A bendőemésztés zavarai
Egyszerű emésztési zavar
Mi okozza?
Régebben úgy gondolták, hogy a kérődzők összetett gyomrán belül az előgyomrok szerepe a megevett takarmány raktározása és kérődzésre való előkészítése. Kiderült azonban, hogy a bendő zavartalan működése, a benne zajló biokémiai folyamatok legalább olyan fontosak, mint a valódi gyomor (oltógyomor) emésztő tevékenysége. A jó emésztéshez ezenkívül hozzátartozik a gyomor megfelelő, ún. motorikus tevékenysége, az előgyomrok mozgása is, hiszen ahhoz, hogy az előgyomor-tartalom megfelelően keveredjen, az ott lévő nagyszámú baktérium, infuzórium tevékenységét kifejtse, szükségesek az élénk előgyomor- mozgások is.
Az előgyomrokban, főképpen a bendőben zajló biokémiai, élettani folyamatokat és a bendőmozgásokat sok minden befolyásolhatja. A befolyásoló okok legtöbbször táplálkozásiak, de az emésztési rendellenesség lehet valamely betegség következménye is (pl. tőgygyulladás esetén is lehet emésztési zavar). Ezen kívül a kórokok lehetnek önállóak vagy egymással összefüggők, lehetnek elsődlegesek, az összetett gyomorra közvetlenül hatók és lehetnek másodlagosak, amikor a gyomor működészavara valamilyen általános vagy szervi betegség következménye. Már ebből is kiderül, hogy a gyomor működészavarainak konkrét formái meglehetősen változatosak (egyszerű emésztési zavar, acidózis, alkalózis, bendőrothadás, bélgyulladások miatti másodlagos működészavar stb.).
Egyszerű emésztési zavarról akkor beszélünk, amikor a bendőben a mikrobiológiai emésztési folyamatok lelassulnak anélkül, hogy számottevő mennyiségű rendellenes bomlástermék keletkezne (nem úgy, mint a többi táplálkozási eredetű kórformában).
Abban is különbözik a többitől, hogy bár a leggyakoribb emésztési zavar, éppen a jellegtelen tünetek miatt fel sem ismerjük, nem értékeljük jelentőségének megfelelően, így azután állományszinten jelentősek lehetnek a gazdasági veszteségek.
Egyszerű emésztési zavart okoznak:
· Az etetett takarmány mennyisége és minősége nem megfelelő (rossz rostabrak arány, kevés tápanyag, nehezen emészthető, penészes vagy fagyott takarmány, penészes alomszalma felevése stb.);
· Átmenet nélküli, hirtelen takarmányváltoztatás (tavasszal zöldre, legelőre, ősszel tartósított takarmányra);
· Takarmány bizonyos makro-és mikroelemeinek hiánya (pl. foszfor, réz, mangán, kobalt stb.);
· Egy napnál tovább tartó koplalás;
· Kevés ivóvíz;
· Rossz tartási, takarmányozási technológia (pl. zsúfoltság, szűk etetőtér stb.).
Mikor fordul elő?
A fenti okok következményeként.
Milyen tünetek vannak?
Nagyobb állományban a tünetek váratlanul és egyidejűleg jelentkezhetnek, de észrevétlenek is maradhatnak. Tejelő állományoknál kezdetben még a tej mennyisége sem csökken, csupán zsírtartalma esik le, de az állapot súlyosbodásával már a termelt tej is kevesebb lesz, s az állatok kondíciója észrevehetően romlik.
Enyhe fokú étvágytalanságot, változó, szeszélyes étvágyat, gyenge kérődzést tapasztalunk. Egyre több egyeden látunk rendellenes étvágyat, „nyalakodást”, mérsékelt, de tartós felfúvódást, böfögést, a bendő kitágulását és megterhelését (a bal oldali hasfal tömött, nehezen nyomható be.
Megelőzés, védekezés
Szakszerű tartás, takarmányozás. Hasfal masszálása, mozgatás. Minden takarmányváltoztatás fokozatos legyen!
Már a kezdeti tünetek észlelésekor (szeszélyes étvágy) könnyen emészthető, szénhidrátokban gazdag takarmányok etetése (melasz, cukorrépa-szelet, jó minőségű széna).
Súlyosabb esetekben jó hatású a pékélesztő (napi 20-30 gramm 2-3 napon át darás rázókeverékben), a bendőflóra aktivitását fokozó készítmények (pl. ruminogén).
