A kukorica vetésének munkaminősége közvetlenül befolyásolja a kelést, a növények fejlődését, a növényállomány kiegyenlítettségét, a hektáronkénti legkedvezőbb tőszámot, s mindezeken keresztül a termés mennyiségét és minőségét is. A szemenkénti vetéssel célunk az, hogy a vetőmagvakat egyenként (szemenként), egymástól azonos távolságban és mélységben juttassuk a csoroszlyák által nyitott nedves, tömör barázdafenékre, valamint csírázásukhoz megfelelő talajréteggel takarjuk be azokat.
3. 2 A kukorica szemenkénti vetőgépek vázlatos ismertetése
A kukorica vetésének munkaminősége közvetlenül befolyásolja a kelést, a növények fejlődését, a növényállomány kiegyenlítettségét, a hektáronkénti legkedvezőbb tőszámot, s mindezeken keresztül a termés mennyiségét és minőségét is. A szemenkénti vetéssel célunk az, hogy a vetőmagvakat egyenként (szemenként), egymástól azonos távolságban és mélységben juttassuk a csoroszlyák által nyitott nedves, tömör barázdafenékre, valamint csírázásukhoz megfelelő talajréteggel takarjuk be azokat.
A vetőgépekkel szemben támasztott legfontosabb agrotechnikai követelmények a következők (ld. MSZ 19104/1-79):
- a gépek szemenként és megfelelő vetéspontossággal vessék ki a különböző méretű és alakú kukorica vetőmagvakat. A hiányhelyek és kettős vetések aránya együttesen max. 5%, a tőtávolság-értékek gyakorisága a ±20%-os névleges tőtávolság tartományban min. 60% legyen;
- a vetőgépek a kukorica magvakat a talaj állapotának megfelelően beállított vetési mélységben helyezzék a tömörített nedves barázdafenékre, és aprómorzsás, porhanyított talajréteggel takarják be azokat. A beállított vetési mélység ±1 cm-es sávjában legyen az elvetett mag 95%-a. A vetési mélység 4-10 cm között több fokozatban legyen állítható;
- a gépek munkaszélessége, sortávolsága a termesztéstechnológia más (sorközművelő, betakarító) gépeihez igazodjon;
- a vetőgépek a kívánalmaknak megfelelően széles skálán biztosítsák a kivetendő mag távolságának (10-40 cm közötti) beállítási lehetőségeit;
- a magsérülés aránya, ha a vetőszerkezet mechanikus max. 1%, ha pneumatikus max. 0,2% lehet;
- az igényektől függően a vetőgépek rendelkezzenek a vetéssel egymenetben talajfertőtlenítő-szer és starterműtrágya kijuttatására alkalmas adapterekkel;
- a gépek legyenek alkalmasak a nagyobb (8-10 km/h) munkasebességekkel is végezhető vetésre, így a nagyobb területteljesítményekre.
Az előzőekben felsoroltakból látható, hogy az agrotechnikai követelmények igen szigorúak, s a gépnek egyidejűleg több feltételt is biztosítaniuk kell. Ezeken túlmenően külön gazdaságossági előny, ha a vetőgépek már szántóföldi növények (pl. napraforgó, szója, stb.) magvainak vetésére is alkalmazhatók.
3.2.1. A vetőgép-család ismertetése
A kukorica szemenkénti vetőgépekből igen sokféle változat áll a termelők rendelkezésére, ill. azok számos típusát gyártják. A gépeket függesztett- és vontatott kivitelben egyaránt készítik. Hazánkban a függesztett gépek 4-6-8, ill. könnyű építésű 12-soros, a vontatott gépek 6-8-12-18-soros változatait használják.
A vetőgépek tárcsás, vagy késes (csúszó) csoroszlyás kivitelűek. A tárcsás csoroszlya párokat (öntisztító gumival borított) talajkövető kerék-párok támasztják alá a megfelelő - egyenlő - vetési mélység biztosítása céljából. A késes csoroszlyák elemenként cserélhetők, igazodva így a kivetendő magfajta megkívánt vetési mélységéhez. A gépek vetőszerkezete mechanikus, vagy pneumatikus rendszerű. A mechanikus vetőszerkezetű gépek közül peremcellás, szalagos, merítőkanalas és szorítóujjas megoldások ismertek. A pneumatikus vetőszerkezetű gépek szívó, vagy nyomó légáramú megoldásúak lehetnek. Ismeretesek olyan vetőszerkezetek is, ahol a mechanikus- és pneumatikus rendszerek kombinációját alkalmazzák.
A vetőszerkezetek meghajtása soronként (a tömörítő kerekekről lánchajtással), vagy központilag (a járókerekekről előtéttengely és a hajtómű közbeiktatásával lánchajtással) van megoldva.
A kukorica szemenkénti vetőgépek magtartályai (magládái) soronkénti elhelyezésűek vagy központi kialakításúak. A vetőelemenkénti elhelyezésű magládákat a mechanikus rendszerű és általában a szívó légáramú pneumatikus vetőszerkezetű gépeknél alkalmazzák, míg a központi magtartályokat leggyakrabban a nyomó légáramú pneumatikus vetőszerkezetű gépekre építik.
