Az elővigyázatossági elv és fogyasztóvédelem alkalmazása a mezőgazdasági termelésben inkább a minőségen, mint a mennyiségen alapuló versengés elősegítése.
Az elővigyázatossági elv és fogyasztóvédelem alkalmazása a mezőgazdasági termelésben inkább a minőségen, mint a mennyiségen alapuló versengés elősegítése.
A BSE -kór megjelenése hívta fel újra a figyelmet a Közös Agrár Politika kérdéseire.
A fogyasztók veszélyeztetése, a termelők gazdasági terhei, a kerge marhakór előre nem látható hatalmas költségei ugyanúgy, mint az állatállomány tömeges kényszer vágásának zavaró kulturális kihatásai együttesen, az alapokon való változtatást sürgetik.
A Közös Agrár Politikában mindenfajta élelmiszer előállításánál alkalmazni kell az elővigyázatossági elvet, amely új feltételrendszert létre hozva elősegíti a minőségen alapuló versengést.
Jelenleg a Közös Agrár Politika ezt a fontos szerepét nem tölti be. A farmerek többségének jövedelme a továbbiakban nem biztosított. A fogyasztók többet fizetnek az agrárium által termelt termékekért, mint valaha, hiszen a termelők az egymás után következő élelmiszer botrányok költségeit az adófizetőkre hárítják.
A Közös Agrár Politika reformja, beleértve az 1999-ben, Berlinben elfogadott "Agenda 2000"-t is, lényegileg az agrárköltségek korlátozását segíti, amikor a garantált árakat csökkenti, és a farm ipar versenyképességet növeli a világpiacokon.
Az étel minősége, a környezetvédelem és a vidék fenntartható fejlődésének kérdései másodlagossá váltak.
Az EU Közös Agrár Politikája nem állíthatja szembe egymással az árat a minőséggel, a gazdaságosságot a környezetvédelemmel és a versengést a bevétel védelmével.
A termelés szubvencionálása, megsemmisítése vagy a többlet exportja helyett az Új Közös Agrár Politika olyan keret tervet kell kidolgozzon, amely elősegíti a nagyfokú forráskímélést, valamint a vidék gazdasági fejlődését. Az agrár termékek minőségét a teljes termelési folyamat során a hatás - mellékhatás függvényében kell vizsgálni.
Az Új Közös Agrár Politika 10 pontos terve
1. Az Elővigyázatossági Elv alkalmazása a mezőgazdasági termelésben
A minőség és biztonság elősegítése az egész termelési folyamat során a termény és takarmány termelésétől a végtermékig.
A BSE (~ szivacsos agysorvadás) csak a jéghegy csúcsa. Dioxin, PCB, hormonok, antibiotikumok, genetikailag modifikált organizmusok (GMO-k), és számos más egészségre veszélyes anyagok fokozottan koncentrálódtak emberi és állati eledelekben is. Ez egyenes következménye az egyetlen célt szem előtt tartó, belterjes állattenyésztés alkalmazásának, és a termelési módoknak, amelyek olcsó nyersanyagot és antibiotikumokat használnak. A jelenlegi állandó árcsökkentésre törekvő irányelvek pusztító hatását illusztrálja a mezőgazdasági eljárásokban az állati maradvány, és csatornavíz alkalmazása az állatok élelmezésében.
Az élelmiszertermelésben az elővigyázatossági elv alkalmazása nem korlátozódhat csak a végtermékre alkalmazott szigorú ellenőrzésre. Hitelesített előírások folyamatos betartása a termény és takarmány termesztésétől a végső felhasználásig garantálhatják csak az egészséges élelmiszereket.
Az új Agrár és Fogyasztóvédelmi Programnak minden összetevő hatásait értékelnie kell, eljárást és terméket a termelési folyamat kezdetétől a befejezéséig a pontosan előírt teljes termelési eljárás összehasonlító feltételei alapján.
Az élelmiszertermelésben alkalmazandó elővigyázatossági elv gyakorlati alkalmazása termelőkre és a fogyasztókra is hárul. A fogyasztó döntéshozatalában, hogy mit is vásároljon, javasolni kell, hogy vegye figyelembe a termék eredetének helyét, a körülményeket, amelyek között az állatokat tartották, vagy a termelési módokat. A farmerek ezúton kevésbé lesznek függőek az állami piaci beavatkozásoktól, és összpontosíthatnak a magas minőségű regionális piacokra
Teendők:
- minden BSE veszélyes anyag eltávolítása (minden farm állat) élelmezési láncából;
- teljes lista felállítása az elfogadott állati takarmányokról, adalékokról, növényvédelmi és tisztító szerekről;
- bizonyos, egészségre veszélyes anyagoknak úgy, mint antibiotikumoknak, mindenek felett az ipari állattenyésztés során alkalmazott járvány óvszereknek a tilalma; rovar irtószerek és növekedés serkentők tiltása, melyek használata nyilvánvaló egészségi veszély forrása lehet.
2. A közpénzeknek a szociális, a környezeti és az élelem minőségi kereteken belül történő felhasználása
- fejlesszük a minőségi termelést és a fenntartható fejlődést inkább, mint a tömegtermelésen alapuló versengést.
- Jutalmazzuk, aki betartja a helyes mezőgazdasági gyakorlatot
A jelenlegi Közös Agrár Politika közpénzen, szubvenciókkal jutalmazza az élelmiszeripart és a mezőgazdasági termelőket a már megtermelt, feldolgozott és tárolt mennyiségek alapján; a meglévő állati állomány számának és a megművelt, valamint a parlagon hagyott területek arányában. Nem akadályozzák meg a mezőgazdasági szubvenciók és segélyek kifizetéseit még a környezetszennyezési korlátozások, és a fogyasztóvédelem jelenleg érvényes szabályai elleni vétségek sem.
