Szarvasgombát ugyanis lehet már termeszteni is, a gombagyűjtőnek nem kell magát kitenni az időjárás szeszélyei nek, és bóklászni az erdőkben.
Persze a legtöbben még ezt teszik, feketén vagy legálisan, de gyűjtik az értékes, rücskös fekete gömböket.
Útban a kis erdőültetvény felé Berecz Bé lától, a Magyar Szarvasgombász Szö vet ség alapító elnökétől megtudom, hogy őt már régóta érdekli ez a téma, nemcsak itthon, hanem Franciaországban is tanulmányozta a szarvasgomba termesztését. Ebből az erdőgazdaságoknak is hasznuk lehetne, nemrégiben az Országos Erdészeti Egyesülés tagjainak egy szakmai kiránduláson sikerült felkelteni az érdeklődésüket. Valaha szarvasgomba-nagyhatalom volt Magyarország, az 1600-as, 1700-as években az uradalmi erdőkben külön családok foglalkoztak a gyűjtésével. Akkoriban három hónapig tudták tartósítani ezt a finomságot, például libazsírban is. A szarvasgombával töltött pulyka például csak a gazdag nagyurak kiváltsága volt. Pompás ízt kölcsönöz mindennek, jótékonyan hat az emésztésre, ráadásul fokozza a nemi vágyat és teljesítőképességet. Az első hatásáról sikerült is meggyőződnöm, hiszen a Villanegra étteremben volt szerencsém megkóstolni a szarvasgombával készült sajtkrémlevest, szarvashúst áfonyával, sőt még a somlói galuskába is tettek. Mindegyikbe csak leheletnyi vékonyan szelték és reszelték, hiszen a fűszeres íze a kuriózum, meg amúgy is méregdrága. Másik két hatásáról valószínű, hogy csak hosszabb tartamkísérlet után tudnék beszámolni, amit szívesen is vállalnék.
Nem véletlenül kedvelte Mátyás király is, sőt a francia konyha is tőlünk leste el a gomba használatát. Valamikor, például a múlt század elején sokat exportáltunk ebből a fekete gyémántból. (Így neveztek el egy róla szóló szaklapot.) Napjainkban a környezeti hatások miatt csökkent a termés, de még így is 8-10 tonnát gyűjtenek belőle évente. Ez természetesen becsült szám, hiszen nagyon sokan feketén csinálják, nem ritka, hogy ásóval, kapával esnek neki az avarnak. A szakszerű, legális változat az, amikor a gyűjtő területet bérel az erdőgazdaságtól, és kiképzett kutyával indul útra. Hajdanán próbálkoztak sertéssel is, de nagyon résen kellett lenni, mert az állat meg is ette a gombát, ha nem kapták el előle időben. Nemegyszer kísérőjének ujjával együtt.
Ennél sokkal biztonságosabb a kutya, tudom meg Bóta Miklóstól, aki jól kiképzett labradorjával kísér bennünket az ültetvény felé. Ezeket a kutyákat már pár hónapos korukban képezni kezdik, a szarvasgomba jellegzetes szaganyagával átitatott teniszlabdát kerestetnek velük. Ha a kutyát érdekli a dolog, akár két hónap alatt önállóan keres, ami értékét is megnöveli. Nem ritka, hogy akár félmillió forintért is gazdit cserélhet egy ilyen eb.
Bóta Miklós labradorja pillanatok alatt megkeresi az ötéves ültetvényben a még aprónak számító gombákat. Berecz Béla örül ennek a pillanatnak, hiszen a szarvasgomba micéliumával, franciaországi laboratóriumban beszőtt csemetéket ültetett, hogy bebizonyítsa: nemcsak gyűjteni, hanem termeszteni is lehet ezt a csemegét. A fáknak el kell érniük egy bizonyos magasságot, hogy elegendő szerves anyaggal lássák el a gombát, tehát van még néhány év, mire érdemes lesz méretes gombát gyűjteni. Addig pedig a bekerített ültetvényt meg lehet mutatni a döntéshozóknak, lobbizni kell, hogy ilyenek létesítésére is érdemes lenne támogatást adni. Úgy, ahogy Fran cia országban is teszik, ahol külön kutatóprogramot indítottak. Nálunk ezt még mindenki a saját szakállára csinálhatja, így tett Berecz Béla is.
