Mai világunkban, ahol sokkalta inkább igyekszünk figyelmet fordítani a környezettudatosságra, sokan keresnek alternatívát a hagyományos füves pázsit helyettesítésére. Nem meglepő tehát, hogy felmerült a gondolat, hogy hogyan lehet a fehéren virágzó lóheréből talajtakarót nevelni. Azonban mielőtt ebbe belevágnánk, érdemes néhány dologgal tisztában lennünk. Lássuk, mik ezek!
Nehézségek a lóherével történő fűhelyettesítésben
No.1. A lóhere vonzza a méheket
A méheket szinte mindenki szereti – főleg pedig az, akinek kertje van – hiszen nagy segítségünkre vannak a zöldségek, gyümölcsök és virágok beporzásában. Ha azonban fehér lóherét alkalmazunk talajtakaróként, akkor a méhek mindenhol is ottlesznek. Ez különösen akkor jelenthet problémát, ha egy apró gyermekkel élünk együtt, aki szeret mezítláb tapicskolni és szaladgálni a friss, zöld füvön.
No.2. A lóhere nehezen bírja a folyamatos terhelést
A lóhere viszonylag jól viseli, ha sétálgatunk rajta, de ha folyton ugyanott éri a terhelés – tehát ha például a gyerkőcök minden délután ott piknikeznek – akkor könnyen kihalhat foltokban és búcsút inthetünk az egységes talajtakarónak. Így ha biztos megoldást akarunk, talán jobban megéri, ha a lóherét vegyítjük valamiféle gyorsan szaporodó és növekvő fű magjaival.
No.3. A lóhere nagy területen nem tűri jól a szárazságot
Sokan azt gondolják, hogy a fehérvirágú lóhere nagyon jól tűri a szárazságot – ez azonban csak akkor igaz, ha kisebb területeken, foltokban, egymástól távol termesztjük az egyes kis kupacokat. Nagyobb területeken történő termesztése esetén ugyanis a fehérvirágú lóhere versenyzik fajtársaival a vízért, így szárazabb időben mindenképp nekünk kell gondoskodnunk a locsolásáról – akárcsak a klasszikus füves pázsit esetében.
Ha úgy érzed, mindez vállalható számodra, akkor hivatalosan is készen állsz, hogy a füves pázsitodat fehérvirágú lóherésre cseréld. Lássuk, hogyan érdemes nekikezdened!