A társadalom csak akkor fog nyerni az új Közös Agrár Politikával, ha a meglévő fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi és állattenyésztési biztonsági törvényeket betartják. A törvénynek ezért pontosan kell körülírni a helyes farm gyakorlatot - és nem a kivételeket - az egész EU-ban úgy, hogy azok alkalmazása a különféle régiók követelményeinek is megfeleljenek. A minőségi javuláshoz, a környezetvédelemhez és a foglalkoztatáshoz való hozzájárulást mérhetővé kell tenni, ahogyan azt már javasolta eredetileg a Bizottság 2000-es Agendája is. Az új ön-ellenőrző rendszerben azoknak, akik a közpénzjuttatásokból részesednek, igazolniuk kell az összegek felhasználását.
Ez a fajta termék gyakorlat a szükséges állami ellenőrzést hivatott csökkenteni, és összességében hozzájárul a mezőgazdasági politika bürokráciájának a csökkenéséhez is.
Teendők:
- ?köztámogatásokat ne lehessen egyenesen a vállalkozások, és a termelékenység növelésére fordítani; azoknak igazoltan környezetbarát termesztést és minőségjavulást kell eredményezniük. Az állattenyésztésben ez azt jelenti, hogy nem megengedett a továbbiakban az ipari állattartás deszka pallón, valamint szükséges az állatállomány hektáronkénti sűrűségének csökkentése;
- az állatállománynak megfelelő mozgásteret és napfényt kell biztosítani;
- a növénytermesztés és az állattenyésztés összekapcsolása; javasolt az állatok számára a táplálék helyben termesztése; az állati trágya jobb kihasználása a növénytermesztésben.
3. Mezőgazdasági árak és a verseny politika - a minőségen alapuló verseny elősegítése
Elsőbbséget biztosítani a régió minőségi termékeinek, és az élelmiszer piaci monopóliumokat korlátozni.
A mezőgazdasági többlet az EU-ban egyenes következménye a jelenlegi Közös Agrár Politikának. Az EU nagy mennyiségű állati eledelt importál, alacsony világpiaci áron az állattenyésztéshez, és a többletért - amit ezen importok révén ért el - egyidejűleg export visszatérítést is fizet. Az EU mezőgazdasági támogatásainak legnagyobb hányadát még mindig a hatalmas többletet eredményező vásárlásra, termelésre és tárolásra fordítják.
Az Új Közös Agrár Politikának meg kell teremtenie a feltétel keretét a minőséget hirdető tisztességes verseny bevezetésének. Ez a piaci beavatkozások lépésről lépésre való csökkentésével és a megtakarításoknak a fenntartható vidékfejlesztésre való fordításával érhető el, amelyek:
(a) a minőségi élelem és takarmánytermelést segítik azzal, hogy támogatást nyújtanak az átszervezéshez és az értékesítéshez;
(b) korlátozzák az élelmiszeripar koncentrációs és monopol erejét, és
(c) előnyben részesítik a kis távolságon belüli, helyi piacokon való értékesítést, a minőségi és a termelési hely megjelölések feltüntetését;
Teendők:
- a közösségi beavatkozás csökkentése és az export visszatérítés megszüntetése (beleértve az élő állat szállítást is);
- felülvizsgálni és bevezetni a kiegészítő információkat nyújtó feliratozást, amely jelzi az eredetet, a termelési módozatot, vagy azt, ahogyan az állatot tenyésztették;
- a higiénés szabályok felülvizsgálata, különös tekintettel a friss termék által célzott helyi és regionális piacok kívánalmaira;
- a nagyüzemi farmok (adó) kiváltságainak megszüntetése (pl. ketrecben tartott állatok stb.).
4. Jelenlegi politikai lehetőségek: horizontális intézkedések, vidékfejlesztés és környezetvédelmi-mezőgazdasági intézkedések
- Fenntartható vidékfejlesztés - a KAP második oszlopának a biztosítása
- A támogatások átirányítását szorgalmazni az integrált vidékfejlesztés érdekében
Ugyan a jelenleg alkalmazott KAP reform (Agenda 2000) még mindig hű marad a régi iskolai tanokhoz, amikor a világpiaci versenyhez való igazodást hirdeti, az újulásra van lehetőség. A mezőgazdasági költségvetés körülbelül 10%-a, a KAP ún. "második oszlopára", az integrált vidékfejlesztésre van tervezve.
Emellett ugyanakkor a tagállamok lehetősége a farmonkénti támogatási határoknak meghatározása (a határ eltérő lehet, figyelembe véve a farm munkaerejét, és a farmi működés környezetvédelmi hatásait). A megtakarításokat nemzeti környezetvédelmi-mezőgazdasági programok segítésére lehet fordítani. Azonban ez ideig ezt a jogi lehetőséget csak a tagállamok néhánya használta csak ki. Az új vidékfejlesztési politika értelmében néhány tagállam, mint Franciaország például új keretszerződést készített a farmerekkel és más, vidéki érintettekkel. Ezek például tartalmaznak fenntartási projekteket, beleértve szerződéses természet megóvást (ugyancsak a Natura 2000, vagy az FHH keretében), a biológiai sokszínűség megóvását vagy közvetlen értékesítést stb.
Teendők:
- az új Közös Agrár Politikának alkalmaznia kell az új elvet a vidéki támogatások minősítésekor és differenciálásakor. A piaci beavatkozási elv ezen a módon fokozatosan fejlődési stratégiává alakulhat, amely minőségi piacokat eredményezhet. A BSE krízis legyőzése után az EU nem térhet vissza a régi beavatkozásos politikájához.