A mechanikus és a szívó légáramú pneumatikus vetőszerkezetű gépeknél a vetőszerkezetekről leválasztott vetőmag gravitációs úton kerül a csoroszlyák által nyitott barázdákba, míg a nyomó légáramú pneumatikus vetőszerkezetű gépeknél - hajlékony műanyag csővezetékeken - a nyomó légáram juttatja ("szállítja") a barázdába azokat.
A vetési mélység beállítása a különböző gépeknél mechanikus úton - általában csavarorsós mechanizmussal -, vagy kombinálva (pneu-mehanikus úton) valósítható meg. A megkívánt vetési mélység beállítása - valamennyi gépnél - több fokozatban valósítható meg.
A gyártók a vetéssel egymenetben kiegészítő műveletek elvégzésére - starter műtrágya és talajfertőtlenítő-szer kijuttatására - is alkalmas adapterekkel szerelik fel a vetőgépeket. Ezen adapterek az egyes gépeknél soronkénti elhelyezésűek, vagy központi kialakításúak.
A kukorica szemenkénti vetőgépek szerkezeti elemeinek ismertetése
Az elemenkénti vetőszerkezetű gépek konstrukciós részegységeit a továbbiakban a 7. ábra számozott jelölései alapján tekinthetjük át. Az előző fejezetben ismertetettek és az ábra alapján az ilyen gépeken lévő vetőelemek felépítése általánosnak tekinthető. Ugyancsak ehhez hasonló szerkezeti részek találhatók meg a központi vetőszerkezetű gépeken is, de ezeknél - mint már említettük - a magtartály, a vetőszerkezet és az elemenkénti (soronkénti) tárcsás csoroszlyák, ill. a tömörítő kerekek külön egységet képeznek.
A vetőelemek felépítése
A vetőelemek (vetőegységek) a gép vázához (7. ábra/1.) olyan tartóbilincsekkel csatlakoznak, amelyek lehetőséget biztosítanak - a kapásnövények sortávolságának megfelelő - (általában 45-80 cm közötti) átállításukra. Az elemenkénti vetőszerkezetű gépek vetőelemeinek felfüggesztése (7. ábra/2.) paralelogramma - némely gépnél paralel-tandem - megoldású, ezáltal a vetőkocsik jól követik a talajfelszín hossz-, és keresztirányú különbségeit. Az elemek egymástól függetlenül is elmozdulhatnak, ami igen fontos a vetési mélységegyenletesség betartása szempontjából. A vetési mélység - elemenkénti - beállítására egy mechanizmus szolgál, de ismeretesek olyan gépek is, ahol a csoroszlya csap/furatos reteszelésével lehet a vetési mélységet változtatni. A magládából (7. ábra/3.) a vetőmagvak a különböző kialakítású vetőszerkezetbe (7. ábra/4.) kerülnek. A vetőszerkezet előtt helyezkedik el az ék alakú (csúszó) csoroszlya (7. ábra/5.), amelynek feladata a vetőbarázda megnyitása. A barázdába hullott magvakat - rugófeszítésű - takarólapátok (7. ábra/6.) takarják be a felső aprómorzsás talajréteggel, majd a különböző megoldású tömörítő kerekek (7. ábra/7.) tömörítik vissza a talajfelszínt.
A központi vetőszerkezettel (és központi magtartállyal) rendelkező gépeknél egyetlen "nagy" vetőszerkezet egyszerre több csoroszlyát is kiszolgál. A nagy átmérőjű furatsoros vetődobról (vagy a függőleges tengelyű fekvő cellás-tárcsától) műanyag magvezető csöveket ágaztatnak le az egyes vetőkocsikhoz. A vetőkocsik elején tárcsás csoroszlya-pár (8. ábra/1.) nyitja meg a barázdát. A vetőágynyitó tárcsás csoroszlya-párt mélységhatároló kerekek követik (8. ábra/2.), amelyek után egy kúpos kerék - csúszó csoroszlya - (8. ábra/3.) alakítja ki a végleges vetőbarázdát. A vetőszerkezetben lévő túlnyomás hatására a vetőmagvak a magvető csöveken (8. ábra/4.) keresztül a nedves barázda fenékre kerülnek. A vetőmagvakat egy rugófeszítésű tárcsapár (8. ábra/5.) takarja be az aprómorzsás talajjal, majd széles tömörítő kerék (8. ábra/6.) tömöríti vissza a talajfelszínt.
Vetőszerkezetek
A különböző kukorica szemenkénti vetőgépek vetőszerkezeti mechanikus, vagy pneumatikus rendszerűek. Vannak kombinált (pneu-mechanikus) vetőszerkezetű gépek is, azonban ezek az országban nem terjedtek el.
Mechanikus vetőszerkezetek
A mechanikus vetőszerkezetű gépek előnye a pontosabb hosszirányú vetésegyenletesség az egyszerű és gyors tőtávolság-átállítás, a kisebb géptömeg és ezzel összefüggésben a viszonylag kisebb gépár. Ezzel szemben ezek a gépek csak kisebb (5-6 km/h) munkasebességgel üzemeltethetők, ezért azonos munkaszélesség esetén területteljesítményük kisebb, mint a pneumatikus vetőgépeké.
