Kiemelten fontos a tejtermelő állományok állat-és istállóhigiéniája, a takarmányok minősége, a fejés és tejkezelés higiéniája, ehhez a megfelelő személyi- épület-és műszaki-technikai háttér biztosítása.
Tejtermelés területén
Kiemelten fontos a tejtermelő állományok állat-és istállóhigiéniája, a takarmányok minősége, a fejés és tejkezelés higiéniája, ehhez a megfelelő személyi- épület-és műszaki-technikai háttér biztosítása.
Közismert, hogy a juhtej beltartalmi értékei sokkal jobbak a tehéntejénél, ugyanakkor higiéniai tulajdonságai rosszabbak. A nyers juhtej-szabvány 2001-ben változott. A friss, nyers, egészséges juhtej csont-fehér, vékonyabb rétegben kékesfehér, a legeltetés idején a belekerülő festékanyagoktól sárgásfehér színű. A higiénikus körülmények között kifejt juhtej szagtalan, ha úgy tetszik, kellemes illatú. Vannak, akik szerint a juhtejnek mással össze nem hasonlítható, jellegzetes szaga van. Az ilyen sajátságos, „bundaszagú” tej azonban nem az anya „érdeme”, hanem a környezeté (istálló), az állat tisztátlanságáé (gondozás) és a szakszerűtlen fejésé, tejkezelésé. A juhtej íze édeskés, kellemes, mogyoróra emlékeztető. A forralás a szagát és ízét egyaránt megváltoztatja. Sűrűsége 15 şC-on 1,032-1,038, fagyáspontja a benne lévő cukrok és sók miatt kb. fél fokkal alacsonyabb, viszkozitása viszont nagyobb a vízénél. Az egészséges, friss juhtej savfoka 7,5-9,5, pH-értéke 6,5-6,6.
A savfokból és a pH-értékből a különböző tejhibákra következtethetünk, pl.:
- ha a savfok kevesebb 7,0-nél, a pH-érték pedig kisebb 6,5-nél, az tőgy-gyulladást, esetleg vizezést jelez;
- ha a savfok 9,0-10,0, a pH 6,4 az a kezdődő savanyodás jele.
A tisztán fejt juhtej 4 şC-ra lehűtve 3 napig is tárolható.
Korszerű gazdaságokban - mérettől függetlenül - már mindenütt géppel fejnek. Naponta kétszer, reggel és délután fejnek. Nagy létszámú telepeken azonban egész nap, folyamatosan is fejhetnek. A juhfejő-gépek működési elve ugyanaz, mint a tehénfejő gépeké, különbség értelemszerűen a fejőkelyhek számában, a pulzusszámban, a fejőkelyhek kiképzésében és a tejvezetékek méreteiben van. A gépi fejés megszervezésekor különbséget kell tennünk aszerint, hogy vegyes hasznosítású állományt (pl. merinót) vagy tejhasznú állományt fejünk-e (más-más a tőgyalakulás), hogy milyen a bárányválasztás ideje stb.
A fejőgépek pulzusszáma 100/perc, a szívási-nyomási arány 50/50, illetve 60/40, a vákuumszint 35-50 kPa (kilopaszkál).
Kisebb állományok gépi fejése megoldható az ún. univerzális háztáji, sajtáros fejőgéppel is, amellyel óránként 40-50 juhot lehet megfejni. A fejőgumikat 500-600 üzemóra után cseréljük, tehát ha a helyi üzemidő 8 óra, akkor kéthavonként kell a gumikat cserélni.
A kifejt tejet azonnal át kell szűrni, majd hűteni kell, különben csíraszáma gyorsan nő. Ezeket a munkákat a hodályhoz vagy a fejőházhoz kapcsolódó tejházban végzik. A munkát úgy kell megszervezni, hogy a tejet lehetőleg 3 órán belül 34-35 şC-ról 4 şC-ra hűtjük le.
A szűrésre 0,05-0,2 mm résnyílású papír vagy textília szűrőbetéteket használunk. A nyers juhtej érzékszervi, higiéniai és fizikai-kémiai követelményeit szabvány írja elő. A szabvány szerint tejtermékek gyártására az a nyerstej alkalmas, amelynek összcsíraszáma legfeljebb 1,5 millió/cmł, hőkezeletlen termékek gyártása esetén 500.000/cmł és 500-2000/cmł Staphhylococcus aureust tartalmazhat.
A csíraszegény juhtej termelésének feltételei ugyanazok, mint a tehéntejé. Megfelelő tőgyelőkészítés, szakszerű fejés, az eszközök tisztán tartása, a kifejt tej azonnali kezelése (szűrés, hűtés), személyi és környezeti higiénia.
A 2000-2004 évek közötti elegytej minőségi paramétereinek vizsgálata szerint a minták több mint háromnegyede megfelelt az Uniós határértékeknek, ez jó eredménynek mondható és azt igazolja, hogy az előbb felsorolt feltételek teljesítése esetén juhoktól is fejhető alacsony csíraszámú tej. Ugyanakkor a szórás rendkívül magas, ennél is nagyobb probléma azonban, hogy a felvásárlásra is felkínált tej mennyisége országosan még mindig kevés a gazdaságos begyűjtéshez és feldolgozáshoz. A fejt állományok átlagos hozama évi 35-50 liter, a tejelő fajtatiszta és keresztezett állományok a teljes juhállomány 8%-át sem teszik ki.
