A különös élettelen lények - a vírusok
A vírusok, bármily furcsa, nem tekinthetők élőlényeknek, hisz számtalan olyan tulajdonságuk hiányzik, amely egy élőlénynek megadatott. Ezek közül az önálló szaporodási képesség és az anyagcsere hiányát emelnénk ki. A számtalan vírus "faj" további közös jellemzője az igen kis méret, kb. 10-400 nm, azaz 10-szer, 100-szor kisebbek, mint egy átlagos baktérium, 1000-szer egy átlagos emberi sejtnél. Jelen ismereteink szerint a vírusok fertőző genetikai információnak tekinthetők, amelyek csak élő sejtekben képesek önmagukat szaporítani. Szigorúan véve az ásványok közé tartoznak. Örökítő anyaguk az élőlényekhez hasonló dezoxiribonukleinsav (DNS), de ribonukleinsav (RNS) is lehet, utóbbi azonban kizárólag a vírusokra jellemző genom (örökítő anyag).
A vírusfertőzés folyamata
A vírus a célsejt membránján megtapad, majd egy ún. endocitózis során a vírus és a sejt membránja egyesül, ezáltal a vírus a sejt belsejébe jut. Itt megszabadul külső burkától (kapszid), majd valamilyen módon egyesül a sejt információs anyagával (DNS, esetenként RNS). Ennek az egyesülésnek igen sok formája ismert, de eredményük ugyanaz, a fertőzött sejt elkezd a vírus genomnak megfelelő genomokat "gyártani", majd hosszabb-rövidebb érési fázis után a fertőző vírusok kiszabadulnak a sejtből, s újabbakat fertőznek meg.
Az influenzavírusok
A Nemzetközi Vírustaxonómiai Társaság (vírusok rendszerezésével foglalkozó társaság) közel 5000 vírust ismer. Az influenzavírusok az RNS-vírusok közé tartoznak, vagyis genomjukban RNS található. További közös jellemzőjük, hogy gazdasejten kívüli, ún. virion formájuk gömb alakú, 90-120 nm nagyságú. Az emberi influenzavírusoknak három típusa az A, B és C ismert (Orthomyxovirus influenzae-A, -B, -C hominis), de ezeknek számtalan altípusa van, gyakorlatilag évről évre újabb és újabb altípus fejlődik ki. Az influenzavírusnak egyéb formái is ismertek, amelyek nem embereket fertőznek, hanem például szárnyasokat. Az influenzavírus genetikai felépítése különösen érdekes, nem hasonlít egyetlen ma ismert élőlényére sem.
Napjaink legismertebb fertőző betegsége
A legtöbb ember számára az influenza nem több egy őszi, téli, kellemetlenséggel járó betegségnél. Manapság sokféle olyan megbetegedést is influenzának nevezünk, amely valójában nem vírusos, hanem bakteriális megbetegedés, azaz nátha. A valódi influenza jellemezője a láz és a végtagfájdalom, ami egy torokgyulladásnál nem jelentkezik. Sokan a védőoltást is értelmetlennek tartják, hisz az esetek többségében néhány napos kúrálással szervezetünk legyőzi a vírust. Mindezek ellenére a betegséget nem szabad lebecsülni! Csak Amerikában 30-60 millió ember kapja el évente, közülük 36 ezren, jobbára idősek, bele is halnak. A magas fertőzésveszély oka, hogy egyes influenzavírusok cseppfertőzés útján könnyen terjednek. Az influenzavírus taktikája az úgynevezett üss és fuss (hit & run) módszer. Ez azt jelenti, hogy a vírus nagyon gyorsan szaporodik el a szervezetben és mire az immunrendszer reagálni tud rá, már számtalan példányban sokszorosította is magát. (Vannak olyan vírusok (pl. a herpesz), melyek pontosan ellenkezően működnek és akár évekig bújnak meg a szervezetben.)