- segítsük a regionális húsellátást, a kiváló minőségű régiós termékekkel.
5. A bővítés és a BSE krízis lehetővé teszi az Agenda 2000 újraértékelését, és a források elosztását
- Az Agenda 2000 félidős áttekintése - 2001/2002
A BSE krízis legyőzése olyan hatalmas terhet rótt az EU és a tagállamok költségvetésére, amelyet még ma sem tudnak pontosan felmérni. A BSE krízis járulékos költségeinek megosztott nemzeti finanszírozását el kell különíteni a BSE megelőzésére használt valós költségektől. A krízis legyőzésére ma elköltött összeg nyilvánvalóan hiányozni fog az újra kezdésnél. Ezért fontos annak ellenőrzése, hogy a kompenzáció milyen módon kapcsolható be az új politikába.
A bővítési folyamat sikeréhez fontos a források sürgős újraosztása is. A minőségi termelés elősegítése, a környezetvédelmi szabályozás és a vidékfejlesztés érdekében a kompenzációs kifizetéseket, amelyek jelenleg kizárólag a tagállamok számára elérhetők, ki kell terjeszteni már a bővítés előtti időszakban a bővítendő országokra is. Ellenben a nagyüzemi farmi termelés elősegítését célzó támogatásokat meg kell szüntetni.
Az Európa Parlament Mezőgazdasági és Vidékügyi Bizottsága már elvégezte az Agenda 2000 saját értékelését, beleértve a bővítés tanulmányozását, amelynek eredménye 2002 évre rendelkezésre állt.
Teendők:
- a KAP-ra szánt EU költségvetésnek lépésről-lépésre történő átállítása a többletgazdálkodás helyett integrált vidékfejlesztési politikára, beleértve a minőségi termelésre serkentést, és a termékjelzést is;
- a támogatásoknak szigorú ökológiai és foglalkoztatási előírásokhoz való kötése (~moduláció)
6. A minőség javítása a hagyományos gazdálkodásban és a biotermelés elősegítése
Az élelmiszerek érezhető minőség javulásának három alkotója van: az állati takarmány és az élelmiszer összetételének és eredetének átláthatósága, a követhetősége, és a termék szavatossága.
Élelmiszertermelőknek, például előírt:
(a) minden anyagtartalmat, és eredetét jelezni ugyanúgy, mint a részarányokat is az élelmiszerekben ("nyílt deklaráció")
(b) az elkötelezettség a nyersanyagok eredetének önkéntes ellenőrzése iránt
(c) az egészséget károsító anyagok hozzáadása miatti, vagy szennyezés okozta költségekért való felelősség vállalása.
Különösen az állatok, de a nyersanyagok szállításának is meg kell felelnie a jelenlegi EU és nemzeti előírásoknak (az állatok jogainak tiszteletben tartása), és bármilyen szennyeződési lehetőségnek a kizárása.
Ugyanazt a szabályt kell alkalmazni a friss vagy feldolgozott élelmiszereknél. A fogyasztót tájékoztatni kell bármilyen anyagról, amely egészségre veszélyes lehet (növény védőszerek használata, hormonok, GMO), és azokat a tulajdonságokat is, amelyek az egészséget segítik.
A biotermesztés elősegítése, mint termelési eljárásnak alkalmazása logikusan környezetvédelmi és egészségügyi követelmény, és mint ilyen, fenntartandó és növelendő.
Ebben az esetben a forrásokat elsődlegesen a farmi biotermelésre átállóknak, valamint az új termékeket forgalmazóknak kell juttatni annak érdekében, hogy elkerüljük új közforrás függőség kialakulását.
Teendők:
- segítsük az átállást környezetbarát, alacsony szennyezettség tartalmú és forráskímélő termelési módokra (energia, víz, trágya, kemikáliák);
- a biotermékek fokozott bevezetése a gyermek és iskolai étkeztetésben, kórházakban és közétkezdékben.
7. A többlet termelés és a protein hiány ellenőrzése:
Pihentetett földet talajjavítással, vetésforgóval az EU protein-hiányának csökkentésének szolgálatába állítani
Az 1960-as években indított Közös Agrár Politika kezdetétől az EU megengedte az USA-nak és más kereskedelmi versenytársainak a proteinben gazdag növények és olajmagvak vámmentes importját a saját gabona termelésének védelme érdekében. A BSE krízis és a hús- és csontliszt tilalom kiemelten nyilvánvalóvá tette a növényi protein hiányát.
1992-ben a gabona többlet csökkentése céljából az EU bevezetett politikája előírta a pihentetett földeknek nem-élelemtermelésre való hasznosítását. Az új Közös Agrár Politikának a BSE krízist fel kell használnia a protein-hiány csökkentésére.
Teendők:
- a pihentetett földeket be kell vonni a kiterjesztett vetésforgóba. A föld-alapon vagy mennyiség-alapon támogatott protein-gazdag és olajtartalmú növények termesztése helyett a takarmánytermelést kell javítani a fű-lóhere vegyes, bab és borsótelepítéssel. A gabonatermelést kiegészítve zöldségfélékkel és takarmánynövényekkel kiteljesíti az ökológiai vetésforgót és elősegíti a talaj regenerációját.
- a garantált földtámogatás helyett (jelenleg 400 €/ha), amely kukoricasilózáshoz és túlzott etetéshez vezet, inkább füves területek és legelők kialakítását elősegíteni, különösen hátrányos területek esetén.
