Az agrárágazati szakképzés Magyarországon több évszázados múltra tekint vissza, hiszen Európa első gazdasági iskoláját Tessedik Sámuel lelkész létesítette Szarvason 1779-ben; de említhetnénk a keszthelyi Georgikon, a magyaróvári, a debreceni, a kassai és a kolozs-monostori gazdasági tanintézetek létrehozását is, melyek a XIX. század kiemelkedő oktatástörténeti eseményei voltak. Talán közhelynek tűnik ezek említése, azonban az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén és majd azt követően sem szabad elfeledkeznünk a múltban gyökerező nemzeti kulturális értékeinkről, eredményeinkről.
Az agrárágazati szakképzés Magyarországon több évszázados múltra tekint vissza, hiszen Európa első gazdasági iskoláját Tessedik Sámuel lelkész létesítette Szarvason 1779-ben; de említhetnénk a keszthelyi Georgikon, a magyaróvári, a debreceni, a kassai és a kolozs-monostori gazdasági tanintézetek létrehozását is, melyek a XIX. század kiemelkedő oktatástörténeti eseményei voltak. Talán közhelynek tűnik ezek említése, azonban az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén és majd azt követően sem szabad elfeledkeznünk a múltban gyökerező nemzeti kulturális értékeinkről, eredményeinkről.
A mai magyar agrároktatás helyzetének megítéléséhez a XX. század társadalmi, politikai, gazdasági, és történelmi körülményeit is figyelembe kell venni. Az ország fennmaradása, európaiságának megtartása, a természeti adottságok kihasználása, az agrárgazdaság fejlesztése érdekében az ágazatban dolgozók szakmai felkészítésében a gazdasági meggondolások mellett alkalmazkodni kellett a mindenkori politikai elvárásokhoz is. A 70-es évek közepéig a mezőgazdasági képzés elsősorban a kizárólagos nagyüzemi termelési rendben dolgozó bérmunkások és vezetőik képzését szolgálta. A mezőgazdasági termelés emellett azonban már a 80-as években felvetette az európai országokban hagyományos és szokásos gazdaképzés igényét. Kidolgozták a privatizált mezőgazdaság, a későbbi családi gazdaságok szakembereinek felkészítésére szolgáló tanterveket, melyek bevezetése elősegítette, hogy az oktatás felkészült legyen az 1990 utáni változásokra.
Napjainkban 163 középfokú szakképző intézményben folyik az Országos Képzési Jegyzék szerinti szakmunkás, illetve technikus szintű, valamint akkreditált felsőfokú szakképzés. Erre ráépülve 21 főiskolai, egyetemi karon képeznek az agrárágazat számára magasan kvalifikált szakembereket. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fenntartásában működik 21 középfokú agrár-szakképző intézmény. Ezek kiemelt szerepet játszanak az adott régión belül a szakmai ismeretátadásban, az iskolarendszerű és a felnőttképzésben, valamint a szaktanácsadásban egyaránt.
Az agrárszakképzés területén a jelenlegi törvényi szabályozás biztosítja, hogy a különböző helyeken és különböző fenntartói irányítással folyó ifjúsági és felnőtt szakképzés egységes kimeneti szinten valósuljon meg. Az Oktatási Minisztériummal és a képzésben érdekelt háttérintézményekkel való szoros együttműködés lehetővé teszi, hogy az Európai Unió mezőgazdaságilag jelentős országainak agrár-szakképzési rendszereihez hasonlóan a minisztérium az ágazati érdekeket, valamint a csatlakozási tárgyalások során a minisztériummal szemben támasztott képzési kötelezettségeket teljesíteni tudja.
Az agrárágazati oktatással és iskolákkal szemben a társadalom és a gazdaság elvárásai sokrétűek. Egy olyan tevékenységre kell felkészíteni a fiatalokat, amely napi időbeosztáshoz nehezen köthető, a szabad ég alatt végzett munka magasabb állóképességet igényel, a mezőgazdasági tevékenység nem csak foglalkozás, hanem egész embert követelő hivatás. Alkalmazkodni kell a növény, állat biológiai ritmusához, nem lehet az élőlényt hosszú ideig magára hagyni, és az állat ünnepnapokon is gondozást kíván. Erre fel kell készülni már fiatalon, és ha a középiskolai tanulmányi időszak alatt nem tudjuk erre felkészíteni a gyermekeinket, akkor a magyar mezőgazdaság jó híre és eddigi eredményei kárba vesznek.