Végezetül térjünk vissza a cikk elején említett kérdésekhez: mely tényezők akadályozzák a juhtermékek előállításában a mennyiségi, még inkább a minőségi előrelépést? A válaszokat - melyek elsősorban a termelőktől származnak - az EU.-ban eltöltött egy év tükrében is értékelhetjük.
· Talán egyedüli pozitívum, hogy az utóbbi egy évben az összes állattenyésztési ágazat közül egyedül a juhállomány nőtt.
· A hazai állattenyésztési ágazatok mindegyike számos nehézséggel küzd, de a juhágazat gondjai - nem utolsósorban kis hányada és termelési értéke miatt - még súlyosabbak. Nemegyszer előfordult, hogy az egyes ágazatok minősítésekor, a teendők tervezésekor egyszerűen „kifelejtették”.
· Az ágazatban dolgozó 8-10.000 család továbbra is kiszolgáltatott, érdek-érvényesítő képessége nincs, többek között amiatt sincs, mert hiányzik az ágazaton belüli összhang. Nemcsak a termelő bizalmatlan a kereskedővel szemben, de „felül” is hiányzik az összhang pl. a tenyésztő szervezetek és a terméktanács között.
Mi sem bizonyítja jobban a juhászok előbbi véleményét, mintsem az, hogy ez év március 30-án az előzetesen elismert termelői csoportok érdekvédelmi egyesületet (Magyar Juhtartók Érdekvédelmi Egyesülete) alakítottak, mely a magyar juhásztársadalom egészének érdekeit kívánja képviselni. Önként adódik a kérdés: akkor mit csináltak azok a szervezetek, akiknek eddig is - többek között - a termelők érdekvédelme lett volna a feladatuk (ezért kapták a fizetésüket)?
Az új egyesület hangsúlyozza, hogy igyekszik együttműködni a Magyar Juhtenyésztők és Juhtenyésztő Szervezetek Szövetségével és a Juh Terméktanáccsal, de ha érdekei úgy kívánják, akár velük szemben is érvényesíti akaratát.
(Magánvéleményem: attól, hogy egy szervezettel több lesz, a magyar juhásznak „nem lesz jobb a dolga”!)
· Az állományok elaprózódtak, a juhtartók több mint a fele 50 db.-nál kevesebb juhot tart. Az országos átlagos állománynagyság 120 db körüli, ebből jövedelmező gazdálkodást aligha lehet megvalósítani, de a kisméretű tenyészetek munkaszervezés, piacszervezés szempontjából is kedvezőtlenek.
· A létszám-és állománykoncentráció alacsony szintje mellett szűkös a fajtaválaszték is, mert - noha Magyarországon több mint 20 fajta van jelen - megfelelő létszámú tenyészállattal csak a merinóból rendelkezünk, alig néhány tízezer a más fajtájú anya. A magyar juhállomány 96-98%-át továbbra is a merinó fajtacsoport adja.
A minőségjavító tenyésztési módszereket, ezen belül a megfelelő keresztezési eljárásokat országos méretekben végrehajtani már csak emiatt sem tudjuk. Az utóbbi egy évben a fajlagos mutatók és a termékminőség csak néhány üzemben javultak, országos szinten a hasznosult szaporulat változatlanul 100-110% (anyánként 1,0-1,1 bárány), a bárányok napi testtömeg-gyarapodása átlagosan 250 gramm.
· Gyenge az állományok genetikai potenciálja. Mára elértük, hogy tulajdonképpen a tenyésztői munkának igazi gazdája nincs is, a korábbi törzstenyészetek száma tovább csökkent, amelyek mégis fennmaradtak, azok sem tartanak megfelelő érdemi kapcsolatot sem a szaporító, sem az árutermelő telepekkel. A minőségjavításhoz szükséges apaállatok száma kevés, ráadásul a mesterséges termékenyítés aránya az ágazatban minimálisra csökkent. Ellenőrzött fajtatiszta tenyésztés is az összes létszám alig 8-10%-ában folyik. Néhány szakember megkockáztatta a kijelentést: a magyar juhágazatnak jelenleg nincs tenyésztési stratégiája!
· Aligha lehet hosszútávon eredményesen dolgozni azon a telepen, ahol - szinte hihetetlen - más-más a tulajdonosa az állatoknak, az épületeknek és a legelőnek! Nem kevés az ilyen juhászatok száma!
· A piac szervezettsége és az ágazat marketingmunkája nem megfelelő. Sokatmondó tény, hogy magyar tulajdonban egyetlen megfelelő méretű vágóhíd sincs!
· Nem megoldott a legelő- és a vagyonvédelem.
· Az ágazat juhfajból adódó előnyeit az EU-csatlakozás első évében nem tudtuk realizálni, ugyanígy a korábbi egyéb reményeink (gyenge adottságú területek növénytermesztésből való kivonása és juhágazati hasznosítása, gyepek, legelők minőségjavítása, karbantartása, környezetvédelmi, tájvédelmi, turisztikai szerepvállalás stb.) is egyenlőre a „várakozások” kategóriájába tartoznak.
· Külön kategória az Európai Uniós és a nemzeti támogatások megítélése, érvényesítése!
Az országos juhásztalálkozót Hódmezővásárhelyen minden bizonnyal jövőre is megrendezik. Csak remélni tudjuk, hogy a juhászok „panasz-áradata” akkor már csökkenni fog és az ágazat sokéves vesszőfutása után végre „átbillenhet” a pozitív oldalra!
Forrás: Agrárágazat
