Ketózis
A szervezet szénhidrát- és zsíranyagforgalmi zavara, amelyben takarmányozási hibák, a vemhességgel és elléssel valamint az ellés utáni laktációval kapcsolatos energiahiány, alkati hajlam játszanak szerepet, de más tényezők is hozzájárulhatnak kialakulásához.
Ketózis
Mi okozza?
A szervezet szénhidrát- és zsíranyagforgalmi zavara, amelyben takarmányozási hibák, a vemhességgel és elléssel valamint az ellés utáni laktációval kapcsolatos energiahiány, alkati hajlam játszanak szerepet, de más tényezők is hozzájárulhatnak kialakulásához.
Az anyának a magzatépítéskor, az ellést követő tejelés felfelé ívelésekor többlet-energiára van szüksége, melyet elsősorban a szénhidrátok biztosítanak. Ha ezt a plusz energiabevitelt bármely ok miatt biztosítani nem tudjuk, a szervezet saját testanyagainak, főként zsír-raktárainak lebontásával pótolja. A testzsír lebontásakor a májban mérgező anyagok, ún. ketonok keletkeznek, melyeknek a véráramban történő felhalmozódása okozza a betegséget.
Mikor fordul elő?
· A vemhesség utolsó harmadában, rendszerint a "szegényebb" takarmányozású téli hónapokban.
· Bármely ok miatt a szükségesnél kevesebb takarmányt, főleg kevesebb szénhidrátot vesz fel az állat (hiányos abrakellátás, csökkent étvágy gyenge minőségű takarmányok, ún. ketogén takarmányok: rosszul erjedt, kis energiatartalmú szilázs, répaszelet, pillangós szilázs stb. etetése, melyek sok vajsavat tartalmaznak, bendőemésztési zavarok).
· A vemhesség első időszakában jól tartott anyáknál hiányosabb takarmányozásra kényszerülnek.
· Energetikailag hiányos, de fehérjében gazdag takarmányozásnál (intenzíven tartott anyajuhoknál).
· Vemhesség alatt, elléskor, laktáció alatt labilisabb hormonrendszer.
· Vemhesség alatti elhízás (ellés utáni zsírlebontás ilyenkor nagyobb mértékű).
· Tartási hibáknál: mozgáshiány, szállítás, áthelyezés, zsúfoltság, különböző stresszorok.
· Szabadban tartásnál rossz időjárási viszonyok.
· Hajlamosító tényezők lehetnek különböző alapbetegségek: tőgygyulladás, méhgyulladás, étvágytalansággal járó betegségek, lázas betegségek stb.
Milyen tünetek vannak?
Kezdetben jellegzetes elváltozások még nincsenek: a juhok étvágytalanok, bendőmozgásuk renyhül, a betegek társaiktól lemaradoznak, aluszékonyak, sokat fekszenek. Feltűnő, hogy az étvágytalan állatok a falat, az alomanyagot nyalogatják, sokan közülük füleiket rángatják, később fejüket féloldalra fordítva tartják, fölfelé néznek, vagy ellenkezőleg, lógatják. Szemmel láthatólag kábultak, mozogni már nem akarnak, ha mégis, akkor kötötten, szédelegve járnak, sokan fogaikat csikorgatják, gyakori a látási zavar. Máskor a tompultság helyett inkább izgatottság jelentkezik.
A legtöbb egyednél bélsárpangás tapasztalható, a bélsár kemény, nyálkával fedett. A vizeletürítés gyakoribb, a vizelet világossárga és aceton-szagú.
Többnapos betegség után az állat kómába esik, ezek legtöbbje elpusztul, de amelyek elvetélnek vagy ellenek, azok között gyógyulás is előfordul.
Megelőzés, védekezés
Kórokok lehetőség szerinti kiküszöbölése (vemhesség alatti kielégítő takarmányozás, hirtelen takarmányváltoztatás kerülése, mozgatás, stressz-mentes környezet stb.).
Jó hatású megelőzésként melasz etetése a vemhesség utolsó hónapjában (100-200 gramm/nap), jó minőségű széna (étvágy szerint) és napi 300-400 gramm kukoricatartalmú abrak az anyák takarmányában szintén előnyös.
Az abrakba keverhetünk kalcium-karbonátot vagy szódabikarbónát.
A súlyosabb tüneteket mutató állatok gyógykezelése már reménytelen, ezért mielőbb az állatorvos értesítése (glukóz-infúziók, lúgosító-, kortizon-terápia, A-, D-, E-vitamin adagolása stb.)
Panaritium ("büdös sántaság")
Mi okozza?
A Dichelobacter (korábban Bacteroides) nodosus.
Szigorúan anaerob baktérium, fehérjebontó enzimet termel, elbontja a húst, sőt a szarut is. Vannak virulens és enyhébb elváltozásokat okozó változatai is. A betegség megjelenésében más baktériumok (pl. clostridiumok, staphylococcusok stb.) és hajlamosító körülmények is szerepet játszanak: meleg, nedves időjárás, felázott vagy köves talajon való hajtás, zsúfoltság, rossz tartási feltételek, csülökápolás elhanyagolása, lábvégek sérülései, bélsárral tartósan szennyezett lábvégek stb.
Mikor fordul elő?
A fenti hajlamosító körülmények esetén. Egyes állományokban járványszerűen is felléphet. Bizonyos fajták, így pl. a puhább szarutokkal rendelkező húsfajták érzékenyebbek iránta. Az életkor is befolyásolhatja, mert idősebb juhokban a szarutok könnyebben elválik az irhától. Tartós fertőzési forrást jelentenek a talprothadásban szenvedő juhok. Nálunk főként a tavaszi és az őszi csapadékos időszakokban gyakoribb. A száraz meleg és hideg nem kedvez a betegségnek.
Milyen tünetek vannak?
A csülök közötti bőrön vagy a pártaszélen kezdetben savóval, majd gennyel telt lapos hólyagok jelennek meg. Ezek felfakadása után fekélyek keletkeznek, a szövetelhalás ráterjedhet a csülök irhájára, mely elszürkül, ellágyul, változó nagyságú területeken elválik a szarutoktól. Az elvált irha és a szarutok között kezdetben híg, később kenőcsszerű vagy gennyes váladék halmozódik fel, ez feltűnően bűzös, rothadt sajtra emlékeztető szagú. Az elhalás néha az ujjcsontokra is ráterjed. Az esetek nagyobbik részében csak az egyik lábvég betegszik meg, de előfordul mind a négy lábvég betegsége is. Az állatok sántítanak, sokat fekszenek, térdelve vagy ülve esznek, a beteg anyák étvágytalanok, elapasztanak.
A betegség lefolyása általában hosszadalmas, a juhok fokozatosan lesoványodnak, ha a négy lábvég egymás után betegszik meg, akár fél évig is eltarthat.