Perem-, vagy palást-cellás vetőszerkezet
A járókerékről hajtott celláskerék a felülről bekerülő vetőmagvakat kb. fél fordulat után - a csoroszlya felett - alul kiejti. A palást-cellás vetőszerkezetű gépeknél a cellák körbefutó hasítékában elhelyezett magkilökő ék a magokat lefelé tereli, hogy azok minél rövidebb úton a vetőágyba kerüljenek. A cellákból a felesleges magvakat (bordázott) lesodró henger távolítja el. Egyes géptípusoknál a lesodró henger helyett - állítható magleválasztó lemezt alkalmaznak.
Szalagos vetőszerkezet
A kivetendő mag méretének megfelelő, kör alakú lyukakkal ellátott végtelenített gumiszalag alsó ága a magtartályból (a beömlő nyíláson keresztül) ráömlő magvakat magával viszi, majd egy kiejtő-nyíláson át a vetőágyba ejti. A vetőszerkezet gyenge pontja a magvakat "szállító" gumiszalag, amelynek megnyúlása idővel meghaladhatja a feszítési lehetőséget és így megcsúszik a hajtótárcsán. Ebben az esetben a vetőelem egyenlőtlenül, vagy egyáltalán nem vet.
Merítőkanalas vetőszerkezet
A vetőszerkezet kisméretű vezérelt kanalakkal végzi a vetőmagvak adagolását. A kanalak a haladási irányra merőlegesen álló tengely körül forognak a vetőházban. A kanalak - forgás közben - alsó helyzetükben bemerülnek a magtérbe és abból egy-egy szemet kiemelnek A kiemelt szemet a felső helyzetben elforduló vezérelt kanál a magvezető csúszdán keresztül a csoroszlya által nyitott barázdába juttatja.
Szorítóujjas vetőszerkezet
A szorítóujjas vetőszerkezet a különböző méretre kalibrált és osztályozott, valamint az osztályozatlan kukorica vetőmag vetésére egyaránt alkalmas. A talaj közelében elhelyezett, függőleges síkban mozgó szorítóujjas vetőszerkezet vezérelt ujjai a kukoricaszemeket - egyenként - megfogják és az állótárcsa nyílásán át egy cellás kerékbe ejtik. A cellás kerék a magvakat közvetlenül a csoroszlyához vezeti, és azok a talaj közelében - 5-10 cm magasságról - a barázdába hullnak.
Pneumatikus vetőszerkezetek
Hazánkban a kukorica vetésére - döntő többségben - a pneumatikus vetőszerkezetű szemenkénti vetőgépeket alkalmazzák. Ezeket a gépeket a bonyolultabb vetőszerkezet és tőtávolság átállítás, a nagyobb géptömeg és ennek megfelelően a nagyobb gépár jellemzi. Mindezekkel szemben áll a nagyobb munkasebesség, ennek megfelelően a nagyobb területteljesítmény, valamint a többoldalúság, más növények magvainak vetésére történő alkalmazhatóság. A pneumatikus rendszerű vetőgépek csoportjában a szívó légáramú és nyomó légáramú gépeket különböztetjük meg.
Szívó rendszerű vetőszerkezet (9. ábra)
A szívó légáramú vetőszerkezettel rendelkező gépeknél a gépvázon, a hárompontos függesztő berendezésnél elhelyezett szívó ventilátor - az üzemeltető erőgép TLT-jéről meghajtva - biztosítja a magfelvételhez szükséges vákuumot. A ventilátor szívóházától gégecsövekkel csatlakoznak az elemenkénti (soronkénti) vetőszerkezetekhez. Az elemenkénti magtartályból a magvak egy átömlő nyíláson keresztül - gravitációs úton - a vetőmagkamrába (9. ábra/4.) kerülnek és a vákuum hatására a furatos vetőtárcsa (9. ábra/2.) furataira tapadnak. A vetőszerkezeten belül állítható íves, vagy fogazott maglesodrók (9. ábra/5. és 7.) akadályozzák meg a kettős magkiadagolást. A talajkerékről meghajtott forgó vetőtárcsáról egy magleválasztó (9. ábra/8.) sodorja le a magvakat, amelyek a csoroszlya által nyitott barázdába (9. ábra/9.) hullnak. A pontosabb magkihelyezés azoknál a gépeknél érhető el, amelyek a vákuum megszűnése - a magleválasztása - után a vetőmagvakat a cellás-kerekeikbe hullajtják, s közvetlenül a csoroszlya felett ejtik a vetőbarázdába. A celláskerekek szinkronban forognak a vetőtárcsákkal, és így biztosított, hogy minden cellába csak egy vetőmag kerülhessen. A vetőtárcsák a kivetendő magvaknak megfelelően cserélhetők és egy vagy több furatsorosak lehetnek.
Nyomó rendszerű vetőszerkezetek
A nyomó légárammal működő vetőszerkezetű gépek egyedi (elemenkénti) vagy központi szerkezeti megoldásúak lehetnek. Az elemenkénti vetőszerkezetű gépeknél a magtartályból szabályozható beömlőnyíláson keresztül kerül a vetőmag a forgó - kúpos furatokkal ellátott - celláskerékhez. A cellákba kerülő vetőmagvak közül a folyamatosan nagy sebességű nyomó légáram - a vetőfuratban elhelyezkedő mag kivételével - a fölösleges magvakat "kifújja", s a forgó vetőcellában - alul - bennmaradt mag a csoroszlya által nyitott vetőbarázdába hullik. Az esetleg beszorult magvakat a celláskerék belső peremén végigfutó hasítékba benyúló, vékony magkilökő lemez juttatja a barázdába. A fúvóka végénél lévő túlnyomás alatt álló teret kiegyenlítő cső köti össze a magtartály felső részével, különben a mag nem tudna beömleni a celláskerékhez.
