Elfeledett csodás szavaink

Az a csodálatos anyanyelv - elfeledett magyar szavak nyomában! 

Milyen jó is lenne elmagyarázni a fiamnak, hogy mi is az a sarjú, bárcsak érezné a nyári hajnalokban frissen kaszált fű illatát, s szaladgálna mezítláb a puha harmatban felém. Délután meg a csűrben, belevetné magát a száraz széna közé. Vajon fogja-e tudni, hogy mi is a pajta, s milyen érzés, amikor a kicsi kezére ragad a készülő kenyér tésztája dagasztás közben? S hogyan is mondjam el neki, hogy mi is az a nyári konyha, s milyen mennyei is az az illat, amikor frissen kiveszik a kemencéből a káposztalapiban sült kenyeret s jól leverik a héját? S vajon lesz-e alkalma végig sétálni egy gyönyörű tornácon, de úgy, hogy léptei alatt kicsit összezizzenjen a padlózat?

Na meg a pitvar, s a spájz, s a hokedli, s az a régi kredenc, amiben féltett edényeit tartja az ember s őrzi kenyerét, s a családi képek díszelegnek rajta. S hogyan magyarázzam el neki, hogy milyen is vasárnapi mise előtt várakozni a cinteremben, és vecsernye után, miután az esti harangszó békésen felcsendül, kiülni a kapuba s várni acsordát, s megetetni a pipéket, a lavórban meg kútvízzel arcot mosni?

Nem féltem a fiamat, csak ezeket a szavakat. S azt a sok többi szót, ami még neked is talán eszedbe jutott soraimat olvasva, s azokat a szép élményeket, emlékeket, amik felelevenedtek talán benned is.

Olyan személyes és közös kincsek ezek, amelyeket kár lenne elfelejtve tartogatni a világukban, megérdemlik, hogy felelevenedjenek, hogy éltessük őket, akár csak a napi nap erejéig is. Pár feledésbe merült szép magyar szót gyűjtöttünk össze nektek, aniket most meg is osztunk veletek! 

Elfeledett csodás szavaink

Akoljáték: páros pásztorjáték. A gyepszínkét méllyedés készül. Kinyitott bicskájukat a játékosok magasba dobták úgy, hogy az a saját gödrükbe essen. Ha nyelével ért az "akolba" tizet, ha hegyével ötvenet, ha oldalával egyet jelentett. Többszöri ismétlés után, akinek nagyobb száma lett az lett a nyertes. Avesztesnek szaladnia kellett s, ha a másik botjával eltalálta, a játékot ő kezdhette. 

Ábellálódik: ráérő idejében nézelődik, bámészkodik. 

Árvagané: a legelőn a jószág álltal elhullajtott száraz gané, amivel télen tüzifa híján tüzeltek. 

Bagófüles csizma: azt a csizmát nevezték így , amelyiknek a szárán elől bagófülhöz hasonlólekanyarítás van. Ilynek voltak a régi magyar csizmák. 

Bazsalgat: kémlelget, leskelődik. 

Becskérez: becsülget, az értékét akarta megtudni valaminek. 

Belekandít: bekémlel, beletekint. 

Beleragaszt: megfogja a kutya, a pásztorok kutyájukat jellemezték így amikor elkapott valakit vagy valamit. 

Bercel: erdős hely. 

Bevastagodik: jóllakik a jószág. 

Bitófa: a pásztorcserény vagy csárda elé leásott kb 3 m magas szegletes oszlop, ehhez kötötté a vendégpásztorok a lovaikat. 

Boroskobak: lopótökszerű, de keményebb bortartóedény. 

Budártűz: szőlőzsendülés idején a szőlőpásztorok által gyújtott tűz. 

Bufándli vagy pufándli: a nők derekára kapcsolt korpával bélelt, kemény vászon, hogy "derékban vállas legyen" a viselője. 

Buszma: szótlan, kevésbeszédű. 

Cakompak: juhászok felszerelése, tárgyai. 

Cenzár: alkusz. 

Céh: betyáremberek szövetségének tréfás elnevezése. 

Címerfa: pásztorcserény elé állított hosszú, egyenes gömbfa, alátett cöveklépcsőkkel. Erre másztak fel a pásztorok, hogy messze láthassanak róla, tetejébe nyúlvessző-bokrétát vagy árvalányhajat tűztek. 

Csaszmat: az ökrész béres tréfás neve, mert az ökörszekér mellett lépkedve csizmáját egymáshoz "cseszi, csaszmatolja". 

Csásszem: bal szem. 

Csáva: krumplival vagy korpával föleresztett híg, főtt sertés eledel. 

Cselefendi: mások beszédébe beleszóló, belekotnyeleskedő. 

Csobolyó: 5-10 literes víztároló edény. 

Csollák: kancsal. 

Csomoros: bütykös jegenyefa. 

Csülökre áll: támadásra készen. 

Daku vagy dakuködmön: rövid, szőrös bőrből készült téli felöltő. Akövetkező oldalon folytatom!