Megelőzés, védekezés
Tiszta, száraz alom, rendszeres csülökápolás, lábvégsérülések kerülése, istállók kijárata, itatók körüli tócsák megszüntetése. Vásárlás előtt meggyőződni a betegségtől való mentességről, vásárlás után egy hónapos karantén.
Enyhébb esetekben a levált szarurészek eltávolítása után a beteg irha fertőtlenítőoldattal történő 2-3 naponkénti kezelése (ma már számos, kifejezetten ezt a célt szolgáló készítmény van forgalomban - kenőcsök, sprayk, hintőporok stb.).
Lábfürdők: 5%-os formalin, 1 %-os sterogenol, 10 %-os cink-szulfát stb. Megelőzésként hetente egyszer, 5 percig tartó "lábáztatás".
Megelőzésre jól bevált az alom szuperfoszfátos beszórása: 500 férőhelyes hodályban harmadnaponként 50 kg szuperfoszfát alomba szórása.
A betegeket el kell különíteni. Súlyosabb esetekben gyógyulás csak egyedi, sebészeti ellátással (éles késsel minden elhalt szövetet belülről kifelé irányulva el kell távolítani) és ehhez társuló gyógyszeres kezeléssel lehetséges. Előfordulhat, hogy légyálcák (nyüvek) lepik el a lábvéget, ilyenkor légyirtó lemosószert is alkalmazni kell.
Ott, ahol a betegség súlyos veszteségeket okoz, inaktivált vakcinák igénybevételére van lehetőség (oltás hathetes különbséggel kétszer).
Listeriosis
Mi okozza?
A Listeria monocytogenes - nevű baktérium okozza, melynek ellenálló képessége a hővel és a fertőtlenítőszerekkel szemben nem túl nagy (a hevítés és a szokásos töménységű fertőtlenítőszerek percek alatt elölik), azonban a külvilágban és a különféle váladékokban hónapokig is életképesek maradhatnak. A nedves talajban sokáig megtartja fertőzőképességét, bélsárban és szilázsban, de tejben is évekig megmaradhat.
A baktériumnak négy szerotípusa és több variánsa ismert. Természetes viszonyok között megtalálhatók a talajban, a vízben, iszapban, szennyvízben, a növényzeten, földdel szennyezett, romlott szilázsokban, különféle élelmiszerekben (pl. nyers húsban, tejben, salátákban stb.), gyakran még egészséges emberek és állatok bélsarában is, vagyis gyakorlatilag az állat környezetében mindenütt jelen van.
Mikor fordul elő?
A betegség iránt fogékony az ember és az összes házi-és vadon élő emlősök, madarak, sőt izoláltak kórokozót halakból, kétéltűekből, ízeltlábúakból is. Rendszerint szórványosan fordul elő, klinikai tünetekkel járó betegséget leggyakrabban a juhban okoz, a vemhes és a fiatal egyedek fogékonyabbak. Főként a téli időszakban, egyoldalú szilázsetetés mellett jelentkezik, de gyakori fertőzési forrás az aklok, hodályok körüli, bélsárral szennyezett pocsolyák vize is.
A hiányos takarmányozás, a gombatoxinokkal terhelt takarmányok, a rosszul erjedt takarmányok, a földdel szennyezett takarmányok, a téli zárt tartás, a zsúfoltság, a téli hideg, párás idő és a háttérben lévő más betegségek (pl. parazitózisok) hajlamosítanak a betegség megjelenésére. Állatról-állatra nem terjed.
Milyen tünetek vannak?
A lappangási idő a hajlamosító hatásoktól függően néhány nap, de néhány hét is lehet. Az esetek jelentős részében a fertőzés tünetmentes marad.
A tünetek aszerint változnak, hogy a betegség agyvelőgyulladásos, vérfertőzéses vagy vetéléssel járó formájával találkozunk, s ezek a téli szilázsetetést követő 2-3 hét múlva szoktak megjelenni.
A központi idegrendszer megbetegedése a leggyakoribb forma: mindegyik korcsoportnál jelentkezhet, a betegek lázasak, étvágytalanok, kötőhártya gyulladásuk, orrfolyásuk van, nyelésük nehézkes, nyálzanak, a fej lóg vagy rendellenesen oldalra tartott, a fülek bénultak, a fej izmaiban rángások észlelhetők, gyakori a fogcsikorgatás.
Ezzel egy időben vagy kis idő múltán kényszermozgások alakulnak ki: a hátulsó lábak alig mozognak, az állat "topog", miközben elülső lábaival körbejár, majd oldalára dől, "úszómozgásokat" végez és tarkómerevség kíséretében néhány nap alatt elpusztul.
A vérfertőzéses forma leginkább a 10-napnál fiatalabb bárányoknál szokott előfordulni: láz, étvágytalanság, ízületgyulladás észlelhető, 1-2 napos betegeskedés után elhullás.
A vetéléses forma szórványosan jelentkezik, leggyakrabban a vemhesség utolsó harmadában, melyet általában magzatburok visszamaradás és gennyes méhgyulladás kísér.
Megelőzés, védekezés
Legfontosabb a hajlamosító körülmények elkerülése (megfelelő tartás, szakszerű takarmányozás).
A betegség jelentkezésekor azonnali szilázs-megvonás, helyette jó minőségű széna, nyalósó, bőséges ivóvíz. Zsúfoltság megszüntetése, tiszta, száraz alom, hodály környékének rendben-tartása. A kora-tavaszi legelőre hajtás gyakran önmagában elég a betegség megszűnésére.
Ott, ahol a listeriosis a korábbi években rendszeresen jelentkezett, a téli hónapok előtt vagy a vemhesítéskor vakcinázás lehetséges (kétszeri oltás 2-3 hetes időközzel).
A septicaemiás (vérfertőzéses) és a vetéléses forma kezelésekor - ha időben lépünk - eredménnyel alkalmazhatunk különböző antibiotikumokat (legalább 5-napos vérszintet kell biztosítani), az idegrendszeri alak kezelése rendszerint eredménytelen.
Közegészségügyi vonatkozások: embernél enyhébb estekben láz, rossz közérzet, fejfájás, hányinger, hasi fájdalmak, felső légúti bántalmak jelentkeznek, súlyosabb esetekben agyhártyagyulladás, vetélés, koraszülés, halvaszületés fordulhat elő. Megelőzésben alapvető fontosságú a jó konyhai és személyi higiénia.
Egyszerű emésztési zavar
Mi okozza?
Régebben úgy gondolták, hogy a kérődzők összetett gyomrán belül az előgyomrok szerepe a megevett takarmány raktározása és kérődzésre való előkészítése. Kiderült azonban, hogy a bendő zavartalan működése, a benne zajló biokémiai folyamatok legalább olyan fontosak, mint a valódi gyomor (oltógyomor) emésztő tevékenysége. A jó emésztéshez ezenkívül hozzátartozik a gyomor megfelelő, ún. motorikus tevékenysége, az előgyomrok mozgása is, hiszen ahhoz, hogy az előgyomor-tartalom megfelelően keveredjen, az ott lévő nagyszámú baktérium, infuzórium tevékenységét kifejtse, szükségesek az élénk előgyomor- mozgások is.
