A kalászosok tavaszi növényvédelme

A kalászosok gazdaságos és eredményes tavaszi növényvédelmi technológiáját csak az üzemi előrejelzésre alapozva lehet kidolgozni. Ez a technológia mindenkor környezetkímélő, integrált növényvédelem legyen, ill. az agrobiotóp védelmének szemléletét tükrözze.

A tavaszi fejtrágyázás során a helyes és arányos tápanyagellátás növényvédelmi szempontból is lényeges. A gombás megbetegedések (gabonalisztharmat, fuzáriózis, szártőbetegségek, gabonarozsdák), továbbá a zöld részeket pusztító állati kártevők ellen is fontos, hogy a búzavetés tápanyagellátása harmonikus legyen. Amennyiben nem ügyelünk a helyes NPK arányra, az említett károsítók és egyes gyomnövények elszaporodását segítjük elő.

A növények előbb említett fejtrágyázása, majd levéltrágyázása is hatékony védelmet nyújt, főleg a zöld részek károsítói (kabócák, levéltetvek, bagolylepkék, gabonalegyek, gabona-gubacsszúnyogok) ellen. Az egészséges, gyors és egyenletes fejlődésű, jó bokrosodási képességű növények jobban tűrik a csírabántó károsítók (gabonafutrinka, gabonalegyek) jelenlétét.

A tavasszal jelentkező és a búza hajtását, levelét támadó kártevők (gabonalegyek, gabonakabócák, gabonapoloskák, bagolylepke hernyók stb.) ellen lehetőleg még a károsításuk előtt vagy kezdetén kell védekezni.

A gabonalegyek több légyfajt magába foglaló kártevőcsoportból állnak. Ide sorolható a fritlégy (Oscinella frit), a csíkoshátú búzalégy (Chlorops pumilionis), az ugarlégy (Delia coarctata), az őszi fekete búzalégy (Phorbia fumigata) és a tavaszi fekete búzalégy (Phorbia haberlandti). Legsúlyosabb kárt tavasszal az ugarlégy és a foltosszárnyú fűlégy (Opomyza florum) lárvái okozzák. A lárvák (nyűvek) a bokrosodási csomó alatt hatolnak a növénybe. A levélhüvely alatt spirálisan haladnak a hajtás belsejében felfelé. Jellemző tünet a szívlevél sorvadása, barnulása. E rovarok kártételét az imágórajzás idején végzett permetezéssel megelőzhetjük, pl. a benszultap hatóanyagú BANCOL 50 WP készítménnyel.

Ritkábban a közönséges sarkantyúskabóca (Laodelphax striatellus) kártételét is észlelhetjük, melynek áttelelt lárvái már tavasszal befejezik fejlődésüket. Elsősorban nem közvetlen szívogatásukkal, hanem a közvetett úton történő vírusterjesztésükkel okoznak jelentős kárt. Védekezés csak tömeges megjelenésükkor célszerű, kontakt és mélyhatást is kifejtő inszekticidekkel (pl. foszfamidon hatóanyagú DIMECRON 50 készítménnyel).

A gabonaféléket rendszeresen károsítják a vetésfehérítő bogarak (Oulema sp.), különösen a nagyadagú N-műtrágyával ellátott állományokban fordulnak elő nagy egyedszámmal. Az imágók a levélen hátrafelé haladva hártyaszerűen rágják az érközi levéllemezt folyamatos, hosszú, kifehéredő csíkok formájában. Innen ered a „vetésfehérítő” elnevezés. A kártétel rendszerint foltokban jelentkezik, a fertőzött foltok növényei nem hoznak kalászt vagy a kalászok megjelennek, de azokban csak aszott szemek fejlődnek. A védekezésre alkalmas készítmények kivonatos listáját az 1. táblázat szemlélteti. Az imágók és a lárvák egyaránt érzékenyek a szerves foszforsav-észter valamint a piretroid hatóanyagú szerekre. A benszultap (BANCOL 500 SC) hatóanyagú inszekticiddel környezetkímélő védekezési eljárás is alkalmazható, bár e készítmény az ebben az időszakban felszaporodó levéltetvek ellen nem hatásos.