8. Nemzetközi kereskedelem és a WTO
A BSE krízis megkérdőjelezi az "Európai mezőgazdasági modellt". A kór terjedése távoli, még viszonylag eldugott kis méretű farmokra is mutatja, hogy az ipari állattenyésztési modell uralja a mezőgazdasági világot. Ezek a gyakorlatok leértékelik az európai agrár-kultúrának a sokszínűségét és sajátosságát. Az EU ellenáll a hormonkezelt hús és GMO szójabab importjának, de saját magát is kizárja a világ hátralévő részének történő marhahús exportálásából is.
Az európai mezőgazdasági ipar ún. több-funkcióssága nem lesz sikeres egyezkedési eszköz, hacsak nem olyan konkrét köztámogatási formulákat állítunk fel, amelyek sem a termeléshez sem a termelés növeléséhez nem kötöttek.
Számos indok és meggyőző érv szól a megegyezésre törekvés mellett, amely elismeri a mezőgazdasági ipar sajátosságait. Ezek a következők:
- a környezetvédelmi előírások alkalmazása a mezőgazdaságban,
- a visszatartó programok beindítása,
- a biodiverzitás és a biológiai alapok mezőgazdasági alkalmazása és megőrzése,
- mindenfajta állat jólétének tiszteletben tartása az állattenyésztésben,
- a víz minőség védelme, és a növényvédő szerek használatának csökkentése,
- a megújítható energiaforrások használata,
- a foglalkoztatási lehetőségek változatossá tétele a vidéki területeken.
A jelenlegi tömeges takarmány import nélkül Európa egyáltalán nem termelne többletet.
A legnagyobb mezőgazdasági importőr a világon. Ezért semmi értelme növelnie a harcot a nagyobb világpiaci részesedésért. Az elsődleges célja ma az új Közös Agrár Politikának, hogy biztosítsa az elengedhetetlen, tartós, egészséges élelmezés kialakítását Európa lakosságának, beleértve a bővítésre váró országokat is.
Teendők:
- A WTO-val folytatott mezőgazdasági tárgyalásokban, mint biztonsági záradékot kell alkalmazni az elővigyázatossági elvet, nehogy a hormonok használata miatti vita megismétlődjék. Továbbá, az EU-nak gyorsan újra kell gondolnia a tárgyalási stratégiáját a környezetbarát és strukturális vidék politika fokozása céljából.
9. Az Európa Parlament egyértelmű döntése a KAP tekintetében elkerülhetetlen
Szükségszerű a mezőgazdasági politika demokratikus elszámoltathatóságának erősítése
A régi Közös Agrár Politika számtalan reformot élt túl, mert sok tagállam az EU források nettó javadalmazottja, és sem a nemzeti parlamentek, sem az Európa Parlament nem tudja befolyásolni a Mezőgazdasági Tanács döntéseit.
A BSE krízis is ennek a demokrácia hiánynak az eredménye. Az 1996-ban, az EP által létre hozott vizsgáló bizottság javaslatait sok tagállam éveken át nem vette figyelembe.
Hatályba csak akkor helyezték őket, amikor a hatalmas károk, költségek már a közösség számára jelentkeztek.
Teendők:
- a fogyasztóvédelemnek és vidékfejlesztésnek a közös döntéshozás szem előtt tartásával kell beépülnie az új Közös Agrár Politikába. Továbbá a Parlamentnek, együtt a Bizottsággal olyan helyzetbe kell kerülnie, hogy az európai törvényhozás előírásainak a szigorú végrehajtását a tagállamokban biztosíthassa.
- Az EU környezet- és fogyasztóvédelmi törvényeit nem alkalmazó államok ellen régóta tartó jogi eljárásokat felgyorsítani és a Bizottság kapjon jogot megelőző szankciók alkalmazására olyan ügyekben, amelyeknél a fogyasztók nyilvánvaló veszélyeztetése forog fenn.
10. Kutatás, oktatás és képzés, "agrár-kulturális" párbeszéd a vidéki és városi lakosság között
A mezőgazdasági kutatás elősegíti a mezőgazdasági ipar megújulását és tovább fejlődését.
Eddig a termelés minden fázisában a növekedés és a munkaerő csökkentés elősegítése vezérelte a kutatásokat. Még a mezőgazdasági egyetemek is ezt a szokást oktatták.
A haszon maximalizálásának érdekébe állított tudás a termelés egy kiválasztott helyre történő koncentrációját eredményezte, amely más, kevésbé népszerű, hátrányos területek népességvesztésével jártak. A mezőgazdasági iparnak figyelembe kell vennie a további fejlesztéseknél és újításoknál a társadalom változó igényeit. A kutatásnak és oktatásnak új célokat kell ezért maga elé tűznie. A kutatásnak és az oktatásnak a társadalom által meg kívánt széles körű szolgáltatásokat kell tükröznie, a minőségi termeléstől a vidéki turizmuson át a természet megóvásáig.
A városi és vidéki közösségek közötti kapcsolat és párbeszéd hiányát is szóvá kell tenni. Elő kell segíteni a jobb kommunikációt, a fokozott figyelmet és a jobb megértést.
Mindazon érintettek számára aktív szerepet kell biztosítson az új Közös Agrár Politika, akik az új, minőségi vidéki gazdaságért és az élelem biztonságért harcolnak.
Teendők:
- a géntechnológiára összpontosítás és haszon maximalizálására törekvés helyett a mezőgazdasági kutatásnak a foglalkoztatás átalakítására, és a megújuló energiákra alapozott technológiák alkalmazására kell a hangsúlyt helyeznie, ugyanúgy mint a kis teljesítményű biofarmok modernizálására.