Az előgyomrokban, főképpen a bendőben zajló biokémiai, élettani folyamatokat és a bendőmozgásokat sok minden befolyásolhatja. A befolyásoló okok legtöbbször táplálkozásiak, de az emésztési rendellenesség lehet valamely betegség következménye is (pl. tőgygyulladás esetén is lehet emésztési zavar). Ezen kívül a kórokok lehetnek önállóak vagy egymással összefüggők, lehetnek elsődlegesek, az összetett gyomorra közvetlenül hatók és lehetnek másodlagosak, amikor a gyomor működészavara valamilyen általános vagy szervi betegség következménye. Már ebből is kiderül, hogy a gyomor működészavarainak konkrét formái meglehetősen változatosak (egyszerű emésztési zavar, acidózis, alkalózis, bendőrothadás, bélgyulladások miatti másodlagos működészavar stb.).
Egyszerű emésztési zavarról akkor beszélünk, amikor a bendőben a mikrobiológiai emésztési folyamatok lelassulnak anélkül, hogy számottevő mennyiségű rendellenes bomlástermék keletkezne (nem úgy, mint a többi táplálkozási eredetű kórformában).
Abban is különbözik a többitől, hogy bár a leggyakoribb emésztési zavar, éppen a jellegtelen tünetek miatt fel sem ismerjük, nem értékeljük jelentőségének megfelelően, így azután állományszinten jelentősek lehetnek a gazdasági veszteségek.
Egyszerű emésztési zavart okoznak:
· Az etetett takarmány mennyisége és minősége nem megfelelő (rossz rost-abrak arány, kevés tápanyag, nehezen emészthető, penészes vagy fagyott takarmány, penészes alomszalma felevése stb.).
· Átmenet nélküli, hirtelen takarmányváltoztatás (tavasszal zöldre, legelőre, ősszel tartósított takarmányra).
· Takarmány bizonyos makro-és mikroelemeinek hiánya (pl. foszfor, réz, mangán, kobalt stb.).
· Egy napnál tovább tartó koplalás.
· Kevés ivóvíz.
· Rossz tartási, takarmányozási technológia (pl. zsúfoltság, szűk etetőtér stb.)
Mikor fordul elő?
A fenti okok következményeként.
Milyen tünetek vannak?
Nagyobb állományban a tünetek váratlanul és egyidejűleg jelentkezhetnek, de észrevétlenek is maradhatnak. Tejelő állományoknál kezdetben még a tej mennyisége sem csökken, csupán zsírtartalma esik le, de az állapot súlyosbodásával már a termelt tej is kevesebb lesz, s az állatok kondíciója észrevehetően romlik.
Enyhe fokú étvágytalanságot, változó, szeszélyes étvágyat, gyenge kérődzést tapasztalunk. Egyre több egyeden látunk rendellenes étvágyat, "nyalakodást", mérsékelt, de tartós felfúvódást, böfögést, a bendő kitágulását és megterhelését (a bal oldali hasfal tömött, nehezen nyomható be.
Megelőzés, védekezés
Szakszerű tartás, takarmányozás. Hasfal masszálása, mozgatás.
Minden takarmányváltoztatás fokozatos legyen!
Már a kezdeti tünetek észlelésekor (szeszélyes étvágy) könnyen emészthető, szénhidrátokban gazdag takarmányok etetése (melasz, cukorrépa-szelet, jó minőségű széna). Súlyosabb esetekben jó hatású a pékélesztő (napi 20-30 gramm 2-3 napon át darás rázókeverékben), a bendőflóra aktivitását fokozó készítmények (pl. ruminogén).
Ma már számos olyan készítmény van forgalomban, mely bendőtartalom-kivonatot, bendő mikroflórájának alkotóit tartalmazza különböző vitaminokkal, nyomelemekkel, egyéb hatóanyagokkal kiegészítve (probiotikumok).
Bendőacidózis
Mi okozza?
Többnyire akkor jelentkezik, amikor rövid időn belül nagy mennyiségű, könnyen erjedő, szénhidrátban gazdag takarmányt etetünk.
A normális bendőemésztés két alapvető feltétele a bendőtartalom mikroorganizmus-összetétele és a bendő motorikája. Mindkettő szorosan függ a környezet kémhatásától, vagyis ph-értékétől. Az emésztésben részt vevő rendkívül nagy számú bendőbaktérium és bendőprotozoon enyhén savanyú vagy leges közegben érzi legjobban magát, életükhöz, szaporodásukhoz, működésükhöz ez a környezet a legmegfelelőbb. Az előgyomor-mozgások száma és erőssége is ebben a tartományban a legjobb. Mind a savas, mind a lúgos irányba való jelentősebb eltolódás kedvezőtlen környezetet alakít ki a bendőbeli takarmányfeltárás számára. Ez történik akkor is, amikor hirtelen, különösebb átmenet nélkül nagyobb mennyiségű, könnyen erjedő szénhidrátban gazdag takarmányt adunk. Ilyenkor ugyanis már néhány órán belül megnő a tejsavtermelő baktériumok száma az előgyomrokban és a felhalmozódott tejsav a bendő ph-ját erősen savas irányba tolja el. Ez a savas közeg mind a bendőflóra működését, mind a bendőmozgást akadályozza, sőt a bendőbaktériumok zömét el is pusztítja, de erősen savas közegben a bendőmozgások meg is szűnnek. Leegyszerűsítve: megszűnik a bendőemésztés. Már ez is nagy baj, de attól függően, hogy a bendőben nagy mennyiségben keletkezett tejsavból mennyi szívódik fel, mennyi kerül a vérbe, a kórkép igen változatos lehet.
Mikor fordul elő?
Tömegesen fordulhat elő:
· Gabonatarlón való legeléskor.
· Viaszérésben lévő gabonamagvak, cukorrépa, friss kukorica etetése után.
· Abrakra való hirtelen áttérés nyomán (különösen gyakori bárányoknál a hizlalási periódus kezdetén, amikor átmenet nélkül kapnak granulált tápot).
· Szállítás előtti túletetéskor.
· Abrak szálastakarmány nélküli etetésekor.
· Hodályból kiszabadult juhok abrakból történő "bezabálása" után.
· Ivóvízhiánykor.
· Megerőltető szállítás alatt.
Milyen tünetek vannak?
A tünetek attól függenek, hogy az acidózis a bendőre korlátozódik vagy már általános, milyen mértékű és mikor jelentkezik, mennyi idő alatt alakul ki? Lehet nagyon heveny, heveny és elhúzódó, súlyos, közepesen súlyos, enyhe és rejtett.
