Az eukaliptusz életmódja
Hosszú, keskeny levelei függőlegesen csüngenek a hajtásokról úgy, hogy élükkel forduljanak a Nap felé, ezért erdei jóformán árnyéktalanok, burjánzik bennük az aljnövényzet. Párologtatását a levelek állásával szabályozhatja, és ez főleg a száraz, forró időszakokban válik előnyére.
A golyós eukaliptusz (lázfa, Eucalyptus globulus) egyéves korában már három méteres, ötévesen 10–15 méter magas, átmérője pedig eléri a 20 cm-t. A harmincéves eukaliptusz akkora, mint a kétszáz éves tölgy. Egy hektár eukaliptusz erdő húsz év alatt 800 köbméter faanyagot is adhat – más fák ezt a mennyiséget 100–120 esztendő alatt állítják elő. Túlnyomó többségük örökzöld, de tíz, Ausztrália északi részén élő faj a nyári forróságban elhullatja lombját.
A hírhedt ausztrál bozót- és erdőtüzek azért terjednek olyan gyorsan, mert az eukaliptuszolajat tartalmazó hajtások, levek és a lehulló száraz kéregdarabok is könnyen lángra lobbannak. Nagy szárazságok idején különösen könnyen gyúlnak meg a finom, vattaszerű pihék, és a tüzes foszlányokat a szél messze fújhatja. Az 1939-es nagy canberrai tűzvész is úgy keletkezett, hogy a szél izzó kéregfoszlányokat vitt a városba – húsz kilométerről! A tűz ellen a növény tökéletesen védekezik: a megperzselt fák gyakran újra rügyeznek, a hamu alatt maradt magokból pedig kihajt az újulat. A fagyokat legtöbbjük rosszul viseli, de vannak hidegtűrő fajaik is:
- tasmániai havasi eukaliptusz (Eucalyptus gunnii),
- ausztrál havasi eukaliptusz (Eucalyptus niphophila),
- cserjés eukaliptusz (Eucalyptus coccifera) – megközelítőleg ‒15 °C-ig. Ezt a képességüket jelentősen befolyásolja a mikroklíma, a talaj nedvességtartalma és a növény egészségi állapota.
Levele a közkedvelt koalák egyetlen tápláléka. A koala (a bennszülöttek nyelvén: „vizet nem ivó”) nemcsak éhségét, de szomját is ezzel csillapítja. Sosem iszik: elég neki a levelekben talált nedvesség. (Wikipédia)
