iparszerű sertéstartás, nagyüzemi tartás, gépesítés, mesterséges környezet, hibridek, Kahib, Ahib, korszerű munkaszervezet, telep, hizlalás, sertésfiaztató, kocaszállás, kanszállás, tenyészsüldő-nevel

az állatok zárt rendszerű, nagyüzemi tartása, amelyben a termelés magas fokú gépesítéssel párosuló technológiával - a természetes környezettől függetlenül - egész évben folyamatosan történik. Az iparszerű sertéstartás feltételeit a termelési rendszerek dolgozták ki. Hazánkban több iparszerű sertéstartási rendszer működik. A különböző feltételek mellett megvalósuló termelési cél, az eltérő módszerek és technológiák ellenére is, megegyezik a következőkben: 1. a mesterséges környezet olyan kialakítása , amely legjobban megfelel, a gazdasági termelés mellett, az állatok biológiai igényeinek; 2. a legmegfelelőbb hibridek (Kahib, Ahib stb.) biológiai adottságának kihasználása; 3. az ipari termeléshez hasonló programozottság; 4. a korszerű munkaszervezet, amelyben a gépesítés, az automatizálás az alapja a tartástechnológiának; 5. a nagy mennyiségű, egyenlő minőségű, programozott árukibocsátás. Az iparszerű sertéstartás telepein általában fehér hússertést tartanak. A telepek a takarmányozás módja, a gépesítési rendszer, a tartási fázisok száma és a trágyakezelés kialakítása szerint különböznek, a szaporítást és a hizlalást azonban egyöntetűen a szakosított telepen belül együtt helyezik el. Az iparszerű sertéstartás épületei a következők: sertésfiaztató, kocaszállás, kanszállás, tenyészsüldő-nevelő, sertéshizlalda, mindegyik az elkerített belső területen. Ezen kívül, de a külső kerítésen belül helyezik el a boncolót és a hullaégetőt. Az épületek kiegészülnek az irodákkal, a szociális létesítményekkel és a portával. Végül a telephez tartozik a trágyakezelő, -tároló berendezés. Az anyakocáknak a fialás előtti időtől a választásig, a malacoknak néha még tovább is a sertésfiaztató a tartózkodási helyük. Az önetetővel és önitatóval felszerelt, fűthető és a trágya eltávolítását végző berendezéssel ellátott fiaztatóépület alapegysége a kutrica. Annyi kutricát kell létesíteni, amennyi a kocalétszám rotációjához (állomány váltás) szükséges. A fiaztatókutrica mérete a technológiai rendszertől és a koca nagyságától függ, a malacok részére bújtatóráccsal szerelik föl; ezzel az agyonnyomd csökkenthető és a malacok mozgása és külön takarmányozása megoldható. A kocák a vemhesüléstől a fialásig kocaszálláson kerülnek csoportos elhelyezésre. Általában 10-5 kocát kerítenek el rekeszekkel, de alkalmaznak egyedi rekeszeket is, sőt kötött tartás is előfordul. Etetésre a technológia szerint a pihenőtérben vagy külön etetőtérben, vagy egyedileg, esetleg ezek kombinációjában kerülhet sor. A trágyát általában a rácspadlóval fedett trágyacsatornán keresztül távolítják el. A sertéstelepek tenyészkanjait a kanszálláson helyezik el. Mesterséges termékenyítés esetén a külön elhelyezett kanszálláshoz különleges helyiségek és labor, is csatlakozik. Természetes fedeztetésnél a kanszállást egyedi rekeszekkel rendezik be, és kifutóval látják el. Ide helyezik egyedileg vagy csoportosan a búgatásra váró kocákat, amíg a vemhesítés megtörténik. Az iparszerű sertéstartás telepének része a sertéshizlalda is. A különböző termelési rendszerek épülete és berendezése, valamint technológiája eltérő. A hízó sertéseket csoportosan (10-20 db) pihenőtéren tartják. Az etetési módhoz alkalmazkodik a pihenőtér kialakítása. Az etetés lehet vályús, padlóra szórt granulátummal v. automata etetővel, illetve e módok kombinációjával (pl. fényprogramozott). A pihenőtérhez tartozó trágyatér lehet beton felületű, tömör padlójú, amelyen trágyakihúzót használnak, lehet rácspadlós trágyatér, ahonnan öblítéssel, illetve mechanikus úton távolítják el a trágyát. A korszerű hizlaldában a légfűtés és a szellőztetés automatizált. A hizlaldákhoz kifutót nem építenek. Állathigiéniai okokból a rácsszerkezetű elválasztórekeszeket tömör válaszfallal különítik el egymástól.