Minél rövidebb idő alatt alakul ki, annál súlyosabb lefolyású.
Az enyhe lefolyás nem jár szembetűnő klinikai tünetekkel: romlik az étvágy, a bendőmozgások száma és erőssége némileg csökken, a bélsár kenőcsössé és szürkészöld színűvé válik. Tejelő állományoknál a tejhozam nem mindig csökken, de a tejzsír-százalék esése hirtelen és nagyfokú.
Leggyakoribb a heveny súlyos vagy középsúlyos forma, a tünetek a takarmány felvétele után már 6-12 óra múlva jelentkeznek: az állatok bágyadtak, teljesen étvágytalanok, környezetük iránt alig érdeklődnek, kérődzés nincs, a szemek beesettek, a bőr rugalmatlan, a légzésszám emelkedett. A bendőtájék tömött tapintatú, később "lötyögővé" válik, gyakori a bendőmegterheléses felfúvódás, a bal horpasz felet "bugyborékoló" zörejeket hallunk. Az állat fáradékony, nehezen mozog, sokat fekszik, gyakori a nyögés, a fogcsikorgatás, a kólikás nyugtalanság, az izomremegés, az izzadás, a végtagok fájdalmassága.
A vizeletürítés feltűnően kevés, esetleg nem is vizel az állat. A bélsár híg, zöldessárga, savanyú szagú, habos, gyakran vércsíkokat és emésztetlen gabonaszemeket is tartalmaz.
Tejsavmérgezésre utaló jelek már a középsúlyos formánál is fellelhetők (a szem kötőhártyája kivörösödött, a testhőmérséklet kezdetben emelkedik, később csökken, a pulzus gyenge, gyakori a légzészavar), ezek a betegség súlyos formájában erősödnek: látászavar, bizonytalan járás, tompultság, majd kómás állapot, ilyenkor az állat már "öntudatlanul" elfekszik, reflexei nincsenek, végül görcsök között pusztul el.
Az idült bendőacidózis a heveny megbetegedést előidéző okok enyhébb, de tartósabb hatásakor jön létre főként intenzíven hizlalt pecsenyebárányokban. Jellemző klinikai tüneteket általában nem okoz, de következményeként különböző betegségek keletkezhetnek (csülökirha-gyulladás, májtályog, bendő hyperkeratózisa, ketózis, B-vitaminhiány, csontképződési zavarok, veseműködési rendellenességek stb.).
Megelőzés, védekezés.
Könnyen erjedő szénhidrátokat tartalmazó takarmányokat csak szoktatás után, az átmenetet betartva és szálastakarmánnyal együtt lehet etetni! Ha lehet, végezzünk próbaetetést, mert a szénhidrát-tartalom időről-időre változhat. Kerüljük az abrakadag hirtelen növelését. Ivóvízről mindig gondoskodjunk!
Jó hatású lehet a szénhidrátokban gazdag takarmány valamilyen "lúgosító"-hatású anyaggal történő kiegészítése (pl. karbamid, bentonit stb.).
Amikor már tünetek jelentkeznek, az állatorvos értesítésével egyidőben vonjuk el a betegséget kiváltó takarmányt és jó minőségű pillangósszénát adjunk helyette. Itassuk meg bőségesen az állatot! Az ivóvízbe tegyünk natrium-hidrokarbonátot, segíthet a rázókeverékben adott pékélesztő is.
Természetesen szükség van speciális kezelésre is (acidózis korrekciója, folyadékveszteség pótlása, vérkeringés támogatása, tejsav felszívódásának megakadályozása, kiegészítő gyógykezelés), de ez már állatorvosi feladat!
Húgykövesség
Mi okozza?
A takarmánynak az állat élettani szükségletét jóval meghaladó foszfortartalma, a szűk kalcium : foszfor arány. A szervezet számára felesleges foszfor kalcium hiányában a vesén keresztül ürül ki, s az ilyen módon sűrűbb, lúgos vizeletben könnyen kicsapódik. A fő okon kívül húgykőképződésre hajlamosítanak: rostban szegény takarmányozás, ivóvízhiány, húgyutak gyulladásos és elfajulásos bántalmai (adenovírusok, A-vitamin hiánya), tartási hibák, különböző stresszorok.
A húgykövek zöme a húgyhólyagban képződik (ritkábban a vesékben) és a húgyutak anatómiai szűkületeiben (S-alakú görbület, húgycső nyúlványa) akad fenn. A kövek többsége foszfát-kő (magnézium-ammónium-foszfát), előfordulhatnak még karbonát-és szilikát-kövek is, de ezek sokkal ritkábbak.
Mikor fordul elő?
Szórványosan bármikor előfordulhat kosoknál, de húsra történő értékesítésre szánt istállózott pecsenyebárány-és hízó állományoknál, ahol abrakot és foszforban gazdag malomipari termékeket tartalmazó takarmányokat szinte folyamatosan etetnek, tömegesen mutatkozhat és jelentős gazdasági veszteségeket okozhat.
A téli időszakban gyakoribb.
Milyen tünetek vannak?
A húgycső szűkületében megakadt kőre húgycső izomzata szorosan ráfeszül, ezért az továbbhaladni nem tud, ott helyben rögződik. A tünetek az esetek többségében váratlanul, hirtelen jelentkeznek. Rendszerint egyidőben sok állat betegszik meg. Az állatok bágyadtak, étvágytalanok, bendőműködésük megszűnik, légzésük szapora, elesettek, társaiktól félrehúzódnak, viselkedésük vizelési ingerre utal, de vizelni nem tudnak vagy a húgycsőből a vizelet csak cseppenként ürül. A has megnagyobbodik, a húgycsőnyílás duzzadt, kivörösödött, a tasak és a hasfal alsó része vizenyősen beszűrődött, tészta-tapintatú, a bőr vizeletszagú. Utóbbi tünetek esetén a húgycsőrepedés valószínűsíthető.
A betegség általában 3-5 napos lefolyású, beavatkozás hiányában a húgyhólyag megreped és az állat rövidesen elpusztul. Az elhullás másik gyakori oka a húgyvérűség: az állat tompult, aluszékony, a kilélegzett levegő is vizeletszagú.
Megelőzés, védekezés
A takarmány megfelelő kalcium : foszfor aránya (2 : 1, vagy ennél tágabb).
A takarmány foszfor-feleslegét jó minőségű lucernaszénával ellensúlyozhatjuk, ennek magas a kalcium-tartalma. Ivóvíz mindig legyen az állatok előtt! Mozgatás, jártatás, legeltetés, jó A-vitamin-ellátottság.
Megelőzésként jó hatású az ammónium-klorid adagolása: 5-7 gramm/nap vagy 0,5-1% a takarmányban.
Húgycsőmetszést legfeljebb igen értékes tenyészkoson érdemes végeztetni. A kényszervágott állat húsa alapos vizsgálat után (főzőpróba is!) bocsájtható fogyasztásra, a húgycsőrepedéses állat húsa emberi fogyasztásra alkalmatlan (vizelettel szennyeződött).
