Biztosan te is találkoztál már életed során legalább egyszer imádkozó sáskával, és ha nem irtózol a rovaroktól, akkor még tetszhetett is a különös szerzet. Régebben én is kedveltem őket, most viszont már a közelükbe se megyek, most azt is elmondom, miért, tarts velem és ismerd meg az imádkozó sáska igazi arcát!
Az imádkozó sáska bemutatása
Az imádkozó sáska (Mantis religiosa), vagy ájtatos manó a rovarok osztályába tartozó fogólábúak rendjének tagja, az imádkozó sáskák (Mantidae) családjából az egyetlen faj, ami Magyarországon is honos.
Az imádkozó sáska a meleg száraz, bokros-füves területeket szereti, nagyon kedveli a dombvidékek déli fekvésű, napsütötte, de nem kopár oldalait. Megtalálható Közép-Európában, így hazánkban is, számos alfaja szinte valamennyi kontinensen előfordul. A sáska elnevezés eléggé félrevezető, ugyanis nincsenek közeli rokonságban a valódi sáskákkal, legközelebbi rokonaik a csótányok és a termeszek.
A mantis szó jóst jelent, erre vonatkozik a Theokritosz által leírt mantis ha kalamaia kifejezés – ami lényegében a nádszálakban ülő jóst jelent. A muszlim hagyományok is számon tartják, szerintük fogólábaival mindig Mekka felé mutat. Hazánkban az imádkozó sáska védelem alá került, 2012-ben pedig még az év rovarjának is megválasztották.
Miről ismerhető fel az imádkozó sáska?
Ha meglátod, biztos lehetsz benne, hogy megismered – megnyúlt potroha, meghajlított első lábai jellegzetesek. Leggyakrabban zöld színben találkozhatunk vele, de létezik barnás színű változata is. A közhiedelem úgy tartotta, hogy színezetének köze van a környezetében lévő növények színezetéhez, ez viszont nem igaz. Alakjának és testtartásának köszönhetően kitűnően képes beleolvadni a környezetébe. Első lábai tüskések és igazi fogókészüléket alkotnak. Általában hat-hét centiméter hosszúságúak a nőstény egyedek, a potrohuk zömökebb, nagyobb, hála a bennük lévő petéknek. A hímek karcsúbbak és kisebbek, átlagosan négy-öt centiméter hosszúak.
Az imádkozó sáska szaporodása
Nyár végén találnak egymásra az egyedek, a frissen kikelt állatok nagyon hasonlítanak a már kifejlett imádkozó sáskákra – de kisebbek természetesen és szárnyatlanok. És itt kezdődik az imádkozó áska igazi arcának bemutatása, ami eléggé horrorisztikus.
A nőstény néha felfalja a hímet párzás után, de akár közben is – bármennyire is hihetetlen, a hím gyakran akkor is folytatja a párzást, amikor már hiányzik a feje, vagy más testrésze…Már ebből is látszik, hogy mennyire beteg élőlényekről van szó, a következő oldalon viszont még ennél is durvább részletek jönnek, csak erős idegzetűeknek ajánlom a lapozást!
Forrás: Fotó: Schutterstock