- A vidékfejlesztési programoknak helyi szinten társas viszonyt kell kialakítaniuk a város és a vidék között, a régiók közötti és a nemzetközi kommunikáció elősegítésével a termelők és a fogyasztók közötti párbeszéd fejlesztésével.
A BSE -kór megjelenése hívta fel újra a figyelmet a Közös Agrár Politika kérdéseire.
A fogyasztók veszélyeztetése, a termelők gazdasági terhei, a kerge marhakór előre nem látható hatalmas költségei ugyanúgy, mint az állatállomány tömeges kényszer vágásának zavaró kulturális kihatásai együttesen, az alapokon való változtatást sürgetik.
A Közös Agrár Politikában mindenfajta élelmiszer előállításánál alkalmazni kell az elővigyázatossági elvet, amely új feltételrendszert létre hozva elősegíti a minőségen alapuló versengést.
Jelenleg a Közös Agrár Politika ezt a fontos szerepét nem tölti be. A farmerek többségének jövedelme a továbbiakban nem biztosított. A fogyasztók többet fizetnek az agrárium által termelt termékekért, mint valaha, hiszen a termelők az egymás után következő élelmiszer botrányok költségeit az adófizetőkre hárítják.
A Közös Agrár Politika reformja, beleértve az 1999-ben, Berlinben elfogadott "Agenda 2000"-t is, lényegileg az agrárköltségek korlátozását segíti, amikor a garantált árakat csökkenti, és a farm ipar versenyképességet növeli a világpiacokon.
Az étel minősége, a környezetvédelem és a vidék fenntartható fejlődésének kérdései másodlagossá váltak.
Az EU Közös Agrár Politikája nem állíthatja szembe egymással az árat a minőséggel, a gazdaságosságot a környezetvédelemmel és a versengést a bevétel védelmével.
A termelés szubvencionálása, megsemmisítése vagy a többlet exportja helyett az Új Közös Agrár Politika olyan keret tervet kell kidolgozzon, amely elősegíti a nagyfokú forráskímélést, valamint a vidék gazdasági fejlődését. Az agrár termékek minőségét a teljes termelési folyamat során a hatás - mellékhatás függvényében kell vizsgálni.
Az Új Közös Agrár Politika 10 pontos terve
1. Az Elővigyázatossági Elv alkalmazása a mezőgazdasági termelésben
A minőség és biztonság elősegítése az egész termelési folyamat során a termény és takarmány termelésétől a végtermékig.
A BSE (~ szivacsos agysorvadás) csak a jéghegy csúcsa. Dioxin, PCB, hormonok, antibiotikumok, genetikailag modifikált organizmusok (GMO-k), és számos más egészségre veszélyes anyagok fokozottan koncentrálódtak emberi és állati eledelekben is. Ez egyenes következménye az egyetlen célt szem előtt tartó, belterjes állattenyésztés alkalmazásának, és a termelési módoknak, amelyek olcsó nyersanyagot és antibiotikumokat használnak. A jelenlegi állandó árcsökkentésre törekvő irányelvek pusztító hatását illusztrálja a mezőgazdasági eljárásokban az állati maradvány, és csatornavíz alkalmazása az állatok élelmezésében.
Az élelmiszertermelésben az elővigyázatossági elv alkalmazása nem korlátozódhat csak a végtermékre alkalmazott szigorú ellenőrzésre. Hitelesített előírások folyamatos betartása a termény és takarmány termesztésétől a végső felhasználásig garantálhatják csak az egészséges élelmiszereket.
Az új Agrár és Fogyasztóvédelmi Programnak minden összetevő hatásait értékelnie kell, eljárást és terméket a termelési folyamat kezdetétől a befejezéséig a pontosan előírt teljes termelési eljárás összehasonlító feltételei alapján.
Az élelmiszertermelésben alkalmazandó elővigyázatossági elv gyakorlati alkalmazása termelőkre és a fogyasztókra is hárul. A fogyasztó döntéshozatalában, hogy mit is vásároljon, javasolni kell, hogy vegye figyelembe a termék eredetének helyét, a körülményeket, amelyek között az állatokat tartották, vagy a termelési módokat. A farmerek ezúton kevésbé lesznek függőek az állami piaci beavatkozásoktól, és összpontosíthatnak a magas minőségű regionális piacokra
Teendők:
- minden BSE veszélyes anyag eltávolítása (minden farm állat) élelmezési láncából;
- teljes lista felállítása az elfogadott állati takarmányokról, adalékokról, növényvédelmi és tisztító szerekről;
- bizonyos, egészségre veszélyes anyagoknak úgy, mint antibiotikumoknak, mindenek felett az ipari állattenyésztés során alkalmazott járvány óvszereknek a tilalma; rovar irtószerek és növekedés serkentők tiltása, melyek használata nyilvánvaló egészségi veszély forrása lehet.
2. A közpénzeknek a szociális, a környezeti és az élelem minőségi kereteken belül történő felhasználása
- fejlesszük a minőségi termelést és a fenntartható fejlődést inkább, mint a tömegtermelésen alapuló versengést.
- Jutalmazzuk, aki betartja a helyes mezőgazdasági gyakorlatot
A jelenlegi Közös Agrár Politika közpénzen, szubvenciókkal jutalmazza az élelmiszeripart és a mezőgazdasági termelőket a már megtermelt, feldolgozott és tárolt mennyiségek alapján; a meglévő állati állomány számának és a megművelt, valamint a parlagon hagyott területek arányában. Nem akadályozzák meg a mezőgazdasági szubvenciók és segélyek kifizetéseit még a környezetszennyezési korlátozások, és a fogyasztóvédelem jelenleg érvényes szabályai elleni vétségek sem.
