Mivel az első napokban a kiscsibe a peteburokból elég sok táplálékhoz jut, ez idő alatt nem igazán kell etetni. A második napon azonban vizet már lehet adni. Tudva, hogy a csibéket vonzzák a fényes színek és kontrasztok, ha teszünk egy pár sötétzöld kelkáposzta darabot az italuk tetejére, és mindezt egy világos tálban adjuk ami még nagyobb kontrasztot kelt ösztönözni fogjuk őket az ivásra. Az is készteti a csibét arra, hogy odacsipkedjen, ha megkeverjük a vizet ujjal vagy fényes kanállal. Ha egyszer már megtanultak inni, úgy tűnik, nagyon élvezik. Jó, ha 12 órával az evés előtt megitatjuk a madarakat. Néhány emutenyésztő az első napokban elővigyázatosságból szárnyasoknak való vitaminokat és elektroliteket tesz a vízbe, hogy segítsen leküzdeni az olyan határesetnek tekinthető hiányosságokat, amit a csibék a tyúktól szereztek.
Az etetők és itatók legyenek stabilak, és ne boruljanak fel, hiszen a madarak hajlamosak belemászni és kiönteni az ételt. Megoldásként használjunk stabil talpazatot (mint a kutyatálnál) vagy levegőben lógó etetőt, mint ami a papagáj ketrecében oldalt van felakasztva drótkampókkal. Ezt az itatót többféle anyagból el lehet készíteni, mint pl. hosszú etetőnek lehet használni a kettévágott PVC-csövet.
Sok emutenyésztő kezdi a csibék etetését vágott zöldséggel, mint pl. a kelkáposzta, káposzta, spenót, saláta, répa. A friss ételt jó étvággyal eszik, és ezzel a keverékkel lassan megeszik a tápot is. Fontos, hogy elővigyázatosságból sok zöldséget adjunk az ételhez, mert a csibe, pulyka vagy vadas táp lábproblémákat okozhat, főleg, ha az állandóan ki van téve nekik és nincs benne zöldség vagy vitamin. Az emuknál a túl magas protein szint és a túl alacsony B-vitamin szint is problémát jelenthet. Némelyik ratit (laposmellű madár) indítótáp is okozott már problémát, mivel a fiatal csibék étrendje csak találgatáson alapult (ill. alapul). Az eredmények jobbak az alacsony proteintartalmú (kiváló minőségű) étrendeknél, amit külön az emuk lassabb fejlődéséhez alakítottak ki, és jól megerősítették vitaminokkal és ásványokkal.
A szokásos étrend az emuk életének első heteiben az indítótáp, vágott zöldség, esetleg vitamin és ásványi kiegészítők. Gondoskodjunk kis kavicsokról és sóderről is, ami segít az ételt feldolgozni a zúzában. Kell, hogy mindig legyen kavics és sóder az ólon kívül az udvaron. A csibéket általában kétszer kell etetni, és az ételt mindegyik alkalommal kb. egy órára hagyjuk kint. Az ételt ne tegyük közvetlen melegítő lámpa alá, mert a forróság eltávolítja a főbb tápanyagokat, és a zöldségek is hamarabb fonnyadnak el. Ha a csibéket bent etetjük, fontos, hogy elegendő fény jusson az ételre, ami ösztönzi a csibéket az evésre. Hogy ösztönözzük a csibéket az evésre, felkeverhetjük az ételt kanállal, ceruzával vagy az ujjunkkal. Ha az egyik csibe elkezdte az evést, a többi követni fogja.
 |
Az első hét végén lehet nekik adni tápot is. Az emu tápokat vagy a ratit tápokat csak akkor adjuk, ha más emutenyésztők, akik már legalább egy éve használják, ajánlották, és nem tapasztaltak betegségeket. Hiszen nagyon sok olyan táplálék van, ami még kísérleti szakaszban van. A nyúltáp legyen az alacsony proteintartalmú (16 % körüli), ami legalább 50 % lucernát tartalmaz, ez látható is a színén. Ez az étrend lehet, hogy nem növeszti meg az emukat olyan gyorsan, de legalább kevesebb lábproblémát okoz, és így is elérik a normális, felnőtt méretet 12-18 hónap között. Utána pedig fokozatosan át kell állni a tenyésztést segítő tápra, ami felkészít az első párzási időszakra. Ha a tenyésztőtáp 3:1 vagy magasabb arányú kalciumot ill. foszfort tartalmaz, akkor jobb, ha a nyúltápból többet adunk, hogy a kalcium és a foszfor aránya megfelelő legyen. Az egyensúly végett néhány naponta lehet egy kis kalcium foszfátot szórni az ételre.
Forrás: Agrárágazat
