitás a maternális ellenanyagok jelenlétére utal.
A két hónapos korcsoportban általában nem lehetett ellenanyagokat kimutatni. Aktív áthangolódás eredményeként általában a három hónapos korcsoportban lehetett ellenanyagokat kimutatni, de előfordult, hogy azok csak a négy hónapos állatokban jelentek meg először. Az utóbbi korcsoportban a szeropozitív állatok aránya 14-100% között változott. Kocákat nem vizsgáltunk minden esetben, az összesen megvizsgált 19 kocasüldőből és kocából származó vérminta 95%-a bizonyult pozitívnak. Az említett jellemző áthangolódási „profilt” az alábbi grafikon szemlélteti.
A szakirodalom alapján a másik jellemző áthangolódási mintázat akkor jelenik meg, ha a hízók áthangolódása csak későn, 4 hónaposnál idősebb korban következik be, a fiatalabb korcsoportokban pedig egyáltalán nem mutatható ki szeropozitivitás. Ez általában együtt jár a vérzéses enteropátia klinikai megjelenésével is. Az említett 66 vizsgált állományban ilyen klinikai tüneteket vagy áthangolódási mintázatot nem tapasztaltunk.
Vizsgálataink alapján elmondható, hogy a magyarországi sertésállományok túlnyomó többsége fertőzött Lawsonia intracellularis-szal. A fertőzöttség mértéke és az okozott gazdasági veszteség nagysága telepről-telepre változhat. A fentiekben bemutatott áthangolódási „profil” általában jól követi a klinikai tünetek alakulását, hiszen a proliferatív enteropátiára jellemző lágy bélsár ürítés és szétnövés rendszerint a hizlaldába telepítést követően szokott tömegesen jelentkezni. Mivel azonban az egyes telepek esetében a
fertőződés megjelenésének időpontja tekintetében jelentős különbségeket tapasztaltunk, a programszerű védekezés megkezdése előtt célszerű szerológiai vizsgálattal meggyőződni az adott állomány fertőzöttségéről és az áthangolódás jellemző idejéről.
Forrás: Agrárágazat
