A kalászosok - s ebben elsősorban az őszi búza - termesztésében az elmúlt éveket a műtrágya felhasználás drasztikus visszaesése, a gyakran egyoldalú nitrogéntrágyázás jellemezte. A talaj tápanyagszolgáltató-képességének megőrzése érdekében azonban legalább annyi tápelemmel egyenértékű műtrágyát kellene kijuttatni, mint amennyit a területről kivontunk.
A tápanyagellátás jelentősége, korrekciói
A műtrágyahatóanyag-igény a termesztett kultúra tápanyagigényén alapul, de nem azonos azzal (1. ábra). A hatékony műtrágyázási rendszer kialakítása nemcsak az „optimális” hatóanyag adag meghatározását jelenti, hanem a műtrágyaféleségek megfelelő megválasztását, a kijuttatás módjának, idejének szakszerűségét, a pontos műszaki megvalósítást is. A műtrágyázási technológiának a talajadottságokhoz, valamint a többi termést befolyásoló tényező (talajművelés, növényápolás, növényvédelem) színvonalához, teljesítőképességéhez is alkalmazkodnia kell.
A kiszámított és felhasznált tápanyag csak akkor érvényesülhet, ha a talaj kultúrállapota jó, továbbá, ha a termésalakító tényezőket, vagyis a szántóföldi termőhelyet, az előveteményt jól választottuk meg, a talajművelés, a vetés, a növényápolás pedig szakszerű. Ha egy vagy több tényező minősége, szakszerűsége közepes, rossz vagy kedvezőtlen, terméscsökkenést okoz, s a tápanyagok növelésével, korrekciójával nem ellensúlyozható. A kiszámított tápanyagokat a talaj szakszerű és többéves ismerete alapján az 1. táblázat szerint módosítani indokolt.
A táblázatnak megfelelően a búza nitrogénigényénél több módosító tényezőt is figyelembe kell venni. Ezek közül az elővetemények nemcsak az őszi trágyázás első adagját módosítják, hanem a teljes N-adagot is. Nyáron betakarított pillangós (borsó, csicseriborsó, bab) 20-30%-kal csökkentheti a búza N-igényét, de csak abban az esetben, ha gyommentesen hagyták vissza a talajt. Mindezeken kívül a szója elővetemény-értékéről megoszlanak a vélemények. Szárazságban beérett szójának száraz ősz esetén nem jut érvényre a gyűjtött nitrogénje, viszont csapadékos körülmények között szója után a búza nitrogénadagját akár 40%-kal is csökkenteni lehet. Módosító tényező továbbá az őszi búzafajták eltérő típusainak N-reakciója. Az intenzív fajták 25-35%-kal kevesebb
nitrogénnel is adnak annyi termést, mint az extenzív feltételekhez is alkalmazkodni képes fajták.
Az egyes tápelemek táplálkozásban betöltött szerepe
A tápanyagellátás döntően a búza fehérjevegyületein keresztül fejti ki minőséget befolyásoló hatását. Emellett azonban megváltoztathatja az ásványi tápelemek mennyiségét és egymáshoz viszonyított arányát is.
Az őszi búza minőségét elsősorban a nitrogéntrágyázás adagja és mennyisége határozza meg. Az alacsonyabb nitrogénadagok elsősorban a termést növelik, míg a 80-100 kg/ha körüliek kedvezőek a termés mennyisége és minősége szempontjából is. A kisebb adagoknál ugyanis a termésmennyiség növekedésével számos esetben „hígulási effektus” figyelhető meg, majd a nagyobb adagnál nő, javul a minőség, ill. emelkedik az
elemtartalom.
A termesztés során megfelelő összhangot kell találni a termésmennyiség- és minőség között, hiszen számos esetben a termés számára optimális felvehető nitrogén-mennyiségnél nagyobb adagnál érhető el nagyobb összfehérje hozam. A termék legmagasabb fehérjetartalmának eléréséhez számos esetben szükséges nitrogénadag jelentős termésdepresszióval járhat. Kiemelten fontos azonban, hogy a termésmennyiséghez hasonlóan a jó minőséghez is elengedhetetlen a harmonikus tápelem-ellátottság, azaz a nitrogénen kívül a megfelelő arányú és adagú foszfor- és káliumtrágyázás. A kálium ugyanis a szénhidrátképződésen kívül elősegíti az aminosavak fehérjeszintézisét és szembe történő szállítását. Azt is figyelembe kell venni, hogy a túlzott foszforellátás az alacsony nitrogénellátás mellett minőségrontó lehet.
Az elmúlt években elvégzett talajvizsgálatok egyik általánosítható tapasztalata, hogy a gabonacentrikus vetésszerkezet, valamint az egyoldalú nitrogéntrágyázás sajnálatos gyakorlata miatt szántóterületeink foszforellátottsága nagyon leromlott. A jó foszforellátottság döntően az őszi búza szemtermésének mennyiségére van kedvező hatással.
Hazánkban a leggyakrabban használt foszfor műtrágya a szuperfoszfát, mely átlagosan 4-6% ként is tartalmaz, ezáltal 100 kg/ha P2O5-hatóanyag kijuttatása során mintegy 40-60 kg/ha kén is jut a talajba. Hatását jól mutatja a búza emelkedő kéntartalma és a növekvő műtrágyaadagok közti összefüggése. Ennek ismerete azért is nagyon fontos, mert a búzaminőség szempontjából elengedhetetlen a megfelelő kénellátottság az egyes fehérjealkotók (cisztin) felépítéséhez. Hazai viszonyaink mellett is fel kell készülni arra, hogy más, kénben szegény foszforműtrágya alkalmazása során esetleg kénhiány lép fel, annál is inkább, mivel évről-évre csökken a levegőből ülepedő kén mennyisége is.