A legnagyobb gondot az elmúlt 10 évben és ma is a gyakorlóhelyek jelentették. A nagyüzemekben korábban kialakított bázisok a privatizáció során megszűntek, az új tulajdonosok a gyakorlati képzést csak kis számban vállalták.
A nagyvállalatok a munkaerőpiacon szabad, és viszonylag jól képzett munkaerőhöz jutottak, ezért igyekeztek elkerülni a képzésre fordítandó kiadásokat. Számos ország gyakorlatához hasonlóan kialakították az iskolához közvetlenül tartozó, azokkal szerves egységet képező tanüzemeket, gyakorló gazdaságokat. A tanüzemi rendszer kiépítését és fejlesztését indokolja, hogy a kialakuló családi gazdaságok között viszonylag nagyon kevés az a gazdaság, amely tanulók foglalkoztatására megfelelő szinten, formában alkalmas. Mindenképpen szükséges az Európai Unió színvonalának megfelelő gyakorlatok folytatása, amely óraszámban és a munka intenzitásában egyaránt változtatást igényel. A jelenlegi magyar oktatási struktúrában azonban a gyakorlati képzésre szánt időkeret még mindig kevés, és nem alkalmazkodik megfelelően a mezőgazdasági termelés ciklikus, szezonális jellegéhez. Így a termelő tevékenységben való részvétel változatlanul gondokat okoz.
A küszöbön álló EU-csatlakozás további kihívást jelent a gazdálkodók számára. Az EU-csatlakozás pillanatától a magyar agrártermelők közvetlen versenyhelyzetbe kerülnek a többi tagállam termelőivel. Ebben a versenyben döntő jelentőségű, hogy kellő tudással legyenek felvértezve az EU agrárpolitikájára, a közös piacra, a támogatási rendszerre, termékpálya szabályozásra és a minőség-biztosításra vonatkozóan. Az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzés keretében egyaránt biztosítani kell a szükséges EU-s információkat a leendő és a már dolgozó agrártermelők számára. Ezek közé tartozik a szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek és tananyagainak kiegészítése az EU-s ismeretekkel, ezzel párhuzamosan az EU-s felnőttképzési programok előkészítése.
A szakképesítések száma jelenleg 157, ami soknak tűnik, azonban tudomásul kell venni, hogy a jelenlegi fejlődési szintünkön - és várhatóan hosszabb ideig - egyformán biztosítani kell a kisebb, családi gazdaságok számára az általános és rendkívül széleskörű szakmai ismeretekkel rendelkező szakembereket, valamint a specializált termelő üzemek speciális felkészültségű dolgozóit. A szakképesítések választékának kialakítása során figyelembe kell venni a munkaerőpiac és a termelő üzemek igényeit. Bizonyos szakképesítések bevezetését a termékek és szolgáltatások iránt jelentkező új, illetve növekvő piaci igények indokolják, mint például a Kutyakozmetikus, vagy a Biotermesztő szakképesítések esetében. Más esetekben az alternatív jövedelemszerzést biztosító tevékenységek végzéséhez szükséges az új szakképesítés beindítása, mint például a Falusi vendéglátó. Az Európai Unióhoz való csatlakozást előkészítő jogharmonizáció is megkövetelheti, hogy bizonyos munkakört csak speciális végzettséggel lehessen ellátni. Ilyen pl. a Nemzetközi élőállat fuvarozó, Laborállat-gondozó technikus, Hobbiállat-tenyésztő és forgalmazó, valamint az Állatvédelmi őr és Állatvédelmi technikus.
A szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek valamint a központi programjainak fejlesztését az FVM Képzési és Szaktanácsadási Intézete (korábban ASZI) folyamatosan végzi. Ennek keretében fenti tanügyi dokumentumok kiegészülnek a gazdálkodásra, minőségbiztosításra, állatvédelemre, az Európai Uniós szabályozásokra, elvárásokra vonatkozó ismeretekkel. Ehhez kapcsolódóan folyik a tananyagok, tankönyvek korszerűsítése. Az új ismeretek oktatása a szaktanárok számára is nagy kihívást jelent. Felkészülésükhöz fontos segítséget nyújtanak az FVM-KSZI által szervezett szaktanári továbbképzések, valamint az akkreditált pedagógus továbbképző programok.