A H5N1
1997 májusában egy hároméves kisfiút vettek fel az egyik hong-kongi kórházba láz és köhögés miatt. A tünetei gyorsan súlyosbodtak, s légzési nehézségei támadtak. A kisfiú hat nap múlva meghalt. Légcsövéből a kutatók legnagyobb megdöbbenésére egy madárinfluenza vírust, a H5N1-et mutatták ki. Az esetet akkor véletlen balesetnek tartották, de még abban az évben újabb 17 ember jelentkezett hasonló tünetekkel, mindannyian megfordultak a szigetnek ugyanazon az élőbaromfi-piacán. A másfél millió baromfi elpusztítása meghozta eredményét, a kórokozó 4 évig nem jelentkezett. Eközben évről évre géneket cserélt más madárinfluenza-vírusokkal, s 2003 végére megfertőzte fél Ázsiát. Jelenlegi ismereteink szerint a kórokozó eddig 117 ember fertőzött meg, közülük 64 meghalt (Vietnam 91/44; Thaiföld 17/12; Indonézia 5/4; Kambodzsa 4/4). A madárinfluenza az embert megfertőzve elsősorban a légzőrendszert támadja meg, egyre súlyosbodó tüdővizenyőt okoz, amelyben a beteg pár napon belül meghal.
2005. októberében Romániában, a Duna-deltában mutatták ki a vírust, a hír hallatára hazánk szigorú intézkedéseket rendelt el.
A baromfiak közt nem ritka az influenza, sőt! Több baromfiinfluenzát okozó vírus ismert, mint emberi. A H5N1 azért ad nagyobb okot az aggodalomra, hisz eddig több mint 100 millió csirkét pusztított el azokat megfertőzve vagy a megfékezésére irányuló erőfeszítések következményeként. A vírus jelenleg elsősorban madárról madárra terjed, de ismertek olyan esetek, amikor beteg madár embert fertőzött meg. Ismerve az influenzavírusok mutációs és faji akadályokat áttörő képességét, elkerülhetetlennek látszik, hogy előbb-utóbb egy hasonló vírus képessé váljon az emberről emberre terjedésre.
A szárnyasokban élő influenzavírusok nem képesek behatolni az emberi sejtekbe, azonban, ha emberi influenzával találkoznak, a két vírus genetikai állománya részben kicserélődhet, így könnyen kialakulhat olyan új vírus, amely az emberi sejtekbe is bejut és a szervezetre gyakorolt hatásai megegyeznek a madárinfluenza kacsákra, tyúkokra gyakorolt hatásával. Ahhoz, hogy a madárinfluenza és az emberi influenza "egyesülhessen", a vírusaiknak ugyanazt az állatot kell megfertőzniük. A feltételezések szerint erre a "legalkalmasabb" a sertés, mert sejtjeik mindkét vírustípust átengedik.
A figyelmeztető jeleket és a lehetséges következményeket a tudósok az 1918-as spanyolnáthához hasonlítják. A betegséget okozó influenzavírus akkor a Föld legeldugottabb zugaiba is eljutott, minimum 50 millió halálos áldozatot követelve, ezzel az emberiség legpusztítóbb kórokozója volt. Az akkori vírus szintén madarakról terjedt át emberre és további hasonlósága a H5N1-gyel, hogy az áldozatok többsége a fiatal, 15-34 év közötti, egyébként egészséges emberek közül került ki.
Védekezés
Abban mindenki egyetért, hogy a legjobb védekezés, ha idejében, még a szárnyasokban kiirtjuk a vírust, hogy az emberek ne kaphassák el a betegséget. A védőintézkedések egyik lehetősége, hogy valamennyi érintett csirkét beoltanak a vírus elleni védőoltással, a másik, hogy a veszélyeztetett jószágokat elpusztítják. A humán oltóanyag kifejlesztéséhez először azonosítani kell azt a vírustörzset, amely képes madárról emberre, illetve emberről emberre terjedni. Az azonosított vírust génsebészeti eljárással először meg kell szelídíteni, a kórokozó néhány alkotóját veszélytelen szegmentekkel helyettesítik. A legyengített H5N1 felszínén két fontos antigént is tartalmaz, amely kiváltja az immunrendszer ellenanyag-termelését. Az említett technológiával az azonosított vírustörzs ellen néhány hónapon belül ki lehet fejleszteni a megfelelő vakcinát.
Forrás: Sulinet
