Tartása:
Tartása egyszerű; a törődést, gondoskodást intenzív növekedéssel és sok virággal hálálja meg. Az ehető gyümölcsű fajták termése az ínyencek igazi csemegéje. Meleg, jól szellőző, világos helyet igényel, de egyes fajtái a félárnyékot is elviselik. Az optimális hőmérséklet 13-18 °C. Edényben könnyen nevelhető, szinte minden jó vízáteresztő talajban szépen díszlik. Azt szereti, ha a földben sok a humusz és a mész. Áprilisban kezd nőni, ekkortól hetente egyszer kell locsolni. Ha két-három hetenként tápoldatot is adunk neki, azt bőséges virágzással hálálja meg, de ha túltrágyázzuk, kevesebb virágot hoz és több lombot hajt. Helyigényes, mert kúszó hajtásai akármilyen hosszúra megnőhetnek. Ideális helye lehet egy nagy, délre néző ablak, de erkélyre, balkonra, teraszra is kitehetjük.
Kertbe kiültetve felfutatthatjuk a kerítésre, rácsokra, koszorú alakban elhelyezett dróthurkokra. Májustól szeptemberig virágzik; ezt elősegíthetjük, ha eltávolítjuk róla a gyenge ágakat. A kevésbé illatos virágok csak 24 óráig nyílnak. Nálunk biztos termésre csak mesterséges megporzással számíthatunk; ehhez a kinyílt virágok porzóiról a virágport finom ecsettel vigyük át a bibére. Az is jó megoldás, ha kis csipesszel a porzót lecsípjük, és a rajta levő virágport a bibére kenjük. Ha nincs elég virágpor, egy másik golgota porzóját is használhatjuk. Az egyik legjobb beporzó faj a kékvirágú golgota. A magról szaporított növények a negyedik-ötödik évben virágoznak, a dugványok és bujtások már a második-harmadik évtől egész nyáron virágoznak és teremnek.
Nyáron a kertbe kiültetett növények óriási felületeket képesek befutni, de az így nevelt töveket ősszel ki kell ásni, bár különösen enyhe teleken, betakarva a szabadban is áttelelhetnek. Az áttelelt növény a következő évben hatalmasra fejlődik; a sok-sok virág igazi egzotikus látványt nyújt – a szabadföldi teleltetés azonban nagyon kockázatos.
A csúcshajtások 3-4 hét után legyökeresednek. Tavasszal megpróbálkozhatunk a magvetéssel is: a magvakat cserépbe, szaporító ládába, homokba vagy laza humuszos talajba vessük, és üveglappal takarjuk le, majd tartsuk meleg, napos helyen. A magoncokat 3-4 leveles korukban ültessük át külön cserepekbe. A nyári termés magját rögtön elvethetjük, a késő ősziekkel várjuk meg a tavaszt. A magról nevelt növények a 4-5. évben, a dugványozással vagy bujtással szaporítottak már a 2-3. évben elkezdenek virágozni.
Magról, hajtásdugványokkal és bujtatva is könnyen szaporítható. A magokat az érett termésből kiszedjük; rövid (1–1,5 napos) erjesztés után a húsrészeket könnyen lemoshatjuk. A magvakat homokba vagy laza szerkezetű, humuszos talajba vessük; az üveggel lefedett cserepeket tartsuk meleg, napos helyen. Néhány nap alatt megindul a csírázás. 3–4 leveles (ezek a levelek még nem hasonlítanak az ujjasan osztott, fejlett levelekre) korukban ültessük át őket külön cserepekbe, jó komposztos talajba. A nyári termések magját rögtön elvethetjük, a késő őszi termésekét tanácsosabb tavasszal vetni.
Tenyészidőben a hajtások minden részéből jó dugványt készíthetünk. Homokban, kis cserepekben (szaporító ládákban), meleg helyen jól gyökeresednek. A dugványozáshoz 2–3 leveles (nóduszos) darabokat vágjunk, és az alsó két levelet tőből távolítsuk el. A dugványok alját a nódusz alatt 2–3 mm-rel vágjuk simára, majd 1,5–2 cm mélyen úgy ültessük a homokba, hogy felső leveleik teljesen a fényen maradjanak. Ha ezek a levelek túl nagyok, harmadukat ollóval vagy késsel vágjuk le. A gyökeresedéshez sok fény, meleg és pára kell – ilyenkor néhány hét múlva kis hajtások tűnnek fel a felső levél tövénél. A kis, gyökeres növényeket a homokból humuszos talajba ültessük át!
Virágzó és termő példányokat a leggyorsabban bujtással állíthatunk elő: az idősebb növények fejlett hajtásait dugjuk le másik edény laza homokos földjébe úgy, hogy a hajtás csúcsa a talajból (30–50 cm-t) kiálljon a talajból. Ha a talajt állandóan nedvesen tartjuk, a szárrész gyorsan gyökereket fejleszt, és az anyanövénytől elválasztva önálló, nagy példányokat kaphatunk, amelyek akár már a következő évben is virágba borulhatnak.
A magcsemetéket és gyökeres dugványokat tápanyagban gazdag komposzt és melegágyi föld keverékébe ültessük. A dugványokat óvatosan ültessük át, mert gyökereik könnyen letörnek a karfiolszerű kalluszról. Az edényes növények nyáron a szabadban szépen fejlődnek, a trágyaleves öntözést és a különböző tápoldatokat meghálálják. Sok vizet adjunk nekik, és a fiatal, egyhajtású növényeket csípjük vissza, hogy mielőbb elágazzanak. A gyorsan növekedő hajtásoknak kell valami, amire felkapaszkodhatnak. Erre a célra a leghatékonyabbak a rácsok.
A trópusokon nagy testű rovarok és apró madarak porozzák be – Magyarországon biztos termésre csak mesterséges beporzással számíthatunk. A teljesen kinyílt virágok portokjaiból finom ecsettel könnyen leválaszthatjuk a virágport, és azt óvatosan a bibére kenve helyettesíthetjük a rovarokat és a madarakat. A terméskezdemények már néhány nap múlva gömbölyödnek, a nem kötött virágok pedig rövidesen maguktól lehullanak.
Forrás: Wikipédia
