Szálastakarmányok, a tömegtakarmányok termőhely igénye, áttelelő és egynyári szálastakarmányok

A tömegtakarmányok termesztésének helyzete és lehetőségei

Dr. Antal József, egyetemi tanár, Szent István Egyetem Gödöllő
hirdetes
A termelési rendszerek hazai elterjedésével a szántóföldi zöld szálas és lédús takarmánynövények nagy részének termesztése háttérbe szorult. Az állati termékek iránti igények növekedésével a koncentrált takarmánytápok terjedtek el, amik bizonyos értelemben egyoldalúvá is tették a takarmányozást és termelést.
Szálastakarmányok, a tömegtakarmányok termőhely igénye, áttelelő és egynyári szálastakarmányok

A termelési rendszerek hazai elterjedésével a szántóföldi zöld szálas és lédús takarmánynövények nagy részének termesztése háttérbe szorult. Az állati termékek iránti igények növekedésével a koncentrált takarmánytápok terjedtek el, amik bizonyos értelemben egyoldalúvá is tették a takarmányozást és termelést.

Az utóbbi években jelentkezett állati betegségek, ezeknek lehetséges humán következményei, az 1990-es évek változásai a birtokviszonyokban, a vidéki kis- és középbirtokosok félintenzív vagy extenzív gazdálkodása arra mutat, hogy karoljuk fel újból az egyszerűbb és igénytelenebb takarmánynövényeinket.

A szálas takarmánynövények termesztése előnyös a talajok kultúrállapotának fenntartásában, fontos szerepet töltenek be az organikus és környezetgazdálkodásban, valamint a biodiverzitás egyensúlyi állapotának helyreállításában.

Megkülönböztetünk közvetlen felhasználásra egynyári és áttelelő zöld szálasokat, lédús és silótakarmány növényeket. Vetésük szerint külön csoportosítva soroljuk a tavaszi, a nyári másodvetésű, valamint az áttelelő őszi vetésű és tavasszal etethető zöld takarmányokat. A takarmányozás nem tesz különbséget a szálas és a csalamádék között, a termesztési módszerek viszont eltérnek egymástól. Külön csoportba soroljuk a pillangós és a nem pillangós takarmánynövényeket, mert igényük és alkalmazkodóképességük a különböző termőhelyekhez más és más.

Mindezek alapján szálas takarmánynövényeink a következők:

Szálastakarmányok:

a./

Pillangós virágúak: lucerna, vöröshere, baltacím, tarka koronafürt és fehér somkóró évelők; bíborhere, nyúlszapuka, szöszös bükköny, görögszéna áttelelő vagy egynyári növény (Lásd 1. sz. táblázat)

A pillangósok közül az évelőket jórészt szénának szárítva, takarmányként, pellet vagy egyéb formában a téli takarmány céljából termesztik.

Zöldtakarmányként az egynyári és az áttelelő pillangósokat önmagukban gyakorlatilag nem használjuk, viszont fontos komponensei a keveréktakarmányoknak.

b./

Egynyári és áttelelő szálas- és keveréktakarmányok:

tavaszi és kora nyári vetésűek: takarmányrepce, réparepce, facélia, szudáni fű, moharfajok és zabos bükköny
őszi vetésű áttelelő keveréktakarmányok: szöszös bükköny keverékek rozzsal, vagy búzával, pannonbükkönyös keverékek őszi árpával, vagy őszi búzával, keszthelyi keverék, landbergi keverék

A tömegtakarmányok termőhely igénye

Gazdaságon belül a tömegtakarmányok vetéséhez és termesztéséhez két szempontot szoktunk figyelembe venni. Egyik az, hogy a gazdaság legjobban termő, jó adottságú és jó vízgazdálkodású termőföldjeit kell megválasztani, és azokon olyan vetésváltást kialakítani, amiknél az elővetemények jó állapotban hagyják vissza a talajt az egyes takarmánynövényeknek. Másik szempont, hogy a távolság minél kisebb legyen a szántóföld és az istálló között, gazdaságossági okok miatt is.

Valamennyi takarmánynövénynek a termesztés módszer iránti igényét a termőhely adottságaihoz kell igazítani. Nem lehet általánosított „technológia” szerint végezni a talajelőkészítést, a tápanyagellátást és a vetést.

A zöldtakarmányok vetésterületét az igényen felül érdemes növelni néhány százalékkal, az időjárás előre nem látott szélsőségei miatt. A felesleg nem vész kárba, mert vagy besilózható, vagy egyéb módon tartósítható, s ez a téli takarmány készletet növeli, vagy pedig ősszel ennyivel több silókukoricát hagyhatunk meg szemes kukoricának beérni. Az is hasznot jelent, ha a feleslegben maradt zöldtakarmányt beszántjuk a talajba, ami zöldtrágya értékével tápanyag formában a következő évben sorra kerülő növényeknek előnyös.

A tömegtakarmányok termesztésének módszere növényfajonként és igényük tenyészidejüktől függően lehetőséget ad arra, hogy belőlük kialakítsuk azt a vetésszerkezetet, ami a folyamatos takarmányozást teszi lehetővé.