A nyomó légárammal dolgozó központi dobos vetőszerkezetű pneumatikus vetőgépeknél a - központi - magtartályból a vetőmag a tartály alján lévő magbevezető csatornán keresztül jut a vetődobba. A vetőmagvak, az üzemeltető erőgépről hidromotorral meghajtott légszállító ventilátor által létesített túlnyomás hatására, a vetődob forgása közben, annak palástján kiképzett furatsoraira tapadnak. A felesleges magvakat lesodró kefe választja le. A vetődob külső felületén a keresztirányban elhelyezett gumihengersor a dobfuratok lefedésével megszünteti a vetőfuratokra ható túlnyomást, s így a magvak a gravitáció és a centrifugális erő hatására - a furatokról leválva - a vetődob palástja alatt lévő, tölcsérszerűen kiszélesedő, magvezető csövekbe hullnak. A vetőmagvakat a magvezető csöveken keresztül kiáramló nagy sebességű levegő a csoroszlyák által nyitott barázdákba továbbítja.
Egyéb szerkezeti egységek
A szemenkénti vetőgépek zárt szelvényű vázát gumiabroncsozású járókerekek támasztják alá. A legtöbb gépen két járókerék található meg, de - a nagyobb munkaszélességek esetén - vannak négy járókerekes változatok is. A különböző munkaszélességű gépek gerendelyei merev, vagy (szállításkor) hidraulikusan fel/behajtható kivitelben készülnek. A nagyobb munkaszélességű (6-8-12-soros) vetőgépek szállításkor - a gépek tartozékát képező szállítókocsikon - hossztengelyük irányában vontathatók. A vetőelemek/vetőszerkezetek kivétel nélkül talajkerék hajtásúak. A tőtávolságok átállítása történhet lánckerekek cseréjével, több fokozatú váltóművel, vagy a kettő kombinációjával. A vetőszerkezeteket működtető hajtásátvivő berendezések biztonsági kapcsolókkal vannak ellátva, amelyek megakadályozzák az egyes szerkezeti egységek túlterhelését és törését. A gépek nyomjelzői tárcsás kivitelűek, átállításuk mechanikus/hidraulikus megoldású. Egyes gépek vetőelemeinek alsó részére csuklós kivitelű esésgátlók vannak felszerelve, amelyek a vetőgépek talajra engedésekor megakadályozzák a vetőcsoroszlyák eltömődését. Az egyes vetőszerkezetek a kivetendő mag fajtájához és annak méretéhez igazodó vetőtárcsákkal (celláskerekekkel), vetődobokkal szerelhetők fel.
Kiegészítő adapterek, vetésellenőrző készülékek
Valamennyi vetőgépre starter műtrágya és talajfertőtlenítő-szer kijuttató adapterek szerelhetők fel. Ezeket az adaptereket a gyártók alapgépeikhez (opcióban) ajánlják is. Az adapterek adagolószerkezetei általában mechanikus rendszerűek, toló- vagy bütykös-hengeres megoldásúak, de vannak pneumatikus rendszerű kivitelek is. A kiegészítő adapterek tartályai műanyagból (üvegszállal erősített poliészterből) készülnek, s az adagoló szerkezetektől műanyag csővezetékeken - sávosan - kerül a műtrágya/talajfertőtlenítő-szer a csoroszlyákhoz. Az adagolószerkezetek meghajtását a járókerekekről biztosítják, s a kijuttatható tápanyag vagy inszekticid mennyisége tág határok között változtatható.
A kukorica szemenkénti vetőgépek kiegészítő berendezései közé tartoznak a vetést ellenőrző készülékek. Ezek a vetőcsoroszlyánál - vagy a vetőtárcsánál - elhelyezett (fotocellás vagy opto-elektrikus) magérzékelőkből, a soronkénti - fény és hang hibakijelzőkből, valamint az üzemeltető erőgép vezetőfülkéjében lévő monitorból állnak. Ezek a berendezések (készülék) az egyszerű - csak az egyes vetőelemenkénti magkihagyást jelző - készülékek mellett fedélzeti komputeres megoldásúak is lehetnek (magszámlálás, munkasebesség, területteljesítmény, stb.).
7. ábra: A vetőelem általános felépítése
1. zártszelvényű váz; 2. paralelogramma felfüggesztés; 3. magtartály; 4. vetőszerkezet; 5. csoroszlya; 6. magtakaró lapát(ok); 7. talajtömörítő kerék
8. ábra: "Early Riser" vetési rendszer
1. vetőágynyitó tárcsás csoroszlya-pár; 2. mélységhatároló kerekek; 3. barázda kialakító csúszó csoroszlya; 4. magvezető cső; 5. magtakaró tárcsa-pár; 6. tömörítő kerék
9. ábra: Szívó légáramú pneumatikus vetőszerkezet felépítése
1. szívóház; 2. furatos vetőtárcsa; 3. szívócső; 4. vetőmagkamra; 5. fogazott felső maglesodró; 6. lesodró beállító; 7. alsó maglesodró; 8. magleválasztó; 9. vetőbarázda; 10. fotocellás magérzékelő
(forrás: Mezőgazdasági Gépi Bérvállalkozók Szövetsége - Mezőgazdasági vállalkozók és szolgáltatók tanácsadó füzete sorozat, 2001.: Könnyű-, és középnehéz univerzális traktorok kiválasztása)
(Következő számunkban folytatjuk.)