Az őszi búza jól hasznosítja a talaj káliumkészletét, mivel a szükségletét hosszú vegetációs idő alatt veszi fel. A legalább közepes kálium-ellátottságú középkötött, kötött talajokon akár közvetlenül káliumtrágyázás nélkül is termeszthető.
A talaj foszforfeltöltéséhez hasonlóan szükség van bizonyos mértékű kálium tartaléktrágyázásra is. A káliummal azonban sokkal megfontoltabb és mértéktartóbb tartaléktrágyázást szabad csak végezni, hogy adott esetben a kilúgzódást, a luxustáplálkozást, valamint a kationantagonizmusa általi kálium- és magnézium-felvétel akadályozását elkerüljük.
A növények káliumszükségletének folyamatos biztosítása érdekében - a már ismert lassú hatású N- és P-műtrágyákhoz hasonlóan - próbálkozások vannak újabb, lassú hatású káliumforrások felhasználására (hazánkban is folytak ilyen irányú kísérletek). A szakirodalomban olvashatunk a káliumszilikát műtrágya kedvező tulajdonságairól, valamint az egyes növényeknél termésnövelő hatásáról. Az erőműi szállóporból előállított termék perspektivikus, a vizsgálatok szerint környezetbarát, mentes a talajt savanyító vagy a sóterhelést fokozó mellékhatásoktól.
A minőség kialakításában a termésmennyiséghez hasonlóan további elemek is szerepet játszanak, amelyek jelentősége egyre növekszik mind a táplálkozásban, mind a takarmányozásban. Jól mutatja ezt a tendenciát az ásványi premixek alkalmazása a keveréktakarmányokban, továbbá az egyre több tápelemet tartalmazó humáncélú roboráló készítmények forgalomba kerülése. A tápanyagellátás különböző szintjei is befolyásolhatják az ásványielem-tartalommal jellemezhető minőséget. A rézhiány pl. alacsony hektolitertömeget eredményez, mert kicsi lesz a keményítőakkumuláció a szemben. A lisztminőség romlását pedig ez esetben a szabad aminosavak növekvő mennyisége okozza.
A tápanyag-kijuttatás ideje
A talajelőkészítést megelőzően bármelyik, nyáron betakarított elővetemény után kiszórható a foszfor- és káliumműtrágya a tarlóhántás, a tarlóápolás vagy a magágykészítés előtt. Azonban törekedni kell arra, hogy a talajművelések során a P- és K-műtrágyákat mélyebben, a művelés mélységébe minél egyenletesebben célszerű bekeverni. Kivételt bizonyos esetekben a K képez. A kolloidban szegény homoktalajokon a nagyobb adagú káliumot őszi és tavaszi 50-50%-os megosztásban juttassuk ki.
Ősszel betakarított elővetemény után csak a magágykészítéssel van lehetőség az alaptrágya talajba munkálására. A régebbi szaktanácsadói módszerek általában az őszi vetésű kultúrák, így a búza alá is a N-adag kétharmadának a nyár végi kijuttatását javasolták, a szármaradvány gyors elbomlásának, a mikrobák kedvező életfeltételeinek megteremtése, ill. a növények nitrogénigényének kielégítése céljából. Mind a nemzetközi, mind a hazai NO3-NO2-kimosódási vizsgálatok azt mutatják, hogy a talaj felszínéről NO3-NO2-nek a leggyorsabb, ill. kedvezőtlenül mélyre hatoló kimosódása a téli időszakban megy végbe.
A nitrogén számított (és korrigált) adagját azonban hazai adottságaink mellett - szigorúbb környezetvédelmi okok miatt - megosztva kell adni: ősszel a magágykészítéskor, kora tavasszal a vegetáció indulásának kezdetén és a posztemergens gyomirtással együtt. Az őszi starter N-adagja a talaj fizikai tulajdonságaitól, az elővetemény betakarításának idejétől és a visszahagyott, a talajba dolgozott tarló és szár tömegétől függ. Legfontosabb szerepe, hogy segíti az őszi bokrosodást, anélkül hogy túlfejlődést okozna.
A kora tavaszi vegetációt megindító nitrogénadagnak a kalászdifferenciálódást kell elősegítenie. A búza asszimilációs levélfelületének fajtára jellemző kialakulásához járul hozzá (abban az esetben, ha a víz, a hőmérséklet, valamint egyéb termésalakító tényező nem korlátozza).
A nitrogén harmadik részletét a kalászolást megelőzően kellene kiadni. Ezzel szemben a gyakorlatban - gazdaságossági okok miatt is - az április első felében sorra kerülő gyomirtással kapcsolják össze. Amennyiben a fejtrágyázást követően néhány napon belül esőt kap a vetés, a nitrogén jól hasznosul, de csak ha a kalászolás után kap esőt a búza, nő a megdőlés valószínűsége. A nitrogén tavaszi megosztása szükségtelen akkor, ha a talaj kultúrállapota jó és gyommentes a talaj.
Forrás: Agrárágazat