Áttelelő és egynyári szálastakarmányok

Tavasszal a legkorábban kaszálható zöldtakarmányokat az őszi vetésűek adják. Ezek között a zöld rozs, a zöld őszi árpa, valamint rozsos, őszi árpás és búzás bükkönyös keverékek találhatók. Vannak ezeken kívül hármas keverékek is melyek közül az ún. Landsbergi hármaskeverék kétszer is kaszálható nyugat-dunántúli termőhelyeken (2.sz. táblázat).

A keverékek összeállításánál a rozsos szöszös bükkönyből, a szöszös bükköny 60%-ot tegyen ki, mert kedvező keverékarányt csak így kapunk. A pannonbükkönyös keverékekben elegendő a táblázatban megadott arány, sőt ez csökken akkor is, ha őszi borsóval is kiegészítjük a vetőmagkeveréket.

A tavaszi vetésű szálastakarmányok választéka már bővebb, amit egyrészt a tavaszi takarmányrepce, a szudáni fű és a moharfajok vetésével lehet kiegészíteni (3.sz. táblázat).

hirdetes

A további tömegtakarmányok termesztéséről a lap következő számában írunk.

1. táblázat. Pillangós virágú szálastakarmányok

Növény

Vetés

telepítés

Zöld/széna

t/ha/év

Növedék/év

Lucerna

évelő

III.10 IV.10.

VIII.10 25.

z: 12-48

sz: 3-12

3-4

öntözve 5.

Vöröshere

2 (3) év

III.1 IV.15.

VIII.1 20.

z: 10-25

sz: 2,5-4

2

öntözve 3.

Baltacím

3 vagy 5-6 év

III.1 30.

z: 8-16

sz: 2-8

1 és 3 év: 2

2. év 3.

Tarka koronafürt

évelő

IV.25 V.10.

z: 24-36

sz: 6-9

2-3.

növedék

Fehér somkóró

áttelelő 2 éves

III.15 31.

VIII.10 25.

z: 12-24

sz: -

2

növedék

Görögszéna

egynyári

III.20 IV.10.

z: 15-20

sz: 3-5

1

növedék

Bíborhere

áttelelő

III.15 30.

VIII.20 30.

z: 8-17

sz: 2-4

1

növedék

Perzsa here

egynyári

IV.10 30.

VII.20 30.

z: 5-16

sz: 2-4

2.tavaszi

1.nyári

Nyúlszapuka

áttelelő 2 éves

III.5 20.

z: 12-32

sz: 3-8

2 növedék

2. táblázat.

Őszi vetésű szálastakarmányok

Növény

Vetésidő

Zöld

t/ha

Betakarítás

Zöld rozs

IX.15-30.

18-25

IV.20-V.10.

Zöld őszi árpa

IX.20-30.

16-25

IV.25-V.10.

Rozsos

szöszös bükköny

IX.5-25.

18-25

V.05-15.

Ő.búzás szöszös

bükköny

X.1-10.

16-26

V.15-30.

Ő.búzás pannon

bükköny

X.1-15.

15-23

V.5-30.

Ő.búzás-ő.borsós

pannon bükköny

IX.25-X.15.

20-30

V.10-25.

Ő.árpás pannon bükköny

IX.15-25.

16-25

IV.25-V.15.

Ő.árpás-ő.borsós

pannon bükköny

IX.15-25.

20-26

V.5-20.

Ő.zabos

pannon bükköny

IX.1-20.

20-28

IV.25-V.25.

Legány-féle

keverék búza v. -rozs

szöszös bükköny

bíbor here

VIII.20-IX.10.

25-30

IV.20-V.20.

 

Keszthelyi keverékrozs

őszi káposztarepce

IX.5-15.

18-25

III.25-IV.20.

 

Landsbergi keverék

olasz perje

szöszös bükköny

bíbor here

VIII.20-30.

12-16

IV.25-V.20.

 

Pillangós keverék

bíbor here

szöszös bükköny

IX.1-15.

15-30

V.5-25.

 

3. táblázat.

Tavaszi vetésű szálastakarmányok

Növény és

sortávolság

Vetésidő

Zöld

t/ha

Betakarítás

Takarmányrepce

12 cm

III.10-V.30.

10-40

V.20-tól

Réparepce

24 cm

III.1-IV.15.

10-40

V.15-től

Szudánifű

24 cm

IV.25-V.25.

15-60

VII.1-től

Zabos bükköny

12 cm

III.1-IV.10.

13-20

VI.10-30.

Zabos borsós

tav.bükköny

12 cm

III.10-IV.10.

14-18

VI.10-30.

Borsós tak.

repce 12 cm

III.15-IV.15.

10-25

V.20-tól

Borsós szudánifű

24 cm

IV.25-V.25.

15-25

VII.1-től

Közönséges mohar 24 cm

V.15-31.

24-36

VIII.15-től

Óriás mohar

24 cm

V.15-31.

24-40

VII.20-tól

Csumiz 36 cm

V.1-15.

12-40

VII.1-től

Facélia 12 cm

IV.1-V.30.

20-40

VI.1-től

 

 

Forrás: Agrárágazat

hirdetes

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

hirdetes


Tovább a Lexikonhoz

zsíralkoholok

a nagy szénatomszámú (C10 — C18), egyenes szénláncú alkoholok gyűjtőneve. Ált.... Tovább

termőtest

A bazídiumos gombákra és a tömlős gombákra jellemző,hifatfonalakból álló... Tovább

Tovább a lexikonra