A társadalom csak akkor fog nyerni az új Közös Agrár Politikával, ha a meglévő fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi és állattenyésztési biztonsági törvényeket betartják. A törvénynek ezért pontosan kell körülírni a helyes farm gyakorlatot - és nem a kivételeket - az egész EU-ban úgy, hogy azok alkalmazása a különféle régiók követelményeinek is megfeleljenek. A minőségi javuláshoz, a környezetvédelemhez és a foglalkoztatáshoz való hozzájárulást mérhetővé kell tenni, ahogyan azt már javasolta eredetileg a Bizottság 2000-es Agendája is. Az új ön-ellenőrző rendszerben azoknak, akik a közpénzjuttatásokból részesednek, igazolniuk kell az összegek felhasználását.
Ez a fajta termék gyakorlat a szükséges állami ellenőrzést hivatott csökkenteni, és összességében hozzájárul a mezőgazdasági politika bürokráciájának a csökkenéséhez is.
Teendők:
- ?köztámogatásokat ne lehessen egyenesen a vállalkozások, és a termelékenység növelésére fordítani; azoknak igazoltan környezetbarát termesztést és minőségjavulást kell eredményezniük. Az állattenyésztésben ez azt jelenti, hogy nem megengedett a továbbiakban az ipari állattartás deszka pallón, valamint szükséges az állatállomány hektáronkénti sűrűségének csökkentése;
- az állatállománynak megfelelő mozgásteret és napfényt kell biztosítani;
- a növénytermesztés és az állattenyésztés összekapcsolása; javasolt az állatok számára a táplálék helyben termesztése; az állati trágya jobb kihasználása a növénytermesztésben.
3. Mezőgazdasági árak és a verseny politika - a minőségen alapuló verseny elősegítése
Elsőbbséget biztosítani a régió minőségi termékeinek, és az élelmiszer piaci monopóliumokat korlátozni.
A mezőgazdasági többlet az EU-ban egyenes következménye a jelenlegi Közös Agrár Politikának. Az EU nagy mennyiségű állati eledelt importál, alacsony világpiaci áron az állattenyésztéshez, és a többletért - amit ezen importok révén ért el - egyidejűleg export visszatérítést is fizet. Az EU mezőgazdasági támogatásainak legnagyobb hányadát még mindig a hatalmas többletet eredményező vásárlásra, termelésre és tárolásra fordítják.
Az Új Közös Agrár Politikának meg kell teremtenie a feltétel keretét a minőséget hirdető tisztességes verseny bevezetésének. Ez a piaci beavatkozások lépésről lépésre való csökkentésével és a megtakarításoknak a fenntartható vidékfejlesztésre való fordításával érhető el, amelyek:
(a) a minőségi élelem és takarmánytermelést segítik azzal, hogy támogatást nyújtanak az átszervezéshez és az értékesítéshez;
(b) korlátozzák az élelmiszeripar koncentrációs és monopol erejét, és
(c) előnyben részesítik a kis távolságon belüli, helyi piacokon való értékesítést, a minőségi és a termelési hely megjelölések feltüntetését;
Teendők:
- a közösségi beavatkozás csökkentése és az export visszatérítés megszüntetése (beleértve az élő állat szállítást is);
- felülvizsgálni és bevezetni a kiegészítő információkat nyújtó feliratozást, amely jelzi az eredetet, a termelési módozatot, vagy azt, ahogyan az állatot tenyésztették;
- a higiénés szabályok felülvizsgálata, különös tekintettel a friss termék által célzott helyi és regionális piacok kívánalmaira;
- a nagyüzemi farmok (adó) kiváltságainak megszüntetése (pl. ketrecben tartott állatok stb.).
4. Jelenlegi politikai lehetőségek: horizontális intézkedések, vidékfejlesztés és környezetvédelmi-mezőgazdasági intézkedések
- Fenntartható vidékfejlesztés - a KAP második oszlopának a biztosítása
- A támogatások átirányítását szorgalmazni az integrált vidékfejlesztés érdekében
Ugyan a jelenleg alkalmazott KAP reform (Agenda 2000) még mindig hű marad a régi iskolai tanokhoz, amikor a világpiaci versenyhez való igazodást hirdeti, az újulásra van lehetőség. A mezőgazdasági költségvetés körülbelül 10%-a, a KAP ún. "második oszlopára", az integrált vidékfejlesztésre van tervezve.
Emellett ugyanakkor a tagállamok lehetősége a farmonkénti támogatási határoknak meghatározása (a határ eltérő lehet, figyelembe véve a farm munkaerejét, és a farmi működés környezetvédelmi hatásait). A megtakarításokat nemzeti környezetvédelmi-mezőgazdasági programok segítésére lehet fordítani. Azonban ez ideig ezt a jogi lehetőséget csak a tagállamok néhánya használta csak ki. Az új vidékfejlesztési politika értelmében néhány tagállam, mint Franciaország például új keretszerződést készített a farmerekkel és más, vidéki érintettekkel. Ezek például tartalmaznak fenntartási projekteket, beleértve szerződéses természet megóvást (ugyancsak a Natura 2000, vagy az FHH keretében), a biológiai sokszínűség megóvását vagy közvetlen értékesítést stb.
Teendők:
- az új Közös Agrár Politikának alkalmaznia kell az új elvet a vidéki támogatások minősítésekor és differenciálásakor. A piaci beavatkozási elv ezen a módon fokozatosan fejlődési stratégiává alakulhat, amely minőségi piacokat eredményezhet. A BSE krízis legyőzése után az EU nem térhet vissza a régi beavatkozásos politikájához.
- segítsük a regionális húsellátást, a kiváló minőségű régiós termékekkel.
