A téma I. részének közlése óta lezajlott a most már hagyományosnak mondható, nemcsak hangulatában, de szakmai vonatkozásaiban is jelentős Szent György-napi juhászverseny Hódmezővásárhelyen. Mivel itt lehetőségem volt arra, hogy „első kézből”, a juhászoktól értesüljek a címben megjelölt követelmények teljesítésének akadályairól, úgy gondoltam, nem lenne érdektelen ezeknek a véleményeknek mostani anyagunkba történő „beépítése”.
A minőség, mint legfontosabb piaci követelmény
A „minőség” szót a termelők annyit hallják, hogy ezzel kelnek-fekszenek, mégis elbizonytalanodunk, amikor annak lényegét kell megfogalmaznunk. Ez érthető, hiszen az állati eredetű élelmiszerek magas beltartalmi értéke, megjelenítése, a megbízható állat-egészségügyi és élelmiszer-higiéniai háttér ma már nemcsak a feldolgozás és forgalmazás, hanem a termelés területén is, csak belépők a piacokra. A sikert mindig a vevő dönti el, s a vásárló ízlése, igénye változik. A minőség tehát egyrészt relatív, mert a fogyasztói igények különbözőek, a jellemzők jó része azonban abszolút számokkal is kifejezhető, sőt megfelelő jogi szabályozás gondoskodik a követelmények megfogalmazásáról, biztosításáról, ellenőrzéséről (élelmiszertörvény, hazai és nemzetközi minőségbiztosítási rendszerek, szabványok stb.). A megfelelő választéknál is több kell azonban! A jó minőség nem valamiféle rossztól való mentességet jelent, hanem többletet speciális ízekben, aromában, olyan képességekben, tulajdonságokban, amelyek a termékeket könnyebben beillesztik az ember egészséges táplálkozásába is. Világszerte növekszik az igény arra is, hogy az állati eredetű élelmiszerek előállítása környezetbarát, de legalább környezetkímélő legyen, s az állatvédelem követelményeinek is megfeleljen. Ma már a legfontosabb minőségi kategória az élelmiszerbiztonság, vagyis az, hogy az élelmiszer ne tartalmazzon az ember egészségét veszélyeztető kórokozókat, kémiai anyagokat, hormonokat, hozamfokozókat, maradékanyagokat, egyéb szennyeződéseket. Hozzá kell szoknunk, hogy a minőségtervezés, a minőség ellenőrzése és szabályozása, a minőség biztosítása harmonizálni fog az Európai Unió tagországainak gyakorlatával. Az önellenőrzés mellett az „óltól az asztalig” -folyamat bármely szakaszában belép a külső, független, hatósági minőségi ellenőrzés is. Persze vannak, akik a minőséget egyszerűen kereskedelmi kategóriaként kezelik és azt mondják, minőség az, amit a piacon el lehet adni!
A juhok megjelölése
Az állatok megjelölése nem csak a törzskönyvezés egyik alapfeltétele. Jelentősége különösen azóta nőtt meg, amióta az állati eredetű élelmiszerek legfontosabb minőségi kritériumává az élelmiszer-biztonság lépett elő és az állat útját a születéstől a fogyasztásig követnünk kell.
A szarvasmarhához és most már a sertéshez hasonlóan a juhok nyilvántartásában is nemzetközi jelölésre, az ENAR- rendszerre (Egyed Nyilvántartási Azonosítási Rendszer) kellett áttérni.
Az ENAR kialakításával és működésével kapcsolatos szervezési, irányítási és ellenőrzési feladatokat az OMMI (Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet), a Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomások és a MJSZ (Magyar Juhtenyésztő Szövetség) végzik.
