Palántákat általában azzal a céllal nevelünk, hogy felgyorsítsuk a viszonylag hosszú tenyészidejű növények fejlődését.

A palántanevelés során az egyik leggyakrabban előforduló betegség a palántadőlés. Ez egy gombabetegség, amely számos kórokozó hatására kialakulhat a növényen. Főként a paprika, paradicsom és a káposztafélék szoktak gomba által károsodni. A betegségből eredő pusztulás általában foltokban mutatkozik, a kórokozó terjedésének megfelelően. 

A védekezést megelőzéssel kell kezdenünk. Még mielőtt elvetjük a magokat, érdemes az ablakpárkányt vagy a palánták leendő helyét, illetve a munkaeszközöket lefertőtleníteni 2,5 %-os formalinoldattal, vagy 1,5 %-os rézgálicoldattal. 

 

A paprika, begónia, és a zsályapalánták különösen igénylik a meleget, így legalább 22-26 Celsius fokos hőmérsékletet kell biztosítanunk. 

 

Azt, hogy milyen sűrűn kell vetni a magot, a mag nagysága határozza meg. Minél kisebbek a magvak, annál sűrűbben kell vetni őket. A kelésig a magok számára meleget és megfelelő páratartalmat kell biztosítanunk, amit úgy érhetünk el, hogy a vetést letakarjuk üveglappal vagy fóliával. Ha kikelnek a növények, sok fényre van szükségük, viszont különösen érzékenyek a föld kiszáradására, de a túlöntözésre is. 

 

Miután a növények kikeltek, át kell őket ültetni, ezt nevezzük tűzdelésnek. A növények többségét akkor kell átültetni, mikor a sziklevelek már kifejlődtek és az első lomblevelek is fejlődésnek indultak. Tűzdeléskor előre kijelölt sorokba, a növény gyökerének megfelelő nagyságú lyukat kell készíteni, és ebbe kell belehelyezni a növényt.  Ügyelni kell arra, hogy a gyökerek ne legyenek felgyűrődve a földben, mivel ez a későbbiekben akadályozná a növények fejlődését. 

 

A paprika, paradicsom, zsálya és a verbéna gyorsan fejlődnek, ezért ezeket a növényeket olyan edénybe célszerű ültetni, amelyből földlabdával együtt ki tudjuk ültetni. A kabakosak érzékenyek az átültetésre, például az uborka, a tök, a dinnyefélék, a patiszon és a cukkini.