A kukorica vetésének munkaminősége közvetlenül befolyásolja a kelést, a növények fejlődését, a növényállomány kiegyenlítettségét, a hektáronkénti legkedvezőbb tőszámot, s mindezeken keresztül a termés mennyiségét és minőségét is. A szemenkénti vetéssel célunk az, hogy a vetőmagvakat egyenként (szemenként), egymástól azonos távolságban és mélységben juttassuk a csoroszlyák által nyitott nedves, tömör barázdafenékre, valamint csírázásukhoz megfelelő talajréteggel takarjuk be azokat.
A vetőgépekkel szemben támasztott legfontosabb agrotechnikai követelmények a következők (ld. MSZ 19104/1-79):
- a gépek szemenként és megfelelő vetéspontossággal vessék ki a különböző méretű és alakú kukorica vetőmagvakat. A hiányhelyek és kettős vetések aránya együttesen max. 5%, a tőtávolság-értékek gyakorisága a ±20%-os névleges tőtávolság tartományban min. 60% legyen;
- a vetőgépek a kukorica magvakat a talaj állapotának megfelelően beállított vetési mélységben helyezzék a tömörített nedves barázdafenékre, és aprómorzsás, porhanyított talajréteggel takarják be azokat. A beállított vetési mélység ±1 cm-es sávjában legyen az elvetett mag 95%-a. A vetési mélység 4-10 cm között több fokozatban legyen állítható;
- a gépek munkaszélessége, sortávolsága a termesztéstechnológia más (sorközművelő, betakarító) gépeihez igazodjon;
- a vetőgépek a kívánalmaknak megfelelően széles skálán biztosítsák a kivetendő mag távolságának (10-40 cm közötti) beállítási lehetőségeit;
- a magsérülés aránya, ha a vetőszerkezet mechanikus max. 1%, ha pneumatikus max. 0,2% lehet;
- az igényektől függően a vetőgépek rendelkezzenek a vetéssel egymenetben talajfertőtlenítő-szer és starterműtrágya kijuttatására alkalmas adapterekkel;
- a gépek legyenek alkalmasak a nagyobb (8-10 km/h) munkasebességekkel is végezhető vetésre, így a nagyobb területteljesítményekre.
Az előzőekben felsoroltakból látható, hogy az agrotechnikai követelmények igen szigorúak, s a gépnek egyidejűleg több feltételt is biztosítaniuk kell. Ezeken túlmenően külön gazdaságossági előny, ha a vetőgépek már szántóföldi növények (pl. napraforgó, szója, stb.) magvainak vetésére is alkalmazhatók.
3.2.1. A vetőgép-család ismertetése
A kukorica szemenkénti vetőgépekből igen sokféle változat áll a termelők rendelkezésére, ill. azok számos típusát gyártják. A gépeket függesztett- és vontatott kivitelben egyaránt készítik. Hazánkban a függesztett gépek 4-6-8, ill. könnyű építésű 12-soros, a vontatott gépek 6-8-12-18-soros változatait használják.
A vetőgépek tárcsás, vagy késes (csúszó) csoroszlyás kivitelűek. A tárcsás csoroszlya párokat (öntisztító gumival borított) talajkövető kerék-párok támasztják alá a megfelelő - egyenlő - vetési mélység biztosítása céljából. A késes csoroszlyák elemenként cserélhetők, igazodva így a kivetendő magfajta megkívánt vetési mélységéhez. A gépek vetőszerkezete mechanikus, vagy pneumatikus rendszerű. A mechanikus vetőszerkezetű gépek közül peremcellás, szalagos, merítőkanalas és szorítóujjas megoldások ismertek. A pneumatikus vetőszerkezetű gépek szívó, vagy nyomó légáramú megoldásúak lehetnek. Ismeretesek olyan vetőszerkezetek is, ahol a mechanikus- és pneumatikus rendszerek kombinációját alkalmazzák.
A vetőszerkezetek meghajtása soronként (a tömörítő kerekekről lánchajtással), vagy központilag (a járókerekekről előtéttengely és a hajtómű közbeiktatásával lánchajtással) van megoldva.
A kukorica szemenkénti vetőgépek magtartályai (magládái) soronkénti elhelyezésűek vagy központi kialakításúak. A vetőelemenkénti elhelyezésű magládákat a mechanikus rendszerű és általában a szívó légáramú pneumatikus vetőszerkezetű gépeknél alkalmazzák, míg a központi magtartályokat leggyakrabban a nyomó légáramú pneumatikus vetőszerkezetű gépekre építik.
A mechanikus és a szívó légáramú pneumatikus vetőszerkezetű gépeknél a vetőszerkezetekről leválasztott vetőmag gravitációs úton kerül a csoroszlyák által nyitott barázdákba, míg a nyomó légáramú pneumatikus vetőszerkezetű gépeknél - hajlékony műanyag csővezetékeken - a nyomó légáram juttatja ("szállítja") a barázdába azokat.