A tenyészetet a tenyészet helye szerinti illetékes felelős jelenti be az adatbázisba. A tenyészet egy állattartó által, egy tartási helyen tartott állatok összessége, minden tenyészetnek saját kódszáma van. Az ENAR szempontjából minden juhtelep külön tartási helynek minősül. Ott, ahol a központi juhtelephez egy vagy több kisebb telep kapcsolódik gazdaságilag, ezek a telepek 30 km-es körön belül vannak és azonos állat-egészségügyi minősítésűek, az állattartó felelősségére egy tenyészetként lehet mindet nyilvántartani, de külön-külön telepadat-bejelentőn kell a területi felelősnek az adatbázisba bejelenteni. Ezek között a telepek között kizárólag a tenyészet saját állatainak mozgatása lehetséges.
Az ENAR működtetésében részt vevő szervezeteknek és személyeknek (OMMI, Állategészségügyi Állomás, MJSZ, vágóhíd üzemeltetője, hatósági állatorvos, területi felelős) valamint az állattartóknak különböző, itt nem részletezett feladataik és kötelességeik vannak. A részletezéstől elsősorban amiatt tekintünk el, mert az egyedi megjelölés korábbi megoldásai csak részben voltak kompatibilisek az EU előírásaival, így azok némi változtatás előtt (alatt) vannak. A juhászok abban bíznak, hogy a most kidolgozott módszer egyszerűbb, áttekinthetőbb, egyszersmind költségkímélőbb lesz.
A vásárhelyi beszélgetések során több juhtartó is felvetette, hogy tudomása szerint a rühösség elleni védekezésből nem annyira szakmai, mint inkább humán-egészségügyi és környezetvédelmi okok miatt a cikkünk első részében leírt fürösztéses eljárást megtiltották, ezért jó lenne az oltással részletesebben is foglalkozni.
Fürösztés vagy oltás?
Az első részben a fürösztéssel, mint az egyre gyakoribb rühösség elleni védekezéssel is foglalkoztunk a legelőre való kihajtás-körüli teendők sorában. Éppen csak megemlítettük, hogy a fürdetés helyett injekciós készítményt is alkalma
zhatunk. A fürösztéses eljárás természetesen továbbra sem tiltott, azonban mind eredményességi, mind a környezetvédelmi megfontolások miatt ma már valóban inkább az utóbbi javasolható.
A fürösztés kivitelezése nehezebb, ügyelni kell a külső hőmérsékletre, de az eddigieknél sokkal hangsúlyosabban szükséges felhívni a figyelmet a munkavédelmi szempontokra is. A ma alkalmazott szerves foszfátészterek az emberre sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint a korábbi évtizedekben alkalmazott fürösztőszerek (pl. a bentocid), ezért a fürösztést mindig védőruhában (kesztyű, maszk, gumicsizma, kötény) kell végezni. Gyakori volt a régi kép: a fürösztőbrigád a kellemesen meleg időben félmeztelenül dolgozik, majd a fürösztőfolyadékot a legelő-menti árokba önti. Ez már a múlté! A hulladékgazdálkodásról szóló törvény szerint a fürösztésre használt anyagok veszélyes anyagoknak minősülnek, a munka befejezése után azok ártalmatlanításáról vagy megsemmisítéséről a tulajdonosnak gondoskodnia kell, vagy a kezelési költséget neki kell megfizetnie. A fürösztőfolyadék előírás szertinti megsemmisítését csak arra kiképzett személyek végezhetik, 1 köbméter anyag ártalmatlanítása annyiba kerül, hogy nincs juhászat, amely ezt kibírná!
Fürösztéskor a peték nem pusztulnak el, a juhokat előbb meg kell nyírni, mert a nyírás előtti fürösztéskor a kezelésnek a hatóanyag használati utasításban javasolt időtartamának kétszereséig kell tartania. Három hetesnél fiatalabb bárányt nem szabad megfüröszteni, fokozottan figyelni kell az állatvédelmi szempontokra is (sérülésveszély, magzatkárosodás, esetleges vetélések, nagyobb stresszhatás stb.).
