Néhány hét múlva kezdődik az Európai Unió új gazdálkodási ciklusa, mely új Közös Agrárpolitikát vezet be. Ennek ismertetésekor szinte csak a pénzről, a támogatásokról és a hozzá fűződő szabályokról esik szó, arról nem, hogy mennyiben szolgálja a jövő a minőségi és jövedelmező élelmiszer-termelést alig. Holott sürgető lenne ennek kereteit lefektetni már csak azért is, mert a globalizáció miatt felgyorsult termékforgalom miatt szinte napok alatt juthatnak el akár fertőzött, vagy mérgezett termékek egymástól akár több ezer kilométerre élő fogyasztókhoz is.
Új termelési és élelmiszer minősítést kellene bevezetni itthon, egyrészt a gazdálkodók, másrészt a fogyasztók érdekeit szem előtt tartva. Egy ilyen rendszert megkövetel maga az unió is. Nem mindegy, hogy a bion kívül, milyen egy élelmiszer-alapanyag minősége, beltartalma. (Tegyük hozzá, a bio minősítésű anyagok beltartalmáról sincs semmi tájékoztatás, annál több a hiedelem és a hit.)
Mindezeket megelőzheti, s egyben a helyi termelésű élelmiszereket, mezőgazdasági alapanyagokat előtérbe helyezheti a térségi, de az országos kereskedelemben egy új minőségtanúsítási rendszer.
Ennek alapjait dr. Márai Géza, a Szent István Egyetem címzetes egyetemi docense és Csibor Géza, a Veritas Egyesület Békés elnöke állította össze. A nevezett és levédett TájGazda rendszer egyszerre jelentheti majd egy gazdálkodási rendszer termelés-technológiai feltételrendszerét, illetve egy tanúsító védjegyet is.
A nevezett szakemberek az életből indultak ki: ma igazából csak a biotermékeknek van átfogó minősítési rendszere és országos szinten elfogadott védjegye, az össze többi agrár- és élelmiszeripari termék előállítási körülményeire és beltartalmára vonatkozóan nincs országos rendszer. (Ne tévesszük össze ezt azzal a tucatnyi védjeggyel, amelyek ma már forgalomban vannak - például a Kiváló Magyar Élelmiszer, a Magyar Termék, falusi-, tanyasi termékek stb. -, de általában csak a végtermék minőségét jelzik, s nem utalnak a környezeti körülményekre, a termelés módjára, az élelmiszer-biztonsági garanciákra.) Így azok az agrártermékek, amelyek nem bio minősítésűek, nem különböztethetők meg például a hazai és külföldi tömegtermékektől.
A TájGazda rendszer lényege, hogy nem a bio, vagy organikus termesztési mód szigorú szabályait alkalmazná, hanem ehhez képest könnyített gazdálkodási körülményeket tenne lehetővé. Ugyanakkor figyelembe venné a fenntarthatóság feltételeit, a jövedelmezőséget biztosító mennyiségű, magas minőségű élelmiszer és rostanyag termelését tenné lehetővé. A természeti környezet kímélése mellett a fogyasztók számára is előnyt kínálna a TájGazda rendszer: helyben előállított, magas beltartalmú, biztonságos élelmiszer kerülhet egyrészt a boltokba, másrészt a közétkeztetésbe, ahol a menzák és nagykonyhák egyre inkább igénylik a tanúsított élelmiszer-alapanyagokat melyet a védjegy alapján könnyen felismerhetnek. (Utóbbi azért is fontos, mert ma nagyon magas az ipari körülmények között előállított sokszor élettanilag silány tápanyagtartalmú és bizonytalan eredetű import élelmiszerek aránya a boltjainkban, igaz olcsóak, de egészségünket akár károsítható termékek is lehetnek ezek.)
A szakemberek szerint az egészséges, beltartalmát illetően gazdag élelmiszerek alapja a mezőgazdaság, vagyis a gazdálkodó. Ha számára megfelelően használható, forintban is kifejezhető előnyöket és minél nagyobb támogatási lehetőséget jelentő gazdálkodási rendszert építünk ki, akkor biztosíthatjuk a következő generációk számára a fenntartható gazdálkodás alapjait, az egészségi színvonal emelkedésével pedig társadalmi szinten spórolhatunk is az egészségügyi kiadásokon. Nem utolsó sorban az EU kötelező módon elő is írja 2014-2020 között egy ilyen, vagy hasonló rendszer kiépítését, ami nem keverendő össze a Jó Mezőgazdasági Gyakorlat előírásaival, amely ugyan évek óta segíti a természet és környezet védelmét, de nem rendszerszerű, a gazdálkodónak és a társadalomnak a fentiekhez hasonló előnyöket nem biztosít.
Szabad Föld
Forrás: EU-Info