5. A bővítés és a BSE krízis lehetővé teszi az Agenda 2000 újraértékelését, és a források elosztását
- Az Agenda 2000 félidős áttekintése - 2001/2002
A BSE krízis legyőzése olyan hatalmas terhet rótt az EU és a tagállamok költségvetésére, amelyet még ma sem tudnak pontosan felmérni. A BSE krízis járulékos költségeinek megosztott nemzeti finanszírozását el kell különíteni a BSE megelőzésére használt valós költségektől. A krízis legyőzésére ma elköltött összeg nyilvánvalóan hiányozni fog az újra kezdésnél. Ezért fontos annak ellenőrzése, hogy a kompenzáció milyen módon kapcsolható be az új politikába.
A bővítési folyamat sikeréhez fontos a források sürgős újraosztása is. A minőségi termelés elősegítése, a környezetvédelmi szabályozás és a vidékfejlesztés érdekében a kompenzációs kifizetéseket, amelyek jelenleg kizárólag a tagállamok számára elérhetők, ki kell terjeszteni már a bővítés előtti időszakban a bővítendő országokra is. Ellenben a nagyüzemi farmi termelés elősegítését célzó támogatásokat meg kell szüntetni.
Az Európa Parlament Mezőgazdasági és Vidékügyi Bizottsága már elvégezte az Agenda 2000 saját értékelését, beleértve a bővítés tanulmányozását, amelynek eredménye 2002 évre rendelkezésre állt.
Teendők:
- a KAP-ra szánt EU költségvetésnek lépésről-lépésre történő átállítása a többletgazdálkodás helyett integrált vidékfejlesztési politikára, beleértve a minőségi termelésre serkentést, és a termékjelzést is;
- a támogatásoknak szigorú ökológiai és foglalkoztatási előírásokhoz való kötése (~moduláció)
6. A minőség javítása a hagyományos gazdálkodásban és a biotermelés elősegítése
Az élelmiszerek érezhető minőség javulásának három alkotója van: az állati takarmány és az élelmiszer összetételének és eredetének átláthatósága, a követhetősége, és a termék szavatossága.
Élelmiszertermelőknek, például előírt:
(a) minden anyagtartalmat, és eredetét jelezni ugyanúgy, mint a részarányokat is az élelmiszerekben ("nyílt deklaráció")
(b) az elkötelezettség a nyersanyagok eredetének önkéntes ellenőrzése iránt
(c) az egészséget károsító anyagok hozzáadása miatti, vagy szennyezés okozta költségekért való felelősség vállalása.
Különösen az állatok, de a nyersanyagok szállításának is meg kell felelnie a jelenlegi EU és nemzeti előírásoknak (az állatok jogainak tiszteletben tartása), és bármilyen szennyeződési lehetőségnek a kizárása.
Ugyanazt a szabályt kell alkalmazni a friss vagy feldolgozott élelmiszereknél. A fogyasztót tájékoztatni kell bármilyen anyagról, amely egészségre veszélyes lehet (növény védőszerek használata, hormonok, GMO), és azokat a tulajdonságokat is, amelyek az egészséget segítik.
A biotermesztés elősegítése, mint termelési eljárásnak alkalmazása logikusan környezetvédelmi és egészségügyi követelmény, és mint ilyen, fenntartandó és növelendő.
Ebben az esetben a forrásokat elsődlegesen a farmi biotermelésre átállóknak, valamint az új termékeket forgalmazóknak kell juttatni annak érdekében, hogy elkerüljük új közforrás függőség kialakulását.
Teendők:
- segítsük az átállást környezetbarát, alacsony szennyezettség tartalmú és forráskímélő termelési módokra (energia, víz, trágya, kemikáliák);
- a biotermékek fokozott bevezetése a gyermek és iskolai étkeztetésben, kórházakban és közétkezdékben.
7. A többlet termelés és a protein hiány ellenőrzése:
Pihentetett földet talajjavítással, vetésforgóval az EU protein-hiányának csökkentésének szolgálatába állítani
Az 1960-as években indított Közös Agrár Politika kezdetétől az EU megengedte az USA-nak és más kereskedelmi versenytársainak a proteinben gazdag növények és olajmagvak vámmentes importját a saját gabona termelésének védelme érdekében. A BSE krízis és a hús- és csontliszt tilalom kiemelten nyilvánvalóvá tette a növényi protein hiányát.
1992-ben a gabona többlet csökkentése céljából az EU bevezetett politikája előírta a pihentetett földeknek nem-élelemtermelésre való hasznosítását. Az új Közös Agrár Politikának a BSE krízist fel kell használnia a protein-hiány csökkentésére.
Teendők:
- a pihentetett földeket be kell vonni a kiterjesztett vetésforgóba. A föld-alapon vagy mennyiség-alapon támogatott protein-gazdag és olajtartalmú növények termesztése helyett a takarmánytermelést kell javítani a fű-lóhere vegyes, bab és borsótelepítéssel. A gabonatermelést kiegészítve zöldségfélékkel és takarmánynövényekkel kiteljesíti az ökológiai vetésforgót és elősegíti a talaj regenerációját.
- a garantált földtámogatás helyett (jelenleg 400 €/ha), amely kukoricasilózáshoz és túlzott etetéshez vezet, inkább füves területek és legelők kialakítását elősegíteni, különösen hátrányos területek esetén.
8. Nemzetközi kereskedelem és a WTO
A BSE krízis megkérdőjelezi az "Európai mezőgazdasági modellt". A kór terjedése távoli, még viszonylag eldugott kis méretű farmokra is mutatja, hogy az ipari állattenyésztési modell uralja a mezőgazdasági világot. Ezek a gyakorlatok leértékelik az európai agrár-kultúrának a sokszínűségét és sajátosságát. Az EU ellenáll a hormonkezelt hús és GMO szójabab importjának, de saját magát is kizárja a világ hátralévő részének történő marhahús exportálásából is.