Az injekciós kezelés könnyebben kivitelezhető, biztonságosabb, bármely életkorban adható (báránynak, vemhes anyának is), egyetlen kezelés elegendő, hatékony nemcsak a külső, de a belső élősködők ellen is (tüdő-, gyomor-és bélférgek), sőt a nyírás után jelentkező gyakori légynyüvesség ellen is hatékony, környezetvédelmi aggályai nincsenek.
Nem véletlen annak hangsúlyozása, hogy az injekciós készítmény beadása állatorvosi hatáskör!
Hústermelés területén
A juh gyors növekedésű állatfaj, ezt a bárányhizlalásban is érdemes kihasználni. A hizlalást azonban csak addig gazdaságos folytatni, amíg az állat a takarmányt testépítésre és nem faggyútermelésre fordítja, ezt az állapotot a mai fa
jták általában kifejlettkori testtömegük 50%-ánál érik el, ekkor vágásérettek.
A hizlalás az állatok életkora, a hizlalási végtömeg, a hizlalás alatti takarmányozás és a vágóállat-kereskedelem minősítésének megfelelően csoportosítható.
a) tejesbárány-hizlalás: 1,5-3 hónapos életkorig, 14-18 végtömegig. A mai értékesítési gyakorlat szerint a tejesbárányokat leginkább két súlykategóriában, 13-16 kg és 16-20 kg között lehet értékesíteni.
b) kis tömegű expressz pecsenyebárány-hizlalás: legfeljebb 5 hónapos életkorig,
18-24 illetve 24-30 kg végtömegig. A legkeresettebb és leggazdaságosabb kategória a 20-30 kg közötti testtömeg.
c) nagy tömegű pecsenyebárány-hizlalás: 6-12 hónapos életkorban, 35-45 kg között illetve 45 kg feletti végtömegig.
A hizlalási alapanyag és a piaci igények mellett természetesen figyelembe kell vennünk tartási, takarmányozási lehetőségeinket is (van-e elegendő hizlaló férőhelyünk, milyen takarmányféleségeink vannak stb.).
a) Tejesbárány-nevelés:
Külön férőhelyet nem igényel, idő- és költségtakarékos. A takarmány az anyatej és a legelőfű, legfeljebb némi abrakkiegészítésre és szénára van szükség. Mivel a fő táplálék az anyatej, különös figyelmet kell fordítani a szoptató anyák takarmányellátására.
Az abrakkiegészítés napi 0,5-0,8 kg, abrak helyett pl. egy nyolc-hetes bárány napi táp-adagja 0,7 kg. Fontos, hogy báránytáp és ivóvíz mindig legyen az állatok előtt.
Ha kevés az anyatej, jól használható a 6% laktin-és 15% tejporoldatból készült tejpótló folyadék is, melynek napi adagja 0,8-1 liter, abrak és lucernaszéna mellett.
Szopós bárányok hizlalásához felhasználhatjuk a fölözött tehéntejet is, melyből naponta 0,8-1,2 litert fogyasztanak abrak és széna mellett.
A tejesbárány húsa világosabb (fehérebb), mint a már több abrakot és szénát fogyasztottaké.
Nálunk gyakori a nyújtott szoptatásos báránynevelés, amikor a bárányokat nagyobb, 20-30 kg-os testtömegnél választják el és ekkor értékesítik is.
Természetesen, ha az anyák tejtermelése bármely ok miatt (pl. korán kisült legelő) gyengébb, némi utóhizlalásra szükség van, ilyenkor a tejet és a legelőfüvet némi abrakkal, szénával, esetleg szilázzsal egészítjük ki.
A tejesbárányok elfogadott napi testtömeggyarapodása 250 gramm körül van.
b) Kis-tömegű expressz pecsenyebárány-hizlalás:
Előnyei:
· A bárányok igen nagy napi gyarapodásra képesek;
· A hizlalás tartama 50-70 nap, ezért egy idényben 4-5 hizlalási periódus is lehetséges;
· Munkaerőt alig igényel;
· A piacon keresettek.
