Nyolcvanszázalékos munkanélküliség, mélyszegénység, kilátástalanság, ez jellemzi Magyarország egyik legszegényebb tájegysége, a baranyai Ormánság településeit. Azokat a falvakat, ahol sokáig csak a dinnyézés jelentette az egyetlen pénzkereti lehetőséget. Az idén a termés több mint felét vitte el a szokatlan májusi hideg, s egyáltalán nem biztos, hogy jövőre is termesztenek még dinnyét e tájon.
Tizenöt–húsz évvel ezelőtt kétezer hektáron is termeltek görögdinnyét az ország legdélebbi részén, az Ormánságban. A Mikszáth Kálmán, Kodolányi János, Kiss Géza és mások szociográfiáiban „megénekelt” tájegység dinnyeföldjeinek területe ma alig kétszáz hektár.
Vince Simon falugazdász szerint az utóbbi évtizedben évről évre egyre többen hagytak fel a dinnyetermesztéssel, igyekeztek más pénzkereseti lehetőség után nézni. Az uniós csatlakozás csak felgyorsította a folyamatot. „A határok megnyitása után elárasztotta az országot a filléres, ízében a szabadföldes magyar dinnyétől elmaradó görög és spanyol áru. Ez, társulva a multinacionális nagy áruházak árletörő magatartásával, drasztikus csapást mért termelőinkre” – magyarázza a sellyei szakember.
Bár már tavaly és tavalyelőtt is egyre többen kerültek a tönk szélére, az idén az általános nyomorúságot még az időjárás is tovább növeli, így erősen kérdéses, jövőre termelnek-e egyáltalán dinnyét az Ormánságban. Lesz-e olyan bátor valaki, hogy hektáronként akár több mint félmillió forintot is fektessen a dinnyetermesztésbe?
Simon Vince szerint a választ a májusi zord, hihetetlen mennyiségű csapadékkal jelentkező időjárás részben megadta már. „Két fő ellensége van a dinnyének május közepétől június elejéig: a hideg és a sok eső. A tizenöt fok alatti hőmérséklet a hajszálgyökereket teszi tönkre, a sok víz megfullasztja a növényt, a folyamatos csapadék elvonultával pedig a betegségek támadják meg a megmaradt töveket” – ad rövid jellemzést, s érzékelteti a katasztrófa súlyát a falugazdász.
Simon Vince – a termelők tapasztalatait tolmácsolva – elmondta, a korai dinnyék fele odaveszett, a megmaradt tövek termése pedig gyenge minőségű. Eközben a hipermarketek polcai máris rogyásig vannak a különböző mediterrán államok dinnyével, így a felvásárlási árak sohasem látott mélységbe zuhantak. Simon Vince szerint emiatt a dinnyézők vesztesége óriási lesz, és már csak a károk mérséklése lehetséges.
„Akinek van még valamicske befektetni való pénze, a késői érésű fajtákban bízva még telepíthet dinnyepalántákat. De ahhoz már szerencsés csillagzat és remek időjárás kell, hogy augusztus közepe után is el lehessen adni a termést. Mert ha a nyár utolsó hónapjának második felében bejön a zimankó, senki sem akar majd dinnyét venni, azaz a második érés utáni szép görögdinnyék nem a földön, hanem a teherautók platóin, a vásárcsarnokok eladóterében, az út menti konténerekben rohadhatnak meg” – mondta Simon Vince. Az ormánsági dinnyések megpróbálkoztak az exporttal is, de hiába szeretik Ausztriában, Németországban és Lengyelországban a vajszlói mézédest, a földközi-tengeri országok áraival képtelenek versenyezni a magyar termelők. Az évről évre egyre sanyarúbb körülményeket legfeljebb az oldhatná fel, ha gazdálkodásuk állami támogatást élvezne, vagy eszközeik beszerzéséhez kaphatnának kedvezményeket. Ha ez nem történik meg, akkor pár év múlva csak mutatóban maradhat néhány dinnyeföld ezen a tájon.
Vince Simon falugazdász szerint az utóbbi évtizedben évről évre egyre többen hagytak fel a dinnyetermesztéssel, igyekeztek más pénzkereseti lehetőség után nézni. Az uniós csatlakozás csak felgyorsította a folyamatot. „A határok megnyitása után elárasztotta az országot a filléres, ízében a szabadföldes magyar dinnyétől elmaradó görög és spanyol áru. Ez, társulva a multinacionális nagy áruházak árletörő magatartásával, drasztikus csapást mért termelőinkre” – magyarázza a sellyei szakember.
Bár már tavaly és tavalyelőtt is egyre többen kerültek a tönk szélére, az idén az általános nyomorúságot még az időjárás is tovább növeli, így erősen kérdéses, jövőre termelnek-e egyáltalán dinnyét az Ormánságban. Lesz-e olyan bátor valaki, hogy hektáronként akár több mint félmillió forintot is fektessen a dinnyetermesztésbe?
Simon Vince szerint a választ a májusi zord, hihetetlen mennyiségű csapadékkal jelentkező időjárás részben megadta már. „Két fő ellensége van a dinnyének május közepétől június elejéig: a hideg és a sok eső. A tizenöt fok alatti hőmérséklet a hajszálgyökereket teszi tönkre, a sok víz megfullasztja a növényt, a folyamatos csapadék elvonultával pedig a betegségek támadják meg a megmaradt töveket” – ad rövid jellemzést, s érzékelteti a katasztrófa súlyát a falugazdász.
Simon Vince – a termelők tapasztalatait tolmácsolva – elmondta, a korai dinnyék fele odaveszett, a megmaradt tövek termése pedig gyenge minőségű. Eközben a hipermarketek polcai máris rogyásig vannak a különböző mediterrán államok dinnyével, így a felvásárlási árak sohasem látott mélységbe zuhantak. Simon Vince szerint emiatt a dinnyézők vesztesége óriási lesz, és már csak a károk mérséklése lehetséges.
„Akinek van még valamicske befektetni való pénze, a késői érésű fajtákban bízva még telepíthet dinnyepalántákat. De ahhoz már szerencsés csillagzat és remek időjárás kell, hogy augusztus közepe után is el lehessen adni a termést. Mert ha a nyár utolsó hónapjának második felében bejön a zimankó, senki sem akar majd dinnyét venni, azaz a második érés utáni szép görögdinnyék nem a földön, hanem a teherautók platóin, a vásárcsarnokok eladóterében, az út menti konténerekben rohadhatnak meg” – mondta Simon Vince. Az ormánsági dinnyések megpróbálkoztak az exporttal is, de hiába szeretik Ausztriában, Németországban és Lengyelországban a vajszlói mézédest, a földközi-tengeri országok áraival képtelenek versenyezni a magyar termelők. Az évről évre egyre sanyarúbb körülményeket legfeljebb az oldhatná fel, ha gazdálkodásuk állami támogatást élvezne, vagy eszközeik beszerzéséhez kaphatnának kedvezményeket. Ha ez nem történik meg, akkor pár év múlva csak mutatóban maradhat néhány dinnyeföld ezen a tájon.
Korb Zoltán
Forrás: Eu-info