Az ifjúság iskolarendszerű szakképzésén túl a gazdálkodók, agrártermelők képzése, továbbképzése kiemelten fontos feladat. Ezt a tevékenységet a felnőttképzésről szóló törvény szabályozza. Az FVM pályázati rendszer útján támogatja az államilag elismert szakképesítést nyújtó képzéseket.
Ennek, és a mezőgazdaság átalakulásának jól látható következményeként a felnőttképzésben részt vevők száma folyamatosan emelkedik, 1998-2002 között több mint négyszeresére nőtt. (1. ábra)
Az iskolarendszerű szakképzésben szervezett vizsgák száma az elmúlt 5 évben szinte semmit nem változott, a szakképzés szerkezete rendeződött át. A klasszikus technikus szakképesítések az érettségit követő időszakra kerültek át. Elkezdődtek a felsőfokú akkreditált szakképesítések, melyek száma folyamatosan nő a technikus képzés rovására. Ez időszak alatt a felnőttképzésben nem csak a résztvevők száma nőtt, hanem a szakképesítések szakterületenkénti megoszlása is jelentősen megváltozott. Különösen népszerűek az általános gazdálkodási ismereteket nyújtó, egymásra épülő Ezüstkalászos gazda, Aranykalászos gazda és Mezőgazdasági vállalkozó szakképesítések. Ez látható az általános mezőgazdaság szakterületnél a 2. ábrán.
A speciális ismereteket nyújtó képzések közül is kiemelhetők a Növényvédő és méregraktár kezelő valamint a Virágkötő szakképesítések.
Az iskolarendszerben és az iskolarendszeren kívül 2002-ben szervezett szakképesítő vizsgák számának alakulása is ezt a tendenciát igazolja (3. ábra). Több szakterület esetében csaknem megegyezik a vizsgák száma (állattenyésztés, kertészet, földmérés-térképészet). Építészet területen csak iskolarendszeren kívüli, az akkreditált felsőfokú szakképesítések esetében pedig csak iskolarendszerű képzés folyik. Az élelmiszer-ipari és mezőgazdasági gépészet területen az iskolarendszerű képzés dominál, míg kiugróan magas az általános mezőgazdasági területen szervezett vizsgák száma iskolarendszeren kívül.
Az iskolák feladata, hogy olyan szakembereket képezzenek, akik nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket, akik megfelelnek az Európai Unió elvárásainak, követelményeinek. Képesek lesznek a fenntartható agrártermelésre és a rendkívül igényes közös piacon is versenyképes élelmiszerek előállítására. Ezt a feladatot csak úgy tudják maradéktalanul ellátni, ha figyelemmel kísérik az agrárszakképzés nemzetközi fejlődését, nemzetközi szakmai kapcsolatokat alakítanak ki, amire már eddig is sok jó példát láttunk a Leonardo da Vinci programok keretében, és testvér-iskola kapcsolatok formájában.
A közelgő EU-csatlakozás az agrárszakképzésre is hatást gyakorol. Az Európai Unió a tagállamok számára nem ír elő egységes jogi normákat a szakképzésre vonatkozóan. Vannak azonban erre vonatkozó irányelvek, melyekhez a tagállamoknak célszerű igazodni, hogy megkönnyítsék a bizonyítványok és diplomák kölcsönös elismerését. Biztosítsák a képző intézmények közötti nemzetközi átjárhatóságot, és végső soron az állampolgáraik számára a szabad munkaerő áramlást.