Mi okozza?
A szervezet szénhidrát- és zsíranyagforgalmi zavara, amelyben takarmányozási hibák, a vemhességgel és elléssel valamint az ellés utáni laktációval kapcsolatos energiahiány, alkati hajlam játszanak szerepet, de más tényezők is hozzájárulhatnak kialakulásához.
Az anyának a magzatépítéskor, az ellést követő tejelés felfelé ívelésekor többlet-energiára van szüksége, melyet elsősorban a szénhidrátok biztosítanak. Ha ezt a plusz energiabevitelt bármely ok miatt biztosítani nem tudjuk, a szervezet saját testanyagainak, főként zsír-raktárainak lebontásával pótolja. A testzsír lebontásakor a májban mérgező anyagok, ún. ketonok keletkeznek, melyeknek a véráramban történő felhalmozódása okozza a betegséget.
Mikor fordul elő?
· A vemhesség utolsó harmadában, rendszerint a "szegényebb" takarmányozású téli hónapokban.
· Bármely ok miatt a szükségesnél kevesebb takarmányt, főleg kevesebb szénhidrátot vesz fel az állat (hiányos abrakellátás, csökkent étvágy gyenge minőségű takarmányok, ún. ketogén takarmányok: rosszul erjedt, kis energiatartalmú szilázs, répaszelet, pillangós szilázs stb. etetése, melyek sok vajsavat tartalmaznak, bendőemésztési zavarok).
· A vemhesség első időszakában jól tartott anyáknál hiányosabb takarmányozásra kényszerülnek.
· Energetikailag hiányos, de fehérjében gazdag takarmányozásnál (intenzíven tartott anyajuhoknál).
· Vemhesség alatt, elléskor, laktáció alatt labilisabb hormonrendszer.
· Vemhesség alatti elhízás (ellés utáni zsírlebontás ilyenkor nagyobb mértékű).
· Tartási hibáknál: mozgáshiány, szállítás, áthelyezés, zsúfoltság, különböző stresszorok.
· Szabadban tartásnál rossz időjárási viszonyok.
· Hajlamosító tényezők lehetnek különböző alapbetegségek: tőgygyulladás, méhgyulladás, étvágytalansággal járó betegségek, lázas betegségek stb.
Milyen tünetek vannak?
Kezdetben jellegzetes elváltozások még nincsenek: a juhok étvágytalanok, bendőmozgásuk renyhül, a betegek társaiktól lemaradoznak, aluszékonyak, sokat fekszenek. Feltűnő, hogy az étvágytalan állatok a falat, az alomanyagot nyalogatják, sokan közülük füleiket rángatják, később fejüket féloldalra fordítva tartják, fölfelé néznek, vagy ellenkezőleg, lógatják. Szemmel láthatólag kábultak, mozogni már nem akarnak, ha mégis, akkor kötötten, szédelegve járnak, sokan fogaikat csikorgatják, gyakori a látási zavar. Máskor a tompultság helyett inkább izgatottság jelentkezik.
A legtöbb egyednél bélsárpangás tapasztalható, a bélsár kemény, nyálkával fedett. A vizeletürítés gyakoribb, a vizelet világossárga és aceton-szagú.
Többnapos betegség után az állat kómába esik, ezek legtöbbje elpusztul, de amelyek elvetélnek vagy ellenek, azok között gyógyulás is előfordul.
Megelőzés, védekezés
Kórokok lehetőség szerinti kiküszöbölése (vemhesség alatti kielégítő takarmányozás, hirtelen takarmányváltoztatás kerülése, mozgatás, stressz-mentes környezet stb.).
Jó hatású megelőzésként melasz etetése a vemhesség utolsó hónapjában (100-200 gramm/nap), jó minőségű széna (étvágy szerint) és napi 300-400 gramm kukoricatartalmú abrak az anyák takarmányában szintén előnyös.
Az abrakba keverhetünk kalcium-karbonátot vagy szódabikarbónát.
A súlyosabb tüneteket mutató állatok gyógykezelése már reménytelen, ezért mielőbb az állatorvos értesítése (glukóz-infúziók, lúgosító-, kortizon-terápia, A-, D-, E-vitamin adagolása stb.)
Panaritium ("büdös sántaság")
Mi okozza?
A Dichelobacter (korábban Bacteroides) nodosus.
Szigorúan anaerob baktérium, fehérjebontó enzimet termel, elbontja a húst, sőt a szarut is. Vannak virulens és enyhébb elváltozásokat okozó változatai is. A betegség megjelenésében más baktériumok (pl. clostridiumok, staphylococcusok stb.) és hajlamosító körülmények is szerepet játszanak: meleg, nedves időjárás, felázott vagy köves talajon való hajtás, zsúfoltság, rossz tartási feltételek, csülökápolás elhanyagolása, lábvégek sérülései, bélsárral tartósan szennyezett lábvégek stb.
Mikor fordul elő?
A fenti hajlamosító körülmények esetén. Egyes állományokban járványszerűen is felléphet. Bizonyos fajták, így pl. a puhább szarutokkal rendelkező húsfajták érzékenyebbek iránta. Az életkor is befolyásolhatja, mert idősebb juhokban a szarutok könnyebben elválik az irhától. Tartós fertőzési forrást jelentenek a talprothadásban szenvedő juhok. Nálunk főként a tavaszi és az őszi csapadékos időszakokban gyakoribb. A száraz meleg és hideg nem kedvez a betegségnek.
Milyen tünetek vannak?
A csülök közötti bőrön vagy a pártaszélen kezdetben savóval, majd gennyel telt lapos hólyagok jelennek meg. Ezek felfakadása után fekélyek keletkeznek, a szövetelhalás ráterjedhet a csülök irhájára, mely elszürkül, ellágyul, változó nagyságú területeken elválik a szarutoktól. Az elvált irha és a szarutok között kezdetben híg, később kenőcsszerű vagy gennyes váladék halmozódik fel, ez feltűnően bűzös, rothadt sajtra emlékeztető szagú. Az elhalás néha az ujjcsontokra is ráterjed. Az esetek nagyobbik részében csak az egyik lábvég betegszik meg, de előfordul mind a négy lábvég betegsége is. Az állatok sántítanak, sokat fekszenek, térdelve vagy ülve esznek, a beteg anyák étvágytalanok, elapasztanak.
A betegség lefolyása általában hosszadalmas, a juhok fokozatosan lesoványodnak, ha a négy lábvég egymás után betegszik meg, akár fél évig is eltarthat.
Megelőzés, védekezés
Tiszta, száraz alom, rendszeres csülökápolás, lábvégsérülések kerülése, istállók kijárata, itatók körüli tócsák megszüntetése. Vásárlás előtt meggyőződni a betegségtől való mentességről, vásárlás után egy hónapos karantén.
