ellés utáni betegségek

az anyaállat csontos és lágy szülőútjában észlelhetők. 1. Sérülések: a két medencecsont és a csípő-keresztcsonti ízület szétválása, a medencecsontok törése, a szülőutak tájékán helyeződő idegek zúzódása (mindezek az ún. elles utáni megfekvést hozhatják létre, amikor az állat jó közérzete ellenére sem tud felállni), a csípőoszlopok törése, a méhnyak, a hüvely és a péra sérülése, gátrepedés. 2. Méhelőesés közvetlenül v. röviddel az —>ellés után alakul ki; főként öreg, többször ellett, laza szervezetű és állandóan istállózott állatok hajlamosak rá. Nehézellés, túlzott erővel történő magzathúzatás, a magzatvíz korai elfolyasa esetén, amikor a méh fala rátapad a magzatra különösen gyakori (—>ellés rendellenességei). 3. Magzatburokvisszamaradás: a magzatburkok az elles után nem ürülnek ki a megszokott időben, a méhben —>rothadásnak indulnak, ami autointoxikáció (—>önmérgezés) révén súlyosan veszélyezteti az állat életét. 4. Ellesi bénulás: izomgyengeséggel (nem teljes bénulással) v. eszméletlenséggel járó teljes bénulás. Legtöbbször jól tejelő, javakorabeli tehenek betegsége. Oka a belső elválasztása mirigyek összehangolt működésének, ill. az ásványi anyagok forgalmának zavara. A vérben a kalcium csökken, emelkedik a magnézium, és ez utóbbinak bódító hatása érvényesül. Az állatok megfelelő takarmányozásával, mozgatásával csökkenthető a betegség kialakulásának veszélye. 5. Ellesi —>szeptikémia: az elles alatt történt fertőzés következtében kialakuló súlyos, heveny, lázas, sokszor halálos betegség. 6. Ellesi intoxikáció: akkor következik be, ha a méhben visszamaradt magzatburkokban és a —>lochiában rothasztó baktériumok szaporodnak fel. A baktériumok által termelt, valamint a magzataburkok rothadásakor keletkező mérgező anyagok a szervezetbe felszívódva gyakran halálos autointoxikációt okoznak. 7. Ellesi düh: az elles után az állatok nyugtalanok, társaikkal, főleg az újszülöttekkel, de az emberrel szemben is támadólag lépnek fel, rángógörcsök (görcsök) jelentkeznek rajtuk, ingadoznak, összeesnek és eszméletlenül fekszenek. Főként sertésben és kutyában fordul elő. Anyag- (pl. kalcium-) forgalmi zavar; kocákban a csecsek gyulladása is kiválthatja.