Mivel az agrárszakképzés fejlesztése az Európai Unióban is folyamatban van, ezért nem könnyű igazodni az Unió szakképzési elveihez. Folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk a változásokat. Erre nagyon jó lehetőséget nyújt az EU agrárszakképzéssel foglalkozó szervezetéhez, az EUROPEA International-hoz való csatlakozás, amire a tagjelölt országoknak, így Magyarországnak is felkínálták a lehetőséget. A tervezett EUROPEA Hungary szervezet megalakítása a csatlakozás feltétele. Nagyon fontos, hogy az iskolák minél nagyobb számban képviseltessék magukat a szervezetben. Ez rendkívül jó lehetőséget nyújt a nemzetközi kapcsolatok kialakítására, a szakképzésre vonatkozó naprakész EU-s információkhoz való hozzáférésre.
FVM Képzési és Szaktanácsadási Intézet Tel.: 06/1/3628-100
1223 Budapest, Park u. 2. honlap: www.kszi.hu
e-mail: kszi@kszi.hu
A mai magyar agrároktatás helyzetének megítéléséhez a XX. század társadalmi, politikai, gazdasági, és történelmi körülményeit is figyelembe kell venni. Az ország fennmaradása, európaiságának megtartása, a természeti adottságok kihasználása, az agrárgazdaság fejlesztése érdekében az ágazatban dolgozók szakmai felkészítésében a gazdasági meggondolások mellett alkalmazkodni kellett a mindenkori politikai elvárásokhoz is. A 70-es évek közepéig a mezőgazdasági képzés elsősorban a kizárólagos nagyüzemi termelési rendben dolgozó bérmunkások és vezetőik képzését szolgálta. A mezőgazdasági termelés emellett azonban már a 80-as években felvetette az európai országokban hagyományos és szokásos gazdaképzés igényét. Kidolgozták a privatizált mezőgazdaság, a későbbi családi gazdaságok szakembereinek felkészítésére szolgáló tanterveket, melyek bevezetése elősegítette, hogy az oktatás felkészült legyen az 1990 utáni változásokra.
Napjainkban 163 középfokú szakképző intézményben folyik az Országos Képzési Jegyzék szerinti szakmunkás, illetve technikus szintű, valamint akkreditált felsőfokú szakképzés. Erre ráépülve 21 főiskolai, egyetemi karon képeznek az agrárágazat számára magasan kvalifikált szakembereket. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fenntartásában működik 21 középfokú agrár-szakképző intézmény. Ezek kiemelt szerepet játszanak az adott régión belül a szakmai ismeretátadásban, az iskolarendszerű és a felnőttképzésben, valamint a szaktanácsadásban egyaránt.
Az agrárszakképzés területén a jelenlegi törvényi szabályozás biztosítja, hogy a különböző helyeken és különböző fenntartói irányítással folyó ifjúsági és felnőtt szakképzés egységes kimeneti szinten valósuljon meg. Az Oktatási Minisztériummal és a képzésben érdekelt háttérintézményekkel való szoros együttműködés lehetővé teszi, hogy az Európai Unió mezőgazdaságilag jelentős országainak agrár-szakképzési rendszereihez hasonlóan a minisztérium az ágazati érdekeket, valamint a csatlakozási tárgyalások során a minisztériummal szemben támasztott képzési kötelezettségeket teljesíteni tudja.
Az agrárágazati oktatással és iskolákkal szemben a társadalom és a gazdaság elvárásai sokrétűek. Egy olyan tevékenységre kell felkészíteni a fiatalokat, amely napi időbeosztáshoz nehezen köthető, a szabad ég alatt végzett munka magasabb állóképességet igényel, a mezőgazdasági tevékenység nem csak foglalkozás, hanem egész embert követelő hivatás. Alkalmazkodni kell a növény, állat biológiai ritmusához, nem lehet az élőlényt hosszú ideig magára hagyni, és az állat ünnepnapokon is gondozást kíván. Erre fel kell készülni már fiatalon, és ha a középiskolai tanulmányi időszak alatt nem tudjuk erre felkészíteni a gyermekeinket, akkor a magyar mezőgazdaság jó híre és eddigi eredményei kárba vesznek.
A legnagyobb gondot az elmúlt 10 évben és ma is a gyakorlóhelyek jelentették. A nagyüzemekben korábban kialakított bázisok a privatizáció során megszűntek, az új tulajdonosok a gyakorlati képzést csak kis számban vállalták.