A vetési mélység beállítása a különböző gépeknél mechanikus úton - általában csavarorsós mechanizmussal -, vagy kombinálva (pneu-mehanikus úton) valósítható meg. A megkívánt vetési mélység beállítása - valamennyi gépnél - több fokozatban valósítható meg.
A gyártók a vetéssel egymenetben kiegészítő műveletek elvégzésére - starter műtrágya és talajfertőtlenítő-szer kijuttatására - is alkalmas adapterekkel szerelik fel a vetőgépeket. Ezen adapterek az egyes gépeknél soronkénti elhelyezésűek, vagy központi kialakításúak.
A kukorica szemenkénti vetőgépek szerkezeti elemeinek ismertetése
Az elemenkénti vetőszerkezetű gépek konstrukciós részegységeit a továbbiakban a 7. ábra számozott jelölései alapján tekinthetjük át. Az előző fejezetben ismertetettek és az ábra alapján az ilyen gépeken lévő vetőelemek felépítése általánosnak tekinthető. Ugyancsak ehhez hasonló szerkezeti részek találhatók meg a központi vetőszerkezetű gépeken is, de ezeknél - mint már említettük - a magtartály, a vetőszerkezet és az elemenkénti (soronkénti) tárcsás csoroszlyák, ill. a tömörítő kerekek külön egységet képeznek.
A vetőelemek felépítése
A vetőelemek (vetőegységek) a gép vázához (7. ábra/1.) olyan tartóbilincsekkel csatlakoznak, amelyek lehetőséget biztosítanak - a kapásnövények sortávolságának megfelelő - (általában 45-80 cm közötti) átállításukra. Az elemenkénti vetőszerkezetű gépek vetőelemeinek felfüggesztése (7. ábra/2.) paralelogramma - némely gépnél paralel-tandem - megoldású, ezáltal a vetőkocsik jól követik a talajfelszín hossz-, és keresztirányú különbségeit. Az elemek egymástól függetlenül is elmozdulhatnak, ami igen fontos a vetési mélységegyenletesség betartása szempontjából. A vetési mélység - elemenkénti - beállítására egy mechanizmus szolgál, de ismeretesek olyan gépek is, ahol a csoroszlya csap/furatos reteszelésével lehet a vetési mélységet változtatni. A magládából (7. ábra/3.) a vetőmagvak a különböző kialakítású vetőszerkezetbe (7. ábra/4.) kerülnek. A vetőszerkezet előtt helyezkedik el az ék alakú (csúszó) csoroszlya (7. ábra/5.), amelynek feladata a vetőbarázda megnyitása. A barázdába hullott magvakat - rugófeszítésű - takarólapátok (7. ábra/6.) takarják be a felső aprómorzsás talajréteggel, majd a különböző megoldású tömörítő kerekek (7. ábra/7.) tömörítik vissza a talajfelszínt.
A központi vetőszerkezettel (és központi magtartállyal) rendelkező gépeknél egyetlen "nagy" vetőszerkezet egyszerre több csoroszlyát is kiszolgál. A nagy átmérőjű furatsoros vetődobról (vagy a függőleges tengelyű fekvő cellás-tárcsától) műanyag magvezető csöveket ágaztatnak le az egyes vetőkocsikhoz. A vetőkocsik elején tárcsás csoroszlya-pár (8. ábra/1.) nyitja meg a barázdát. A vetőágynyitó tárcsás csoroszlya-párt mélységhatároló kerekek követik (8. ábra/2.), amelyek után egy kúpos kerék - csúszó csoroszlya - (8. ábra/3.) alakítja ki a végleges vetőbarázdát. A vetőszerkezetben lévő túlnyomás hatására a vetőmagvak a magvető csöveken (8. ábra/4.) keresztül a nedves barázda fenékre kerülnek. A vetőmagvakat egy rugófeszítésű tárcsapár (8. ábra/5.) takarja be az aprómorzsás talajjal, majd széles tömörítő kerék (8. ábra/6.) tömöríti vissza a talajfelszínt.
Vetőszerkezetek
A különböző kukorica szemenkénti vetőgépek vetőszerkezeti mechanikus, vagy pneumatikus rendszerűek. Vannak kombinált (pneu-mechanikus) vetőszerkezetű gépek is, azonban ezek az országban nem terjedtek el.
Mechanikus vetőszerkezetek
A mechanikus vetőszerkezetű gépek előnye a pontosabb hosszirányú vetésegyenletesség az egyszerű és gyors tőtávolság-átállítás, a kisebb géptömeg és ezzel összefüggésben a viszonylag kisebb gépár. Ezzel szemben ezek a gépek csak kisebb (5-6 km/h) munkasebességgel üzemeltethetők, ezért azonos munkaszélesség esetén területteljesítményük kisebb, mint a pneumatikus vetőgépeké.
Perem-, vagy palást-cellás vetőszerkezet
A járókerékről hajtott celláskerék a felülről bekerülő vetőmagvakat kb. fél fordulat után - a csoroszlya felett - alul kiejti. A palást-cellás vetőszerkezetű gépeknél a cellák körbefutó hasítékában elhelyezett magkilökő ék a magokat lefelé tereli, hogy azok minél rövidebb úton a vetőágyba kerüljenek. A cellákból a felesleges magvakat (bordázott) lesodró henger távolítja el. Egyes géptípusoknál a lesodró henger helyett - állítható magleválasztó lemezt alkalmaznak.