Ma már számos olyan készítmény van forgalomban, mely bendőtartalom-kivonatot, bendő mikroflórájának alkotóit tartalmazza különböző vitaminokkal, nyomelemekkel, egyéb hatóanyagokkal kiegészítve (probiotikumok).
Bendőacidózis
Mi okozza?
Többnyire akkor jelentkezik, amikor rövid időn belül nagy mennyiségű, könnyen erjedő, szénhidrátban gazdag takarmányt etetünk.
A normális bendőemésztés két alapvető feltétele a bendőtartalom mikroorganizmus összetétele és a bendő motorikája. Mindkettő szorosan függ a környezet kémhatásától, vagyis ph-értékétől. Az emésztésben részt vevő rendkívül nagy számú bendőbaktérium és bendőprotozoon enyhén savanyú vagy semleges közegben érzi legjobban magát, életükhöz, szaporodásukhoz, működésükhöz ez a környezet a legmegfelelőbb. Az előgyomor-mozgások száma és erőssége is ebben a tartományban a legjobb. Mind a savas, mind a lúgos irányba való jelentősebb eltolódás kedvezőtlen környezetet alakít ki a bendőbeli takarmányfeltárás számára. Ez történik akkor is, amikor hirtelen, különösebb átmenet nélkül nagyobb mennyiségű, könnyen erjedő szénhidrátban gazdag takarmányt adunk. Ilyenkor ugyanis már néhány órán belül megnő a tejsavtermelő baktériumok száma az előgyomrokban és a felhalmozódott tejsav a bendő ph-ját erősen savas irányba tolja el. Ez a savas közeg mind a bendőflóra működését, mind a bendőmozgást akadályozza, sőt a bendőbaktériumok zömét el is pusztítja, de erősen savas közegben a bendőmozgások meg is szűnnek.
Leegyszerűsítve: megszűnik a bendőemésztés. Már ez is nagy baj, de attól függően, hogy a bendőben nagy mennyiségben keletkezett tejsavból mennyi szívódik fel, mennyi kerül a vérbe, a kórkép igen változatos lehet.
Mikor fordul elő?
Tömegesen fordulhat elő:
· Gabonatarlón való legeléskor;
· Viaszérésben lévő gabonamagvak, cukorrépa, friss kukorica etetése után;
· Abrakra való hirtelen áttérés nyomán (különösen gyakori bárányoknál a hizlalási periódus kezdetén, amikor átmenet nélkül kapnak granulált tápot);
· Szállítás előtti túletetéskor;
· Abrak szálastakarmány nélküli etetésekor;
· Hodályból kiszabadult juhok abrakból történő „bezabálása” után;
· Ivóvízhiánykor;
· Megerőltető szállítás alatt.
Milyen tünetek vannak?
A tünetek attól függenek, hogy az acidózis a bendőre korlátozódik vagy már általános, milyen mértékű és mikor jelentkezik, mennyi idő alatt alakul ki? Lehet nagyon heveny, heveny és elhúzódó, súlyos, közepesen súlyos, enyhe és rejtett.
Minél rövidebb idő alatt alakul ki, annál súlyosabb lefolyású.
Az enyhe lefolyás nem jár szembetűnő klinikai tünetekkel: romlik az étvágy, a bendőmozgások száma és erőssége némileg csökken, a bélsár kenőcsössé és szürkészöld színűvé válik. Tejelő állományoknál a tejhozam nem mindig csökken, de a tejzsír-százalék esése hirtelen és nagyfokú.
Leggyakoribb a heveny súlyos vagy középsúlyos forma, a tünetek a takarmány felvétele után már 6-12 óra múlva jelentkeznek: az állatok bágyadtak, teljesen étvágytalanok, környezetük iránt alig érdeklődnek, kérődzés nincs, a szemek beesettek, a bőr rugalmatlan, a légzésszám emelkedett. A bendőtájék tömött tapintatú, később „lötyögővé” válik, gyakori a bendőmegterheléses felfúvódás, a bal horpasz felet „bugyborékoló” zörejeket hallunk. Az állat fáradékony, nehezen mozog, sokat fekszik, gyakori a nyögés, a fogcsikorgatás, a kólikás nyugtalanság, az izomremegés, az izzadás, a végtagok fájdalmassága.
A vizeletürítés feltűnően kevés, esetleg nem is vizel az állat. A bélsár híg, zöldessárga, savanyú szagú, habos, gyakran vércsíkokat és emésztetlen gabonaszemeket is tartalmaz.