A nagyvállalatok a munkaerőpiacon szabad, és viszonylag jól képzett munkaerőhöz jutottak, ezért igyekeztek elkerülni a képzésre fordítandó kiadásokat. Számos ország gyakorlatához hasonlóan kialakították az iskolához közvetlenül tartozó, azokkal szerves egységet képező tanüzemeket, gyakorló gazdaságokat. A tanüzemi rendszer kiépítését és fejlesztését indokolja, hogy a kialakuló családi gazdaságok között viszonylag nagyon kevés az a gazdaság, amely tanulók foglalkoztatására megfelelő szinten, formában alkalmas. Mindenképpen szükséges az Európai Unió színvonalának megfelelő gyakorlatok folytatása, amely óraszámban és a munka intenzitásában egyaránt változtatást igényel. A jelenlegi magyar oktatási struktúrában azonban a gyakorlati képzésre szánt időkeret még mindig kevés, és nem alkalmazkodik megfelelően a mezőgazdasági termelés ciklikus, szezonális jellegéhez. Így a termelő tevékenységben való részvétel változatlanul gondokat okoz.
A küszöbön álló EU-csatlakozás további kihívást jelent a gazdálkodók számára. Az EU-csatlakozás pillanatától a magyar agrártermelők közvetlen versenyhelyzetbe kerülnek a többi tagállam termelőivel. Ebben a versenyben döntő jelentőségű, hogy kellő tudással legyenek felvértezve az EU agrárpolitikájára, a közös piacra, a támogatási rendszerre, termékpálya szabályozásra és a minőség-biztosításra vonatkozóan. Az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzés keretében egyaránt biztosítani kell a szükséges EU-s információkat a leendő és a már dolgozó agrártermelők számára. Ezek közé tartozik a szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek és tananyagainak kiegészítése az EU-s ismeretekkel, ezzel párhuzamosan az EU-s felnőttképzési programok előkészítése.
A szakképesítések száma jelenleg 157, ami soknak tűnik, azonban tudomásul kell venni, hogy a jelenlegi fejlődési szintünkön - és várhatóan hosszabb ideig - egyformán biztosítani kell a kisebb, családi gazdaságok számára az általános és rendkívül széleskörű szakmai ismeretekkel rendelkező szakembereket, valamint a specializált termelő üzemek speciális felkészültségű dolgozóit. A szakképesítések választékának kialakítása során figyelembe kell venni a munkaerőpiac és a termelő üzemek igényeit. Bizonyos szakképesítések bevezetését a termékek és szolgáltatások iránt jelentkező új, illetve növekvő piaci igények indokolják, mint például a Kutyakozmetikus, vagy a Biotermesztő szakképesítések esetében. Más esetekben az alternatív jövedelemszerzést biztosító tevékenységek végzéséhez szükséges az új szakképesítés beindítása, mint például a Falusi vendéglátó. Az Európai Unióhoz való csatlakozást előkészítő jogharmonizáció is megkövetelheti, hogy bizonyos munkakört csak speciális végzettséggel lehessen ellátni. Ilyen pl. a Nemzetközi élőállat fuvarozó, Laborállat-gondozó technikus, Hobbiállat-tenyésztő és forgalmazó, valamint az Állatvédelmi őr és Állatvédelmi technikus.
A szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek valamint a központi programjainak fejlesztését az FVM Képzési és Szaktanácsadási Intézete (korábban ASZI) folyamatosan végzi. Ennek keretében fenti tanügyi dokumentumok kiegészülnek a gazdálkodásra, minőségbiztosításra, állatvédelemre, az Európai Uniós szabályozásokra, elvárásokra vonatkozó ismeretekkel. Ehhez kapcsolódóan folyik a tananyagok, tankönyvek korszerűsítése. Az új ismeretek oktatása a szaktanárok számára is nagy kihívást jelent. Felkészülésükhöz fontos segítséget nyújtanak az FVM-KSZI által szervezett szaktanári továbbképzések, valamint az akkreditált pedagógus továbbképző programok.
Az ifjúság iskolarendszerű szakképzésén túl a gazdálkodók, agrártermelők képzése, továbbképzése kiemelten fontos feladat. Ezt a tevékenységet a felnőttképzésről szóló törvény szabályozza. Az FVM pályázati rendszer útján támogatja az államilag elismert szakképesítést nyújtó képzéseket.
