Azért nem rögtön a szárítással kezdünk, mert a hűtésre szüksége van a magoknak, hiszen a hideg környezet miatt „átverhetőek”, azt hihetik, hogy már tél van, ezzel is sikeresebb lesz majd a csíráztatás.
A morzsolás után kell elkezdeni a magok áztatását, melyet napi kétszer majd át kell mosni.
Miért is érdemes a lándzsás útifűvel foglalkozni?
A lándzsás útifüvet elsősorban gyógyászati célokkal használták, első írásos emlékei még az asszíroktól maradtak fent. Az ókor is rendkívül megbecsülte, ekkor elsősorban bőrbetegségekre használták, de sóval és ecettel megfőzve gyomorbetegségeken is képes javítani, valamint vérhas is kezelhető velük. A kolostori gyógyászat is használta duzzadt nyirokcsomók és csonttörések kapcsán.
A népi gyógyászatban makacs sebeket gyógyítottak segítségével, valamint keléseket, gyulladásokat kezeltek vele. Emellett vérzéscsillapítóként is számon volt tartva, arról nem is beszélve, hogy rendkívül hasznos köhögés, láz, vagy vérszegénység esetén is.
A légúti panaszokat, asztmát is enyhíti, ugyanis remek köhögéscsillapító, szaponin tartalmának köszönhetően pedig felettébb jó nyálkaoldó – emiatt pedig hörghurut és légcsőgyulladás esetén is nagy segítség lehet. Abban az esetben, ha meg vagyunk fázva, esetleg hurutos, száraz köhögésünk van, akkor ennek a növénynek mindenképpen ott a helye teakeverékünkben. Rekedtség, illetve torokgyulladás esetén érdemes vele gargalizálni, viszont borogatásként is rendkívül hasznos tud lenni, amennyiben fáj a torkunk.
Ezeken túl használhatjuk még hasmenés esetén, bélrendszeri gyulladások gyógyítására, amennyiben étvágytalanságban szenvedünk, akkor étvágyjavító hatású, de akár égő gyomrunkat is rendbe tudja hozni könnyedén. Használható mind frissen préselt, mind szirup formában is.
Antibitotikus hatású, így nem csak légúti, illetve emésztőrendszeri betegségeknél vehetjük hasznát, de gyulladásgátló hatása is jelentős, arról nem is beszélve, hogy akár egy húgyúti fertőzés esetén is remek fertőtlenítő teakeveréke.
