galamb (Columba domestica)

a galambfélék (Columbidae) családjába tartozik. A napjainkban ismert sok száz g.-fajta közös őse a parlagi g. volt, amelyet voltaképpen a ma is vadon élő szirti g. (Columba livia) háziasított változatának tekinthetnek. A szirti g. jelenleg is megtalálható Ázsia, valamint Ny- és D-Európa különböző területein. Az ember az idők folyamán több száz g.-fajtát tenyésztett ki, amit tulajdonságainak nagyfokú változékonysága tesz lehetővé. A tenyészcél atapján a g.-okat a posta-g.-ok, a röp-g.-ok, a dísz-g.-ok és a gazd. fajtacsoportokba sorolják. A röp-g.-ok elsősorban sportcélokat szolgálnak, tenyésztésüknél a —>szelekció alapja a minél jobb röpkészség, a kitartó repülés, amit egyedi v. csoportos- versenyszerű röptetésekkel ellenőriznek. A dísz-g.-ok tenyésztésénél a—>küllemi sajátosságok (alkat, színeződés, rajz, tollazat stb.) jelentik a 10 értékmérő tulajdonságot. A kedvtelésből tartott dísz-g.-ok közé a begyes, a sirályka, a dudoros, a különleges alkatú v. tollazatú, a rajzos, a rövid csőrű, a dobos és a díszposta-g.-okat sorolják. A gazd. fajtákat a húsukért tényésztik, ide tartoznak a mezőre járó, külterjes körülmények között tartott fajták és a belterjes tartásmódra kitenyésztett g.-ok. A mezőre járó g.-ok testtömege, gyarapodása kisebb, viszont élelmük tekintélyes hányadát a szabadban (mezőkön, szántóföldeken) található magvakból szedegetik össze, így kiegészítő, ún. zsákból való etetésre csak a téli hónapokban szorulnak. Mezőre járnak a parlagi (mezei) g.-ok, továbbá számos kitenyésztett fajta, mint a posta-, a koburgi, a pacsirta-, a lengyel, a hiúz-, és a strasszer-g.-ok. A nagyobb testtömeg és gyorsabb gyarapodás alapján kitenyésztett belterjes fajták alkalmasak a vágó-g. előállítására. Jellemzőjük az ideális testnagyság, a kiváló húsformák (mell), a kitűnő szaporodó- és nevelőképesség, továbbá a nagy fejl. erély (—>haszongalambok). A g.-ok tojásrakása az első párzás utáni 10—12. naptól várható. A lerakott tojások kiköltését és a fiókák nevelését a tojó és a hím közösen végzi. A fiókákat kezdetben —> begytejjel táplálják, ami 4—5 nap után durvább konzisztenciájúvá válik, majd a fiókák a szülők begyében megpuhult magvakat fogyasztják. A fiókák tollasodása a hatodik napon indul meg. A tojó a tojásrakást a fiókák fészekhagyása előtt 6—10 nappal kezdi el újra.