A közelmúltban részt vettem egy belgiumi tanácskozáson, hol igen értékes információkat hallottam a tejgazdaság helyzetéről a világban, különböző régiókban, és a jövőbeli kilátásokról.
Ezek nagyon megszívlelendők Magyarországon is, hisz a nyitott magyar piacra a világban zajló változások elkerülhetetlenül hatással vannak.
Az előadás az IFCN Dairy Researh Center Kiel tanulmányának ismertetése volt, melyből a teljesség igénye nélkül szeretnék néhány fontos adatot kiemelni.
A fenti ábra szerint a tej világpiaci ára folyamatosan emelkedik. Van ugyan ingadozás, azaz 2007-ben kiemelkedően magas volt a tejár 0,60 USD/kg, majd 2008-2009-ben egy krízis időszak következett, a minimum ár 0,20 USD/kg-ra esett vissza. Ezt követően az ár folyamatosan emelkedik, és a jövőben is ez várható bizonyos ingadozásokkal.
A fenti ábra kitűnően szemlélteti, hogy a világpiaci árral szinkronban változik a tejár az egyes országokban, azaz nem lehet elkerülni a globális hatásokat. A változások előbb-utóbb hatással lesznek a nemzeti árakra. A tejtermelők szempontjából előnyös talán, hogy a tejár folyamatos emelkedése várható, a tej iránt egyre nagyobb kereslet mutatkozik a világpiacon, elsősorban a fejlődő ázsiai országok megnövekedett igénye miatt. További ábrákon szemléltették, hogy a világ egyes régióiban túltermelés, vagy tejhiány milyen mértékben mutatkozik. Eszerint például Európában túltermelés, míg Oroszországban, Kínában, Délkelet Ázsiában, Japánban tejhiány mutatkozik. Jelentős a túltermelés Ausztráliában, és Új-Zélandon. Az is érdekes, hogy míg az USA keleti részén tejhiány, addig a nyugati államokban termelési többlet mutatkozik. Ami számomra meglepő volt, hogy a világ szinte minden részében növekszik a tejtermelés a növekvő igények miatt, csökkenés kizárólag Közép-Kelet Európában van (Magyarország, Szlovákia). Más országokban a 2006 és 2010-es időszakot vizsgálva, jelentős növekedés tapasztalható. A nyugat-európai többlettermelést az egyre növekvő exporttal vezetik le, sőt az ázsiai tejhiány miatt további tej illetve tejtermék exportra számíthatnak az európai termelők. Sajnos ebből mi Kelet-Európában úgy tűnik kimaradunk.
Másik érdekes dolog volt számomra a farm struktúra analízis a világ egészére, de még inkább a fejlett tejgazdasággal rendelkező országokra vonatkozóan. Eszerint a világban a tehenek 75%-át háznál tartják (1-2 tehén), és itt termelik meg az össztej 30-40%-át.
Családi farmokon tartják a tehenek 24%-át (10-30 tehén/farm), és itt termelik meg az össztej
40-50%-át.
Az úgynevezett „business farms”, azaz üzleti farmokon tartják a világ tehénállományának
0,4%-át (több mint 30 tehén/farm), miközben a megtermelt tej 10-20%-át adják ezek a farmok. Látható, hogy a tendencia az üzleti farmok irányába tart a fejlődő világban is, hiszen sokkal hatékonyabbak és termelékenyebbek, még a családi 10-30 állatot tartó gazdaságoknál is.
A tapasztalat szerint Nyugat Európa tej- és élelmiszer gazdasága kitűnően alkalmazkodik az igényekhez, míg a kelet-európai régió inkább lemaradásban van. Sajnos Magyarország is ide tartozik. Tipikus példa erre Dánia. Dániában növekszik a tejtermelés, jelentős a business farmok térnyerése. Csökken a farmok száma, ugyanakkor nő az egy farmon tartott tehenek száma.
A 2000-es évben még jelentős volt a néhány tehenet (10-20) tartó kisgazdaság,
2010-re növekedtek a business farmok (50-200 tehén/farm).
Dánia élelmiszeripara igen fejlett, kiváló tejtermékeket állít elő, melyre nagy a kereslet a világpiacon.
Mit tehetünk mi ebben a helyzetben?
A farmgazdaságoknál véleményem szerint a megoldást a folyamatos korszerűsítés és a költségek csökkentése jelenti. A magyar tejtermelés igen jó alapokon nyugszik, de a lehetőségeket nem tudjuk kihasználni. Nem tanulunk, vagy csak kismértékben sajátítjuk el a hozzánk hasonló gazdaságok technológiáit (USA, Izrael stb.). Drágán termelünk sok dolgozóval és elavult eszközökkel. Tapasztalatom szerint Magyarországon azok a farmok működnek eredményesen, amelyek a közelmúltban jelentős fejlesztést hajtottak végre, a legkorszerűbb eszközöket használják, kevés munkaerőt alkalmaznak, azaz gazdaságosan igyekeznek termelni.
Az élelmiszer-, azaz a tejfeldolgozó ipar hasonlóképpen nagy lemaradásban van a nyugati- és a környező országok iparához képest. Részben ennek köszönhető, hogy nem hogy exportálni nem tudunk, de már a hazai tej- és tejtermékfogyasztás is 40%-ban importból származik.
Ez megdöbbentő! Sajnos a magyar tejtermékek nem igazán, vagy csak kismértékben export képesek, nagyon rossz a marketing, mindezeknek köszönhetőn zsugorodik mind a farmgazdaság, mind az élelmiszerfeldolgozó ipar. Ebből a kiút talán az lehet, ha átadjuk magunkat a globalizációnak és hagyjuk a multi cégek térnyerését hazánkban. Exportálni csak rajtuk keresztül tudunk. A magyar feldolgozott termékek iránt nem túl nagy a kereslet a világpiacon, de a dán, holland, német, francia tejtermékek kitűnően eladhatók. Ha egyedül nem megy, akkor szövetkezni kell velük. Ha nem így teszünk, akkor a tejipar és a farmgazdaság leépülése tovább folytatódik, pedig már néhány éve tart. Tejhiány nem lesz az országban, mert a külföldiek bármikor tudják pótolni a kieső magyar tejtermelést.
Érdekességképpen mutatok egy táblázatot, amely a világ 21 legnagyobb tejfeldolgozó cégét rangsorolja.
Ebből látható, hogy még a 21. tejfeldolgozó kapacitás is milyen jelentős a magyar teljes kapacitáshoz viszonyítva.
A fentieket gondolatébresztőnek szántam, talán segít 1-2 dinamikus jövőbelátó farmtulajdonosnak, vezetőnek, döntéshozónak, aki figyelembe veszi döntéseinél a világban végbemenő folyamatokat.
Boródi Gábor
Forrás: Agrárágazat