Tejsavmérgezésre utaló jelek már a középsúlyos formánál is fellelhetők (a szem kötőhártyája kivörösödött, a testhőmérséklet kezdetben emelkedik, később csökken, a pulzus gyenge, gyakori a légzészavar), ezek a betegség súlyos formájában erősödnek: látászavar, bizonytalan járás, tompultság, majd kómás állapot, ilyenkor az állat már „öntudatlanul” elfekszik, reflexei nincsenek, végül görcsök között pusztul el.
Az idült bendőacidózis a heveny megbetegedést előidéző okok enyhébb, de tartósabb hatásakor jön létre főként intenzíven hizlalt pecsenyebárányokban. Jellemző klinikai tüneteket általában nem okoz, de következményeként különböző betegségek keletkezhetnek (csülökirha-gyulladás, májtályog, bendő hyperkeratózisa, ketózis, B-vitaminhiány, csontképződési zavarok, veseműködési rendellenességek stb.).
Megelőzés, védekezés
Könnyen erjedő szénhidrátokat tartalmazó takarmányokat csak szoktatás után, az átmenetet betartva és szálastakarmánnyal együtt lehet etetni! Ha lehet, végezzünk próbaetetést, mert a szénhidrát-tartalom időről-időre változhat. Kerüljük az abrakadag hirtelen növelését. Ivóvízről mindig gondoskodjunk!
Jó hatású lehet a szénhidrátokban gazdag takarmány valamilyen „lúgosító”-hatású anyaggal történő kiegészítése (pl. karbamid, bentonit stb.).
Amikor már tünetek jelentkeznek, az állatorvos értesítésével egyidőben vonjuk el a betegséget kiváltó takarmányt és jó minőségű pillangósszénát adjunk helyette. Itassuk meg bőségesen az állatot! Az ivóvízbe tegyünk nátrium-hidrokarbonátot, segíthet a rázókeverékben adott pékélesztő is.
Természetesen szükség van speciális kezelésre is (acidózis korrekciója, folyadékveszteség pótlása, vérkeringés támogatása, tejsav felszívódásának megakadályozása, kiegészítő gyógykezelés), de ez már állatorvosi feladat!
Bendőalkalózis
Mi okozza?
Lényegében a bendőacidózis ellentéte. Arról van szó, hogy a bendőbe jutott vagy ott képződött anyagok a bendőtartalom normális kémhatását olyan mértékben teszik lúgossá, hogy ez már mind a bendőflóra tevékenységét, mind a bendő motorikáját akadályozza, így a bendőbeli emésztési folyamatok kárt szenvednek.
A gyakorlatban a tejtermelés fokozására mértéken felül etetett, sok fehérjét tartalmazó pillangós zöldtakarmány, a könnyen erjedő, szénhidrátokban szegény takarmányok, a frissen trágyázott vagy hígtrágyával szennyezett legelőkről származó takarmányok, a nitrogéntartalmú takarmány-kiegészítők hirtelen, átmenet nélküli és szükségleten felüli etetése növeli meg erősen a bendőbeli ammónia-koncentrációt.
Veszélyes lehet a nagy fehérjetartalmú takarmányokkal végzett hajtatott hizlalás, a rothadt vagy földes szilázs, a romlott répa, répaszelet, a befülledt zöldtakarmány.
Bendőalkalózis, súlyosabb esetben bendőrothadás érdekes módon bendőacidózis következményeként is előfordulhat, mert a bendő savanyodása miatt kipusztult baktériumflóra helyett a rothasztó baktériumok szaporodnak el.
Mikor fordul elő?
A fenti okok érvényesülésekor.
Milyen tünetek vannak?
Az étvágy csökken, a kérődzés ritkább, az állatok bágyadtak, sokat fekszenek, gyakori az enyhe felfúvódás és hasmenés, feltűnően kevés a vízfogyasztás. A mozgás lelassul, több egyed „elfekszik”. A kilélegzett levegő „szúrós” szagú (ammóniaszagú).
Megelőzés, védekezés
Könnyen erjedő szénhidrátok megfelelő mennyiségben és arányban legyenek a takarmányban (jó minőségű széna, répaszelet, melasz).
Ne etessünk romlott takarmányt!
Ivóvíz mindig legyen az állatok előtt!
Amikor már a tünetek jelentkeznek, jó hatású a vízben oldott cukor, a bendőtartalom savanyítására 50 ml. háztartási ecet vízzel 1-2 literre hígítva, a
Ruminogén (2X 10-20 gramm / nap 0,5 l. vízben, 3-4 napon keresztül) és a pékélesztő.
Forrás: Agrárágazat