Szalagos vetőszerkezet
A kivetendő mag méretének megfelelő, kör alakú lyukakkal ellátott végtelenített gumiszalag alsó ága a magtartályból (a beömlő nyíláson keresztül) ráömlő magvakat magával viszi, majd egy kiejtő-nyíláson át a vetőágyba ejti. A vetőszerkezet gyenge pontja a magvakat "szállító" gumiszalag, amelynek megnyúlása idővel meghaladhatja a feszítési lehetőséget és így megcsúszik a hajtótárcsán. Ebben az esetben a vetőelem egyenlőtlenül, vagy egyáltalán nem vet.
Merítőkanalas vetőszerkezet
A vetőszerkezet kisméretű vezérelt kanalakkal végzi a vetőmagvak adagolását. A kanalak a haladási irányra merőlegesen álló tengely körül forognak a vetőházban. A kanalak - forgás közben - alsó helyzetükben bemerülnek a magtérbe és abból egy-egy szemet kiemelnek A kiemelt szemet a felső helyzetben elforduló vezérelt kanál a magvezető csúszdán keresztül a csoroszlya által nyitott barázdába juttatja.
Szorítóujjas vetőszerkezet
A szorítóujjas vetőszerkezet a különböző méretre kalibrált és osztályozott, valamint az osztályozatlan kukorica vetőmag vetésére egyaránt alkalmas. A talaj közelében elhelyezett, függőleges síkban mozgó szorítóujjas vetőszerkezet vezérelt ujjai a kukoricaszemeket - egyenként - megfogják és az állótárcsa nyílásán át egy cellás kerékbe ejtik. A cellás kerék a magvakat közvetlenül a csoroszlyához vezeti, és azok a talaj közelében - 5-10 cm magasságról - a barázdába hullnak.
Pneumatikus vetőszerkezetek
Hazánkban a kukorica vetésére - döntő többségben - a pneumatikus vetőszerkezetű szemenkénti vetőgépeket alkalmazzák. Ezeket a gépeket a bonyolultabb vetőszerkezet és tőtávolság átállítás, a nagyobb géptömeg és ennek megfelelően a nagyobb gépár jellemzi. Mindezekkel szemben áll a nagyobb munkasebesség, ennek megfelelően a nagyobb területteljesítmény, valamint a többoldalúság, más növények magvainak vetésére történő alkalmazhatóság. A pneumatikus rendszerű vetőgépek csoportjában a szívó légáramú és nyomó légáramú gépeket különböztetjük meg.
Szívó rendszerű vetőszerkezet (9. ábra)
A szívó légáramú vetőszerkezettel rendelkező gépeknél a gépvázon, a hárompontos függesztő berendezésnél elhelyezett szívó ventilátor - az üzemeltető erőgép TLT-jéről meghajtva - biztosítja a magfelvételhez szükséges vákuumot. A ventilátor szívóházától gégecsövekkel csatlakoznak az elemenkénti (soronkénti) vetőszerkezetekhez. Az elemenkénti magtartályból a magvak egy átömlő nyíláson keresztül - gravitációs úton - a vetőmagkamrába (9. ábra/4.) kerülnek és a vákuum hatására a furatos vetőtárcsa (9. ábra/2.) furataira tapadnak. A vetőszerkezeten belül állítható íves, vagy fogazott maglesodrók (9. ábra/5. és 7.) akadályozzák meg a kettős magkiadagolást. A talajkerékről meghajtott forgó vetőtárcsáról egy magleválasztó (9. ábra/8.) sodorja le a magvakat, amelyek a csoroszlya által nyitott barázdába (9. ábra/9.) hullnak. A pontosabb magkihelyezés azoknál a gépeknél érhető el, amelyek a vákuum megszűnése - a magleválasztása - után a vetőmagvakat a cellás-kerekeikbe hullajtják, s közvetlenül a csoroszlya felett ejtik a vetőbarázdába. A celláskerekek szinkronban forognak a vetőtárcsákkal, és így biztosított, hogy minden cellába csak egy vetőmag kerülhessen. A vetőtárcsák a kivetendő magvaknak megfelelően cserélhetők és egy vagy több furatsorosak lehetnek.
Nyomó rendszerű vetőszerkezetek
A nyomó légárammal működő vetőszerkezetű gépek egyedi (elemenkénti) vagy központi szerkezeti megoldásúak lehetnek. Az elemenkénti vetőszerkezetű gépeknél a magtartályból szabályozható beömlőnyíláson keresztül kerül a vetőmag a forgó - kúpos furatokkal ellátott - celláskerékhez. A cellákba kerülő vetőmagvak közül a folyamatosan nagy sebességű nyomó légáram - a vetőfuratban elhelyezkedő mag kivételével - a fölösleges magvakat "kifújja", s a forgó vetőcellában - alul - bennmaradt mag a csoroszlya által nyitott vetőbarázdába hullik. Az esetleg beszorult magvakat a celláskerék belső peremén végigfutó hasítékba benyúló, vékony magkilökő lemez juttatja a barázdába. A fúvóka végénél lévő túlnyomás alatt álló teret kiegyenlítő cső köti össze a magtartály felső részével, különben a mag nem tudna beömleni a celláskerékhez.