A bárányokat 4-6 hetes korban, 12-14 kg-os tömegben elválasztják, granulált tápokkal étvágy szerinti etetéssel hizlalják. A jerkéket legfeljebb 30 kg-os, a kosokat 35 kg-os élőtömegig, 100-140 napos korig érdemes gyorshizlalni, mert eddig igen nagy gyarapodásra képesek, így ki lehet használni a juhfaj igen gyors növekedési képességét, ennek elérése után a növekedés erőteljesen lelassul.
A bárányhizlaló tápok közös jellemzői:
· 70% energiában dús abrakféle (főként kukorica, esetenként árpa, búza, zab),
· 20% lucernaliszt,
· néhány % nagy fehérjetartalmú takarmányféleség (extr. napraforgó, repce stb.),
· néhány % ásványianyag-, vitamin-, nyomelem-kiegészítő,
· 1,5-2,5% karbamid.
A tápfogyasztás ad-libitum (étvágy szerinti), de emésztés-élettani szempontból is fontos, hogy szénát is adjunk! A széna napi mennyisége azonban ne haladja meg a 0,2-0,3 kg/egyed adagot, hogya tápfogyasztás minél nagyobb legyen! Nyalósó és ivóvíz mindig legyen előttük!
A tápok granuláltak (6 mm szemcseméret), melasszal, takarmány-sóval ízesítettek. Van, aki a tápot szénával kiegészíti, ez élettani szempontból előnyösebb, bár így a hizlalási idő kissé megnyúlik (bárányonként 200 gramm széna elegendő naponta).
Egy-egy hizlaló-csoport 25-30, maximum 50 bárányból álljon, mert a hizlalás ennél a csoportnagyságnál a legeredményesebb. A férőhelyigény: 0,5 m2/db.
Ivar és súly szerint elkülönítve hizlaljunk, mert a kosok és jerkék különböző fejlődési eréllyel bírnak, más a takarmányhasznosításuk is. A környezeti hőmérséklet ne haladja meg a 25 oC-ot!
A bárány 1 kg testtömeg-gyarapodásra 3-4 kg tápot használ fel. Napi 0,8-1,2 kg tápfogyasztással számolhatunk. Az előbbiek szerint egy bárány hizlalásához így 60-80 kg tápra és 6-8 kg szénára van szükség. A napi testtömeg-gyarapodás merinó jerkéknél 200-250 gramm, kosoknál 250-350 gramm között van.
A félintenzív pecsenyebárány-hizlalásnál a 8-hetes korban, 16-18 kg-os súlyban leválasztott bárányokkal a hizlalás első hónapjában napi 800 gramm, a második hónapban napi 1000 gramm, a harmadikban pedig napi 1200 gramm hizlalótápot adunk, ezt kiegészítjük napi 300 gramm réti-szénával és 500 gramm kukorica-szilázzsal. A napi súlygyarapodás 250-350 gramm között van.
c) Nagy tömegű pecsenyebárány-hizlalás:
A 35 kg feletti, 5 hónaposnál idősebb bárányok elsősorban az arab-piacon értékesíthetők. A hagyományos vagy „éves” pecsenyebárány hizlalást a tél végén, kora tavasszal született bárányoknál végzik a nyári legeltetési szezon után.
Takarmány:
· nyáron: legelő + 0,2-0,3 kg abrak/nap,
· télen: 0,5 kg abrak + 0,7 kg széna + 0,5 kg takarmányszalma + 1,5 kg kukoricaszilázs vagy 2,0-2,5 kg aprított répa.
Az exportált bárányok célországa továbbra is Olaszország (97%), az olcsó román és bolgár „báránydömping” azonban egyre több gondot jelent. A vágóhídi vágott test-minősítések alapján megállapítható, hogy a kistestű hízóbárányok minősége megfelelő, a nagyobb testűeké azonban továbbra is gyenge.
A hazai juhhúsfogyasztásunk változatlanul igen alacsony, mindössze 0,3 kg/év/fő.
Forrás: Agrárágazat