1. táblázat. A kalászosokban engedélyezett készítmények - többek között - a vetésfehérítő bogár elleni védekezésre

Ilyenkor tavasszal települ be a kalászos állományba a gabonapoloskák népes társasága is, melynek tagjai az osztrák (Eurygaster austriaca) és a mór teknőspoloska (Eurygaster maura), ill. a közönséges (Aelia acuminata) és a csőrös szipolypoloska (Aelia rostrata). Az áttelelt idős imágók előbb a vegetatív részeken táplálkoznak és rakják le petéiket, főként a levelekre. Az általuk szívogatott növényrész a szúráshelyen felüli szakaszán rendszerint elhal, s a szívrész megszúrása következtében a szívlevél elsárgul, majd elszárad. Az elpusztult főhajtás pótlására sarjhajtások jelennek meg, amely utóbbiak azonban már nem hozhatnak teljes értékű, az aratásig be is érő kalászt. Vegyszeres beavatkozás csupán egyes években és helyeken válik szükségessé, ill. kifizetődővé. Oda kell figyelni az országos előrejelzésre, de emellett az áttelelve kihajtó vetést is szemmel kell tartani. Védekezésre kontakt- és mélyhatást egyaránt kifejtő inszekticideket válasszunk, de egyedeik szabadon tartózkodása miatt csupán kontakt módon ható szerekkel is jó eredmény érhető el. A forgalomban kapható készítmények közül az ACTARA 25 WG (tiametoxam) vagy a DIMECRON 50 (foszfamidon) kiváló hatékonyságú.

Tavasszal még mindig nagy figyelmet kell fordítani a mezei pocokra (Microtus arvalis). Az áttelelt populáció felszaporodásának mértékét elsősorban a tavasz és nyár csapadékeloszlásának egyenletessége szabja meg, a táplálékul és védelmül szolgáló vegetáció folyamatos fenntartása révén. A kalászosokban ugyanis rágásán kívül túrásával is nagy kárt okoz. A föld feletti zöld részek lerágása után még kihajthat a tő, de ha a kikapart föld lerágott tövekre kerül, azok elpusztulnak. A rágcsáló betelepedését vagy bevándorlását feltétlenül meg kell akadályozni, nemcsak a búzavetésben, hanem a vele határos táblákon is (pl. évelő pillangós vetésekben), továbbá utak és árkok mentén is irtani kell a rágcsálókat. Hatásos védekezés a pocok ellen ma növényvédő szerek nélkül elképzelhetetlen, bár a védekezés kulcsa a megelőzés lenne. A tavaszig végzett védekezésnek alapvető jelentősége van. Nagyüzemi módszer hiányában az egyetlen járható utat az egyedsűrűség tavaszi mélypontján történő védekezés jelenti. Az ilyenkor található kevés járt lyuk az ekkor még leginkább rendelkezésre álló kézi munkaerő igénybevételével egyenként is mérgezhető. Cinkfoszfidos (ARVALIN-LR) csalétek használata esetén a védekezés ideje a kalászosok intenzív növekedésének megindulása előtt van. A gázosító szerek (DELICIA GASTOXIN) később is alkalmazhatók. A klórfacinonos (REDENTIN 75 RB) csalétek alkalmazásával szintén a kalászosok tavaszi megindulásáig bekövetkező károknak vehetjük elejét.

A kalászosok kórokozói közül az egyik legfontosabb a búza lisztharmata (Erysiphe graminis f.sp. tritici), mely az utóbbi időben a búza vetésterületének igen jelentős részén, mintegy 60-90%-án károsít. A gomba kleisztotéciummal telel át, s tavasszal az aszkospórák indítják a primer fertőzést. A felszaporodás szempontjából döntő jelentőségű a március-április hónapok meleg és párás időjárása. Vegyszeres védekezésre igen széles készítményskála segíti a termelőket, a választás a hatékonyság és a gazdaságosság helyes figyelembevételével alakítható ki. Kiváló hatákonyságú pl. a fenpropimorf (ARCHER 425 EC), a prokloráz (MIRAGE 45 EC, MODEL) és természetesen a kén (KÉNKOL 800 FW, EUROKÉN 2000 80 WG).

Az egyes hatóanyagokkal szembeni kórokozó-rezisztencia kialakulásának megelőzése végett indokolt beiktatni szerrotációt, ill. -kombinációt.

Tavasszal jelentkeznek a hópenész (Fusarium nivale) okozta tünetek is, különösen a gabona diszpozíciós (gyengültségi) állapotában. A további fertőzés kibontakozásához hajlamosító tényező a párás, csapadékos időjárás. Vegyszeres védekezés esetleg a későbbiekben válhat szükségessé. Jó hatékonysággal rendelkeznek az ALERT S, SPORTAK 45 EC vagy a BENAZOL 50 WP készítmények.

Forrás: Agrárágazat