Ileitis, a betegség elleni védekezés

Ileitis, a „csendes profitrabló”

A sertéstartó telepek gazdaságosságát számos tényező befolyásolja. Sajnos ezek egy részére (átvételi árak, támogatások) nagyon kevés ráhatása van a termelőknek. Vannak azonban olyan tényezők, amelyek odafigyeléssel vagy ésszerű befektetéssel, költségek átcsoportosításával jelentős mértékben javítják a termelés hatékonyságát. Elhibázott az a szemlélet, amikor a költségeket úgy próbálják csökkenteni, hogy olcsóbb és gyengébb minőségű takarmányt etetnek, esetleg az állategészségügyi problémák elleni védekezést, a hatékony megelőzést, a tűzoltáshoz hasonló kezeléssel váltják fel. Bizonyított tény az, hogy a különféle légzőszervi és emésztőszervi betegségek már akkor is súlyos gazdasági kárt okoznak, amikor még klinikai tünetekben nem jelentkeznek.

Világszerte, így hazánkban is, a telepek legnagyobb részén az ileitis betegség jelenti az egyik legnagyobb gazdasági kiesést. Sajnos felmérésünk szerint a hazai telepek 96%-a fertőzött az ileitis kórokozójával, függetlenül attól, hogy a telep milyen higiéniai státuszú. Hasonlóak a Nyugat-Európában és az USA-ban gyűjtött adatok is. Skandináv országokban a sertéstartásban felhasznált antibiotikumok mennyiségének több mint 60%-át teszi ki az ileitis elleni védekezés.

Az ileitis „csendes profitrabló”. A betegség legnagyobb veszélye az, hogy jellegtelen tünetei miatt nem diagnosztizálják, esetleg más betegségeknek tulajdonítják az elváltozásokat és a tüneteket, így nem védekeznek ellene hatékonyan. A gazdasági károk azonban súlyos terheket rónak a telepekre.

A cikkünkben szeretnénk rávilágítani azokra a főbb pontokra, amelyekkel megkönnyíthetjük a betegség elleni védekezést, javíthatjuk a fajlagos mutatókat.

A betegséget a Lawsonia intracellularis baktérium okozza, mely a bélhámsejtekben okoz rendellenes burjánzást. Bár korábban kizárólag a vékonybél kórbonctani elváltozásait tulajdonították az ileitis-nek, a legújabb szakirodalmi adatok és gyakorlati tapasztalatok mutatják, hogy gyakran a vastagbélben is találhatóak elváltozások. Számos esetben ezeket az elváltozásokat tévesen dizentériának esetleg bélcsavarnak diagnosztizálják.

Az emésztési folyamatok romlása jellegtelen, visszatérő szürkés hasmenéssel jár. A hasmenés lehet híg, vízszerű, vagy kevésbé híg, emésztetlen takarmánydarabokat tartalmazó „tehénlepényhez” hasonlító.

Heveny esetben a bélsár emésztett, vagy friss vért is tartalmazhat.

A rendellenesen megvastagodott bél nyálkahártya az emésztés hatásfokát rendkívüli mértékben csökkenti. Szakirodalmi adatok szerint az ileitis 23%-kal ronthatja a takarmányhasznosítást. Ennek a magas takarmányárak idején különösen nagy figyelmet kell szentelni. Nem nehéz kiszámolni, hogy ha egy állat felnevelése során átlag 300 kg tápot eszik meg, a 23%-os romlás 60-70 kg plusz takarmánymennyiséget jelent!

A beteg állatok testtömeg-gyarapodása jóval alatta marad az egészséges(ebb) társaiknál, így az állományban már fiatal kortól kezdve erős szétnövés figyelhető meg. A hátramaradó állatok az egyszerre telepítést és ürítést nagymértékben nehezítik, és hosszabb elkészülési idejükkel tovább növelik a telep költségeit.

A betegség elleni védekezés alapja, hogy ha a battérián vagy hizlaldában véres vagy törmelékes hasmenés jelentkezik, az állomány szétnő, esetleg a vártnál gyengébb a teljesítmény, mindenképpen gondoljunk az ileitis-re.

A betegség diagnosztikáját nehezítette az, hogy a felhasznált módszerek (kórboncolás, kórszövettan, bélsár PCR) nem elég megbízhatóak. Sok esetben negatív eredményt adtak fertőzött állatok esetében is. Az utóbbi időben kifejlesztett Ileitest egy szerológiai módszer, amellyel nemcsak a fertőzöttséget lehet kimutatni, hanem az áthangolódás időpontjának meghatározásával eldönthető, melyik életkorban érdemes elindítani a kezelést. A kezelés kiválasztásának fontos szempontja az, hogy bár számos hatóanyag mutat aktivitást laboratóriumi körülmények között, élő szervezetben nem jut elég magas koncentrációban a fertőzés színhelyére, azaz a bélhámsejtek belsejébe. A jelenleg piacon levő készítmények közül a tilozin az a hatóanyag, amely olyan koncentrációban halmozódik fel a bélhámsejtekben, amely hatékonyan elpusztítja a kórokozókat.

A kezelés vagy megelőzési program akkor mondható hatékonynak, ha a tünetek súlyossága csökken, esetleg megszűnnek, és a gazdasági mutatók javulnak. Alapvetően gazdasági szemlélettel kell elbírálni a programot. A mutatók javulásából kiszámítható haszonnak meg kell térítenie a kezelés költségét és ezen felül extra nyereséget kell hozzon. Amennyiben ez megvalósul, az ileitis többé nem lesz „csendes profitrabló”, és az előállítási költség nagymértékű csökkenése miatt a telep versenyképessége megnő akár még az Uniós versenytársakkal szemben is.