Ennek, és a mezőgazdaság átalakulásának jól látható következményeként a felnőttképzésben részt vevők száma folyamatosan emelkedik, 1998-2002 között több mint négyszeresére nőtt. (1. ábra)
Az iskolarendszerű szakképzésben szervezett vizsgák száma az elmúlt 5 évben szinte semmit nem változott, a szakképzés szerkezete rendeződött át. A klasszikus technikus szakképesítések az érettségit követő időszakra kerültek át. Elkezdődtek a felsőfokú akkreditált szakképesítések, melyek száma folyamatosan nő a technikus képzés rovására. Ez időszak alatt a felnőttképzésben nem csak a résztvevők száma nőtt, hanem a szakképesítések szakterületenkénti megoszlása is jelentősen megváltozott. Különösen népszerűek az általános gazdálkodási ismereteket nyújtó, egymásra épülő Ezüstkalászos gazda, Aranykalászos gazda és Mezőgazdasági vállalkozó szakképesítések. Ez látható az általános mezőgazdaság szakterületnél a 2. ábrán.
A speciális ismereteket nyújtó képzések közül is kiemelhetők a Növényvédő és méregraktár kezelő valamint a Virágkötő szakképesítések.
Az iskolarendszerben és az iskolarendszeren kívül 2002-ben szervezett szakképesítő vizsgák számának alakulása is ezt a tendenciát igazolja (3. ábra). Több szakterület esetében csaknem megegyezik a vizsgák száma (állattenyésztés, kertészet, földmérés-térképészet). Építészet területen csak iskolarendszeren kívüli, az akkreditált felsőfokú szakképesítések esetében pedig csak iskolarendszerű képzés folyik. Az élelmiszer-ipari és mezőgazdasági gépészet területen az iskolarendszerű képzés dominál, míg kiugróan magas az általános mezőgazdasági területen szervezett vizsgák száma iskolarendszeren kívül.
Az iskolák feladata, hogy olyan szakembereket képezzenek, akik nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket, akik megfelelnek az Európai Unió elvárásainak, követelményeinek. Képesek lesznek a fenntartható agrártermelésre és a rendkívül igényes közös piacon is versenyképes élelmiszerek előállítására. Ezt a feladatot csak úgy tudják maradéktalanul ellátni, ha figyelemmel kísérik az agrárszakképzés nemzetközi fejlődését, nemzetközi szakmai kapcsolatokat alakítanak ki, amire már eddig is sok jó példát láttunk a Leonardo da Vinci programok keretében, és testvér-iskola kapcsolatok formájában.
A közelgő EU-csatlakozás az agrárszakképzésre is hatást gyakorol. Az Európai Unió a tagállamok számára nem ír elő egységes jogi normákat a szakképzésre vonatkozóan. Vannak azonban erre vonatkozó irányelvek, melyekhez a tagállamoknak célszerű igazodni, hogy megkönnyítsék a bizonyítványok és diplomák kölcsönös elismerését. Biztosítsák a képző intézmények közötti nemzetközi átjárhatóságot, és végső soron az állampolgáraik számára a szabad munkaerő áramlást.
Mivel az agrárszakképzés fejlesztése az Európai Unióban is folyamatban van, ezért nem könnyű igazodni az Unió szakképzési elveihez. Folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk a változásokat. Erre nagyon jó lehetőséget nyújt az EU agrárszakképzéssel foglalkozó szervezetéhez, az EUROPEA International-hoz való csatlakozás, amire a tagjelölt országoknak, így Magyarországnak is felkínálták a lehetőséget. A tervezett EUROPEA Hungary szervezet megalakítása a csatlakozás feltétele. Nagyon fontos, hogy az iskolák minél nagyobb számban képviseltessék magukat a szervezetben. Ez rendkívül jó lehetőséget nyújt a nemzetközi kapcsolatok kialakítására, a szakképzésre vonatkozó naprakész EU-s információkhoz való hozzáférésre.
FVM Képzési és Szaktanácsadási Intézet Tel.: 06/1/3628-100
1223 Budapest, Park u. 2. honlap: www.kszi.hu
e-mail: kszi@kszi.hu
Forrás: Agrárágazat