Enyhébb esetekben a levált szarurészek eltávolítása után a beteg irha fertőtlenítőoldattal történő 2-3 naponkénti kezelése (ma már számos, kifejezetten ezt a célt szolgáló készítmény van forgalomban - kenőcsök, sprayk, hintőporok stb.).
Lábfürdők: 5%-os formalin, 1 %-os sterogenol, 10 %-os cink-szulfát stb. Megelőzésként hetente egyszer, 5 percig tartó "lábáztatás".
Megelőzésre jól bevált az alom szuperfoszfátos beszórása: 500 férőhelyes hodályban harmadnaponként 50 kg szuperfoszfát alomba szórása.
A betegeket el kell különíteni. Súlyosabb esetekben gyógyulás csak egyedi, sebészeti ellátással (éles késsel minden elhalt szövetet belülről kifelé irányulva el kell távolítani) és ehhez társuló gyógyszeres kezeléssel lehetséges. Előfordulhat, hogy légyálcák (nyüvek) lepik el a lábvéget, ilyenkor légyirtó lemosószert is alkalmazni kell.
Ott, ahol a betegség súlyos veszteségeket okoz, inaktivált vakcinák igénybevételére van lehetőség (oltás hathetes különbséggel kétszer).
Listeriosis
Mi okozza?
A Listeria monocytogenes - nevű baktérium okozza, melynek ellenálló képessége a hővel és a fertőtlenítőszerekkel szemben nem túl nagy (a hevítés és a szokásos töménységű fertőtlenítőszerek percek alatt elölik), azonban a külvilágban és a különféle váladékokban hónapokig is életképesek maradhatnak. A nedves talajban sokáig megtartja fertőzőképességét, bélsárban és szilázsban, de tejben is évekig megmaradhat.
A baktériumnak négy szerotípusa és több variánsa ismert. Természetes viszonyok között megtalálhatók a talajban, a vízben, iszapban, szennyvízben, a növényzeten, földdel szennyezett, romlott szilázsokban, különféle élelmiszerekben (pl. nyers húsban, tejben, salátákban stb.), gyakran még egészséges emberek és állatok bélsarában is, vagyis gyakorlatilag az állat környezetében mindenütt jelen van.
Mikor fordul elő?
A betegség iránt fogékony az ember és az összes házi-és vadon élő emlősök, madarak, sőt izoláltak kórokozót halakból, kétéltűekből, ízeltlábúakból is. Rendszerint szórványosan fordul elő, klinikai tünetekkel járó betegséget leggyakrabban a juhban okoz, a vemhes és a fiatal egyedek fogékonyabbak. Főként a téli időszakban, egyoldalú szilázsetetés mellett jelentkezik, de gyakori fertőzési forrás az aklok, hodályok körüli, bélsárral szennyezett pocsolyák vize is.
A hiányos takarmányozás, a gombatoxinokkal terhelt takarmányok, a rosszul erjedt takarmányok, a földdel szennyezett takarmányok, a téli zárt tartás, a zsúfoltság, a téli hideg, párás idő és a háttérben lévő más betegségek (pl. parazitózisok) hajlamosítanak a betegség megjelenésére. Állatról-állatra nem terjed.
Milyen tünetek vannak?
A lappangási idő a hajlamosító hatásoktól függően néhány nap, de néhány hét is lehet. Az esetek jelentős részében a fertőzés tünetmentes marad.
A tünetek aszerint változnak, hogy a betegség agyvelőgyulladásos, vérfertőzéses vagy vetéléssel járó formájával találkozunk, s ezek a téli szilázsetetést követő 2-3 hét múlva szoktak megjelenni.
A központi idegrendszer megbetegedése a leggyakoribb forma: mindegyik korcsoportnál jelentkezhet, a betegek lázasak, étvágytalanok, kötőhártya gyulladásuk, orrfolyásuk van, nyelésük nehézkes, nyálzanak, a fej lóg vagy rendellenesen oldalra tartott, a fülek bénultak, a fej izmaiban rángások észlelhetők, gyakori a fogcsikorgatás.
Ezzel egy időben vagy kis idő múltán kényszermozgások alakulnak ki: a hátulsó lábak alig mozognak, az állat "topog", miközben elülső lábaival körbejár, majd oldalára dől, "úszómozgásokat" végez és tarkómerevség kíséretében néhány nap alatt elpusztul.
A vérfertőzéses forma leginkább a 10-napnál fiatalabb bárányoknál szokott előfordulni: láz, étvágytalanság, ízületgyulladás észlelhető, 1-2 napos betegeskedés után elhullás.
A vetéléses forma szórványosan jelentkezik, leggyakrabban a vemhesség utolsó harmadában, melyet általában magzatburok visszamaradás és gennyes méhgyulladás kísér.
Megelőzés, védekezés
Legfontosabb a hajlamosító körülmények elkerülése (megfelelő tartás, szakszerű takarmányozás).
A betegség jelentkezésekor azonnali szilázs-megvonás, helyette jó minőségű széna, nyalósó, bőséges ivóvíz. Zsúfoltság megszüntetése, tiszta, száraz alom, hodály környékének rendben-tartása. A kora-tavaszi legelőre hajtás gyakran önmagában elég a betegség megszűnésére.
Ott, ahol a listeriosis a korábbi években rendszeresen jelentkezett, a téli hónapok előtt vagy a vemhesítéskor vakcinázás lehetséges (kétszeri oltás 2-3 hetes időközzel).
A septicaemiás (vérfertőzéses) és a vetéléses forma kezelésekor - ha időben lépünk - eredménnyel alkalmazhatunk különböző antibiotikumokat (legalább 5-napos vérszintet kell biztosítani), az idegrendszeri alak kezelése rendszerint eredménytelen.
Közegészségügyi vonatkozások: embernél enyhébb estekben láz, rossz közérzet, fejfájás, hányinger, hasi fájdalmak, felső légúti bántalmak jelentkeznek, súlyosabb esetekben agyhártyagyulladás, vetélés, koraszülés, halvaszületés fordulhat elő. Megelőzésben alapvető fontosságú a jó konyhai és személyi higiénia.
Egyszerű emésztési zavar
Mi okozza?
Régebben úgy gondolták, hogy a kérődzők összetett gyomrán belül az előgyomrok szerepe a megevett takarmány raktározása és kérődzésre való előkészítése. Kiderült azonban, hogy a bendő zavartalan működése, a benne zajló biokémiai folyamatok legalább olyan fontosak, mint a valódi gyomor (oltógyomor) emésztő tevékenysége. A jó emésztéshez ezenkívül hozzátartozik a gyomor megfelelő, ún. motorikus tevékenysége, az előgyomrok mozgása is, hiszen ahhoz, hogy az előgyomor-tartalom megfelelően keveredjen, az ott lévő nagyszámú baktérium, infuzórium tevékenységét kifejtse, szükségesek az élénk előgyomor- mozgások is.