Az európai mezőgazdasági ipar ún. több-funkcióssága nem lesz sikeres egyezkedési eszköz, hacsak nem olyan konkrét köztámogatási formulákat állítunk fel, amelyek sem a termeléshez sem a termelés növeléséhez nem kötöttek.
Számos indok és meggyőző érv szól a megegyezésre törekvés mellett, amely elismeri a mezőgazdasági ipar sajátosságait. Ezek a következők:
- a környezetvédelmi előírások alkalmazása a mezőgazdaságban,
- a visszatartó programok beindítása,
- a biodiverzitás és a biológiai alapok mezőgazdasági alkalmazása és megőrzése,
- mindenfajta állat jólétének tiszteletben tartása az állattenyésztésben,
- a víz minőség védelme, és a növényvédő szerek használatának csökkentése,
- a megújítható energiaforrások használata,
- a foglalkoztatási lehetőségek változatossá tétele a vidéki területeken.
A jelenlegi tömeges takarmány import nélkül Európa egyáltalán nem termelne többletet.
A legnagyobb mezőgazdasági importőr a világon. Ezért semmi értelme növelnie a harcot a nagyobb világpiaci részesedésért. Az elsődleges célja ma az új Közös Agrár Politikának, hogy biztosítsa az elengedhetetlen, tartós, egészséges élelmezés kialakítását Európa lakosságának, beleértve a bővítésre váró országokat is.
Teendők:
- A WTO-val folytatott mezőgazdasági tárgyalásokban, mint biztonsági záradékot kell alkalmazni az elővigyázatossági elvet, nehogy a hormonok használata miatti vita megismétlődjék. Továbbá, az EU-nak gyorsan újra kell gondolnia a tárgyalási stratégiáját a környezetbarát és strukturális vidék politika fokozása céljából.
9. Az Európa Parlament egyértelmű döntése a KAP tekintetében elkerülhetetlen
Szükségszerű a mezőgazdasági politika demokratikus elszámoltathatóságának erősítése
A régi Közös Agrár Politika számtalan reformot élt túl, mert sok tagállam az EU források nettó javadalmazottja, és sem a nemzeti parlamentek, sem az Európa Parlament nem tudja befolyásolni a Mezőgazdasági Tanács döntéseit.
A BSE krízis is ennek a demokrácia hiánynak az eredménye. Az 1996-ban, az EP által létre hozott vizsgáló bizottság javaslatait sok tagállam éveken át nem vette figyelembe.
Hatályba csak akkor helyezték őket, amikor a hatalmas károk, költségek már a közösség számára jelentkeztek.
Teendők:
- a fogyasztóvédelemnek és vidékfejlesztésnek a közös döntéshozás szem előtt tartásával kell beépülnie az új Közös Agrár Politikába. Továbbá a Parlamentnek, együtt a Bizottsággal olyan helyzetbe kell kerülnie, hogy az európai törvényhozás előírásainak a szigorú végrehajtását a tagállamokban biztosíthassa.
- Az EU környezet- és fogyasztóvédelmi törvényeit nem alkalmazó államok ellen régóta tartó jogi eljárásokat felgyorsítani és a Bizottság kapjon jogot megelőző szankciók alkalmazására olyan ügyekben, amelyeknél a fogyasztók nyilvánvaló veszélyeztetése forog fenn.
10. Kutatás, oktatás és képzés, "agrár-kulturális" párbeszéd a vidéki és városi lakosság között
A mezőgazdasági kutatás elősegíti a mezőgazdasági ipar megújulását és tovább fejlődését.
Eddig a termelés minden fázisában a növekedés és a munkaerő csökkentés elősegítése vezérelte a kutatásokat. Még a mezőgazdasági egyetemek is ezt a szokást oktatták.
A haszon maximalizálásának érdekébe állított tudás a termelés egy kiválasztott helyre történő koncentrációját eredményezte, amely más, kevésbé népszerű, hátrányos területek népességvesztésével jártak. A mezőgazdasági iparnak figyelembe kell vennie a további fejlesztéseknél és újításoknál a társadalom változó igényeit. A kutatásnak és oktatásnak új célokat kell ezért maga elé tűznie. A kutatásnak és az oktatásnak a társadalom által meg kívánt széles körű szolgáltatásokat kell tükröznie, a minőségi termeléstől a vidéki turizmuson át a természet megóvásáig.
A városi és vidéki közösségek közötti kapcsolat és párbeszéd hiányát is szóvá kell tenni. Elő kell segíteni a jobb kommunikációt, a fokozott figyelmet és a jobb megértést.
Mindazon érintettek számára aktív szerepet kell biztosítson az új Közös Agrár Politika, akik az új, minőségi vidéki gazdaságért és az élelem biztonságért harcolnak.
Teendők:
- a géntechnológiára összpontosítás és haszon maximalizálására törekvés helyett a mezőgazdasági kutatásnak a foglalkoztatás átalakítására, és a megújuló energiákra alapozott technológiák alkalmazására kell a hangsúlyt helyeznie, ugyanúgy mint a kis teljesítményű biofarmok modernizálására.
- A vidékfejlesztési programoknak helyi szinten társas viszonyt kell kialakítaniuk a város és a vidék között, a régiók közötti és a nemzetközi kommunikáció elősegítésével a termelők és a fogyasztók közötti párbeszéd fejlesztésével.
Forrás: Agrárágazat