A nyomó légárammal dolgozó központi dobos vetőszerkezetű pneumatikus vetőgépeknél a - központi - magtartályból a vetőmag a tartály alján lévő magbevezető csatornán keresztül jut a vetődobba. A vetőmagvak, az üzemeltető erőgépről hidromotorral meghajtott légszállító ventilátor által létesített túlnyomás hatására, a vetődob forgása közben, annak palástján kiképzett furatsoraira tapadnak. A felesleges magvakat lesodró kefe választja le. A vetődob külső felületén a keresztirányban elhelyezett gumihengersor a dobfuratok lefedésével megszünteti a vetőfuratokra ható túlnyomást, s így a magvak a gravitáció és a centrifugális erő hatására - a furatokról leválva - a vetődob palástja alatt lévő, tölcsérszerűen kiszélesedő, magvezető csövekbe hullnak. A vetőmagvakat a magvezető csöveken keresztül kiáramló nagy sebességű levegő a csoroszlyák által nyitott barázdákba továbbítja.
Egyéb szerkezeti egységek
A szemenkénti vetőgépek zárt szelvényű vázát gumiabroncsozású járókerekek támasztják alá. A legtöbb gépen két járókerék található meg, de - a nagyobb munkaszélességek esetén - vannak négy járókerekes változatok is. A különböző munkaszélességű gépek gerendelyei merev, vagy (szállításkor) hidraulikusan fel/behajtható kivitelben készülnek. A nagyobb munkaszélességű (6-8-12-soros) vetőgépek szállításkor - a gépek tartozékát képező szállítókocsikon - hossztengelyük irányában vontathatók. A vetőelemek/vetőszerkezetek kivétel nélkül talajkerék hajtásúak. A tőtávolságok átállítása történhet lánckerekek cseréjével, több fokozatú váltóművel, vagy a kettő kombinációjával. A vetőszerkezeteket működtető hajtásátvivő berendezések biztonsági kapcsolókkal vannak ellátva, amelyek megakadályozzák az egyes szerkezeti egységek túlterhelését és törését. A gépek nyomjelzői tárcsás kivitelűek, átállításuk mechanikus/hidraulikus megoldású. Egyes gépek vetőelemeinek alsó részére csuklós kivitelű esésgátlók vannak felszerelve, amelyek a vetőgépek talajra engedésekor megakadályozzák a vetőcsoroszlyák eltömődését. Az egyes vetőszerkezetek a kivetendő mag fajtájához és annak méretéhez igazodó vetőtárcsákkal (celláskerekekkel), vetődobokkal szerelhetők fel.
Kiegészítő adapterek, vetésellenőrző készülékek
Valamennyi vetőgépre starter műtrágya és talajfertőtlenítő-szer kijuttató adapterek szerelhetők fel. Ezeket az adaptereket a gyártók alapgépeikhez (opcióban) ajánlják is. Az adapterek adagolószerkezetei általában mechanikus rendszerűek, toló- vagy bütykös-hengeres megoldásúak, de vannak pneumatikus rendszerű kivitelek is. A kiegészítő adapterek tartályai műanyagból (üvegszállal erősített poliészterből) készülnek, s az adagoló szerkezetektől műanyag csővezetékeken - sávosan - kerül a műtrágya/talajfertőtlenítő-szer a csoroszlyákhoz. Az adagolószerkezetek meghajtását a járókerekekről biztosítják, s a kijuttatható tápanyag vagy inszekticid mennyisége tág határok között változtatható.
A kukorica szemenkénti vetőgépek kiegészítő berendezései közé tartoznak a vetést ellenőrző készülékek. Ezek a vetőcsoroszlyánál - vagy a vetőtárcsánál - elhelyezett (fotocellás vagy opto-elektrikus) magérzékelőkből, a soronkénti - fény és hang hibakijelzőkből, valamint az üzemeltető erőgép vezetőfülkéjében lévő monitorból állnak. Ezek a berendezések (készülék) az egyszerű - csak az egyes vetőelemenkénti magkihagyást jelző - készülékek mellett fedélzeti komputeres megoldásúak is lehetnek (magszámlálás, munkasebesség, területteljesítmény, stb.).
7. ábra: A vetőelem általános felépítése
1. zártszelvényű váz; 2. paralelogramma felfüggesztés; 3. magtartály; 4. vetőszerkezet; 5. csoroszlya; 6. magtakaró lapát(ok); 7. talajtömörítő kerék
8. ábra: "Early Riser" vetési rendszer
1. vetőágynyitó tárcsás csoroszlya-pár; 2. mélységhatároló kerekek; 3. barázda kialakító csúszó csoroszlya; 4. magvezető cső; 5. magtakaró tárcsa-pár; 6. tömörítő kerék
9. ábra: Szívó légáramú pneumatikus vetőszerkezet felépítése
1. szívóház; 2. furatos vetőtárcsa; 3. szívócső; 4. vetőmagkamra; 5. fogazott felső maglesodró; 6. lesodró beállító; 7. alsó maglesodró; 8. magleválasztó; 9. vetőbarázda; 10. fotocellás magérzékelő
(forrás: Mezőgazdasági Gépi Bérvállalkozók Szövetsége - Mezőgazdasági vállalkozók és szolgáltatók tanácsadó füzete sorozat, 2001.: Könnyű-, és középnehéz univerzális traktorok kiválasztása)
(Következő számunkban folytatjuk.)
Forrás: Agrárágazat