Az előgyomrokban, főképpen a bendőben zajló biokémiai, élettani folyamatokat és a bendőmozgásokat sok minden befolyásolhatja. A befolyásoló okok legtöbbször táplálkozásiak, de az emésztési rendellenesség lehet valamely betegség következménye is (pl. tőgygyulladás esetén is lehet emésztési zavar). Ezen kívül a kórokok lehetnek önállóak vagy egymással összefüggők, lehetnek elsődlegesek, az összetett gyomorra közvetlenül hatók és lehetnek másodlagosak, amikor a gyomor működészavara valamilyen általános vagy szervi betegség következménye. Már ebből is kiderül, hogy a gyomor működészavarainak konkrét formái meglehetősen változatosak (egyszerű emésztési zavar, acidózis, alkalózis, bendőrothadás, bélgyulladások miatti másodlagos működészavar stb.).
Egyszerű emésztési zavarról akkor beszélünk, amikor a bendőben a mikrobiológiai emésztési folyamatok lelassulnak anélkül, hogy számottevő mennyiségű rendellenes bomlástermék keletkezne (nem úgy, mint a többi táplálkozási eredetű kórformában).
Abban is különbözik a többitől, hogy bár a leggyakoribb emésztési zavar, éppen a jellegtelen tünetek miatt fel sem ismerjük, nem értékeljük jelentőségének megfelelően, így azután állományszinten jelentősek lehetnek a gazdasági veszteségek.
Egyszerű emésztési zavart okoznak:
· Az etetett takarmány mennyisége és minősége nem megfelelő (rossz rost-abrak arány, kevés tápanyag, nehezen emészthető, penészes vagy fagyott takarmány, penészes alomszalma felevése stb.).
· Átmenet nélküli, hirtelen takarmányváltoztatás (tavasszal zöldre, legelőre, ősszel tartósított takarmányra).
· Takarmány bizonyos makro-és mikroelemeinek hiánya (pl. foszfor, réz, mangán, kobalt stb.).
· Egy napnál tovább tartó koplalás.
· Kevés ivóvíz.
· Rossz tartási, takarmányozási technológia (pl. zsúfoltság, szűk etetőtér stb.)
Mikor fordul elő?
A fenti okok következményeként.
Milyen tünetek vannak?
Nagyobb állományban a tünetek váratlanul és egyidejűleg jelentkezhetnek, de észrevétlenek is maradhatnak. Tejelő állományoknál kezdetben még a tej mennyisége sem csökken, csupán zsírtartalma esik le, de az állapot súlyosbodásával már a termelt tej is kevesebb lesz, s az állatok kondíciója észrevehetően romlik.
Enyhe fokú étvágytalanságot, változó, szeszélyes étvágyat, gyenge kérődzést tapasztalunk. Egyre több egyeden látunk rendellenes étvágyat, "nyalakodást", mérsékelt, de tartós felfúvódást, böfögést, a bendő kitágulását és megterhelését (a bal oldali hasfal tömött, nehezen nyomható be.
Megelőzés, védekezés
Szakszerű tartás, takarmányozás. Hasfal masszálása, mozgatás.
Minden takarmányváltoztatás fokozatos legyen!
Már a kezdeti tünetek észlelésekor (szeszélyes étvágy) könnyen emészthető, szénhidrátokban gazdag takarmányok etetése (melasz, cukorrépa-szelet, jó minőségű széna). Súlyosabb esetekben jó hatású a pékélesztő (napi 20-30 gramm 2-3 napon át darás rázókeverékben), a bendőflóra aktivitását fokozó készítmények (pl. ruminogén).
Ma már számos olyan készítmény van forgalomban, mely bendőtartalom-kivonatot, bendő mikroflórájának alkotóit tartalmazza különböző vitaminokkal, nyomelemekkel, egyéb hatóanyagokkal kiegészítve (probiotikumok).
Bendőacidózis
Mi okozza?
Többnyire akkor jelentkezik, amikor rövid időn belül nagy mennyiségű, könnyen erjedő, szénhidrátban gazdag takarmányt etetünk.
A normális bendőemésztés két alapvető feltétele a bendőtartalom mikroorganizmus-összetétele és a bendő motorikája. Mindkettő szorosan függ a környezet kémhatásától, vagyis ph-értékétől. Az emésztésben részt vevő rendkívül nagy számú bendőbaktérium és bendőprotozoon enyhén savanyú vagy leges közegben érzi legjobban magát, életükhöz, szaporodásukhoz, működésükhöz ez a környezet a legmegfelelőbb. Az előgyomor-mozgások száma és erőssége is ebben a tartományban a legjobb. Mind a savas, mind a lúgos irányba való jelentősebb eltolódás kedvezőtlen környezetet alakít ki a bendőbeli takarmányfeltárás számára. Ez történik akkor is, amikor hirtelen, különösebb átmenet nélkül nagyobb mennyiségű, könnyen erjedő szénhidrátban gazdag takarmányt adunk. Ilyenkor ugyanis már néhány órán belül megnő a tejsavtermelő baktériumok száma az előgyomrokban és a felhalmozódott tejsav a bendő ph-ját erősen savas irányba tolja el. Ez a savas közeg mind a bendőflóra működését, mind a bendőmozgást akadályozza, sőt a bendőbaktériumok zömét el is pusztítja, de erősen savas közegben a bendőmozgások meg is szűnnek. Leegyszerűsítve: megszűnik a bendőemésztés. Már ez is nagy baj, de attól függően, hogy a bendőben nagy mennyiségben keletkezett tejsavból mennyi szívódik fel, mennyi kerül a vérbe, a kórkép igen változatos lehet.
Mikor fordul elő?
Tömegesen fordulhat elő:
· Gabonatarlón való legeléskor.
· Viaszérésben lévő gabonamagvak, cukorrépa, friss kukorica etetése után.
· Abrakra való hirtelen áttérés nyomán (különösen gyakori bárányoknál a hizlalási periódus kezdetén, amikor átmenet nélkül kapnak granulált tápot).
· Szállítás előtti túletetéskor.
· Abrak szálastakarmány nélküli etetésekor.
· Hodályból kiszabadult juhok abrakból történő "bezabálása" után.
· Ivóvízhiánykor.
· Megerőltető szállítás alatt.
Milyen tünetek vannak?
A tünetek attól függenek, hogy az acidózis a bendőre korlátozódik vagy már általános, milyen mértékű és mikor jelentkezik, mennyi idő alatt alakul ki? Lehet nagyon heveny, heveny és elhúzódó, súlyos, közepesen súlyos, enyhe és rejtett.
Minél rövidebb idő alatt alakul ki, annál súlyosabb lefolyású.
