Magyarország egyik legkülönlegesebb borosvidékére kalauzollak el most benneteket, ami pedig nem más mint a már világhírű Tokaj-Hegyaljai Borvidék, azon belül is a Hercegkúti pincesorok felé vesszük az irányt. Tarts velünk egy igazán mesebeli kirándulásra!
Kirándulás a Hercegkúti pincesorra
Ha a világhírű Tokaj-Hegyaljai borvidékünkről beszélünk, akkor azt a Zempléni-hegység déli-délkeleti lábainál kell keresnünk, ahol összeségében 5500 hektárnyi területen, 34 kilométer szélességben és 87 kilométer hosszúságban termelhetik a hazai bortermelőink a finomabbnál-finomabb borkülönlegességeket. A Tokaj-hegyaljai borvidéket a világ első zárt borvidékeként tartják számon már 1737 óta, amely az UNESCO Világörökség listájára is felkerült 2002-ben, mint kultúrtáj. Maga a borvidék összesen 27 települést foglal magába Sárospataktól kezdve, amelytől nem messze, mindössze 3 kilométerre találhatjuk meg a különleges pincesorral rendelkező Hercegkút települést.
Hercegkúton összesen 195 boros pince sorakozik a Kőporosi és Gomboshegyi emeletes pincesoron, amely nem csak a borkészítésével nyűgözi le az arra járókat, de látványban is egyedülálló élményt nyújt.
Hercegkút és a pincesorok története
Hercegkút történelme 270 évre nyúlik vissza, amikor a községet még úgy hívták, hogy Trautsondorf, magyar megfelelőként pedig Trautsonfalva. Mivel alapítói a németországi Schwarzwald, vagyis a Feketeerdő környékéről érkeztek, ezért sváb faluként tartották számon. A németek Trautson herceg hívására 1750-ben érkeztek ide, ahol végül le is telepedtek. Először a Gombos hegy északnyugati oldalán vertek tábort a szorgalmas svábok, ahol ma a Világörökség részét képező pincesor terül el.
Földalatti vermeket ástak itt maguknak, amikre fából emeltek kunyhókat, de ezek helyét később kőházak vették át és elkezdték a földeket is megművelni a dimbes-dombos vidéken.
Leginkább a szőlő és a borkultúra volt, ami gyorsan elterjedt a telepesek között, így rövid időn belül vincellérekké váltak, és elkezdtek szőlőt termeszteni a Kőporos és Gomboshegy dűlőin. Az itt szüretelt szőlőt aztán a falu két szélére épített pincesorokban dolgozták fel, ahol riolitba vájt pincék szolgálták a gyümölcsfeldolgozását és gönci és szerednyei hordókban érlelték a szőlőt. Ezeket a pincéket 4 szinten, egymás felé építették, és jellegzetes, háromszög-alakú pincebejáratokat építettek hozzájuk, ahonnan akár negyvenméteres járatok is vezetteka föld mélyére akár 2 vagy 3 elágazással is, egy többszintes pincerendszert alkotva.
Így lett a Hercegkúti pincesor tehát ikonikus látványossága a Tokaj-hegyalja borvidéknek, ahol még ma is érlelik a helyi termelők a boraikat.