Az enyhe lefolyás nem jár szembetűnő klinikai tünetekkel: romlik az étvágy, a bendőmozgások száma és erőssége némileg csökken, a bélsár kenőcsössé és szürkészöld színűvé válik. Tejelő állományoknál a tejhozam nem mindig csökken, de a tejzsír-százalék esése hirtelen és nagyfokú.
Leggyakoribb a heveny súlyos vagy középsúlyos forma, a tünetek a takarmány felvétele után már 6-12 óra múlva jelentkeznek: az állatok bágyadtak, teljesen étvágytalanok, környezetük iránt alig érdeklődnek, kérődzés nincs, a szemek beesettek, a bőr rugalmatlan, a légzésszám emelkedett. A bendőtájék tömött tapintatú, később "lötyögővé" válik, gyakori a bendőmegterheléses felfúvódás, a bal horpasz felet "bugyborékoló" zörejeket hallunk. Az állat fáradékony, nehezen mozog, sokat fekszik, gyakori a nyögés, a fogcsikorgatás, a kólikás nyugtalanság, az izomremegés, az izzadás, a végtagok fájdalmassága.
A vizeletürítés feltűnően kevés, esetleg nem is vizel az állat. A bélsár híg, zöldessárga, savanyú szagú, habos, gyakran vércsíkokat és emésztetlen gabonaszemeket is tartalmaz.
Tejsavmérgezésre utaló jelek már a középsúlyos formánál is fellelhetők (a szem kötőhártyája kivörösödött, a testhőmérséklet kezdetben emelkedik, később csökken, a pulzus gyenge, gyakori a légzészavar), ezek a betegség súlyos formájában erősödnek: látászavar, bizonytalan járás, tompultság, majd kómás állapot, ilyenkor az állat már "öntudatlanul" elfekszik, reflexei nincsenek, végül görcsök között pusztul el.
Az idült bendőacidózis a heveny megbetegedést előidéző okok enyhébb, de tartósabb hatásakor jön létre főként intenzíven hizlalt pecsenyebárányokban. Jellemző klinikai tüneteket általában nem okoz, de következményeként különböző betegségek keletkezhetnek (csülökirha-gyulladás, májtályog, bendő hyperkeratózisa, ketózis, B-vitaminhiány, csontképződési zavarok, veseműködési rendellenességek stb.).
Megelőzés, védekezés.
Könnyen erjedő szénhidrátokat tartalmazó takarmányokat csak szoktatás után, az átmenetet betartva és szálastakarmánnyal együtt lehet etetni! Ha lehet, végezzünk próbaetetést, mert a szénhidrát-tartalom időről-időre változhat. Kerüljük az abrakadag hirtelen növelését. Ivóvízről mindig gondoskodjunk!
Jó hatású lehet a szénhidrátokban gazdag takarmány valamilyen "lúgosító"-hatású anyaggal történő kiegészítése (pl. karbamid, bentonit stb.).
Amikor már tünetek jelentkeznek, az állatorvos értesítésével egyidőben vonjuk el a betegséget kiváltó takarmányt és jó minőségű pillangósszénát adjunk helyette. Itassuk meg bőségesen az állatot! Az ivóvízbe tegyünk natrium-hidrokarbonátot, segíthet a rázókeverékben adott pékélesztő is.
Természetesen szükség van speciális kezelésre is (acidózis korrekciója, folyadékveszteség pótlása, vérkeringés támogatása, tejsav felszívódásának megakadályozása, kiegészítő gyógykezelés), de ez már állatorvosi feladat!
Húgykövesség
Mi okozza?
A takarmánynak az állat élettani szükségletét jóval meghaladó foszfortartalma, a szűk kalcium : foszfor arány. A szervezet számára felesleges foszfor kalcium hiányában a vesén keresztül ürül ki, s az ilyen módon sűrűbb, lúgos vizeletben könnyen kicsapódik. A fő okon kívül húgykőképződésre hajlamosítanak: rostban szegény takarmányozás, ivóvízhiány, húgyutak gyulladásos és elfajulásos bántalmai (adenovírusok, A-vitamin hiánya), tartási hibák, különböző stresszorok.
A húgykövek zöme a húgyhólyagban képződik (ritkábban a vesékben) és a húgyutak anatómiai szűkületeiben (S-alakú görbület, húgycső nyúlványa) akad fenn. A kövek többsége foszfát-kő (magnézium-ammónium-foszfát), előfordulhatnak még karbonát-és szilikát-kövek is, de ezek sokkal ritkábbak.
Mikor fordul elő?
Szórványosan bármikor előfordulhat kosoknál, de húsra történő értékesítésre szánt istállózott pecsenyebárány-és hízó állományoknál, ahol abrakot és foszforban gazdag malomipari termékeket tartalmazó takarmányokat szinte folyamatosan etetnek, tömegesen mutatkozhat és jelentős gazdasági veszteségeket okozhat.
A téli időszakban gyakoribb.
Milyen tünetek vannak?
A húgycső szűkületében megakadt kőre húgycső izomzata szorosan ráfeszül, ezért az továbbhaladni nem tud, ott helyben rögződik. A tünetek az esetek többségében váratlanul, hirtelen jelentkeznek. Rendszerint egyidőben sok állat betegszik meg. Az állatok bágyadtak, étvágytalanok, bendőműködésük megszűnik, légzésük szapora, elesettek, társaiktól félrehúzódnak, viselkedésük vizelési ingerre utal, de vizelni nem tudnak vagy a húgycsőből a vizelet csak cseppenként ürül. A has megnagyobbodik, a húgycsőnyílás duzzadt, kivörösödött, a tasak és a hasfal alsó része vizenyősen beszűrődött, tészta-tapintatú, a bőr vizeletszagú. Utóbbi tünetek esetén a húgycsőrepedés valószínűsíthető.
A betegség általában 3-5 napos lefolyású, beavatkozás hiányában a húgyhólyag megreped és az állat rövidesen elpusztul. Az elhullás másik gyakori oka a húgyvérűség: az állat tompult, aluszékony, a kilélegzett levegő is vizeletszagú.
Megelőzés, védekezés
A takarmány megfelelő kalcium : foszfor aránya (2 : 1, vagy ennél tágabb).
A takarmány foszfor-feleslegét jó minőségű lucernaszénával ellensúlyozhatjuk, ennek magas a kalcium-tartalma. Ivóvíz mindig legyen az állatok előtt! Mozgatás, jártatás, legeltetés, jó A-vitamin-ellátottság.
Megelőzésként jó hatású az ammónium-klorid adagolása: 5-7 gramm/nap vagy 0,5-1% a takarmányban.
Húgycsőmetszést legfeljebb igen értékes tenyészkoson érdemes végeztetni. A kényszervágott állat húsa alapos vizsgálat után (főzőpróba is!) bocsájtható fogyasztásra, a húgycsőrepedéses állat húsa emberi fogyasztásra alkalmatlan (vizelettel szennyeződött).
Forrás: Agrárágazat
