A kopasz kivi egy egyedülálló egzotikus gyümölcs
A kopasz kivi (Actinidia arguta) egy igazán életerős növény és fantasztikus egzotikus gyümölcs, és a 3 és 7 közötti USDA zónákban termeszthető. Ez a kopasz fajta is van olyan finom, mint szőrös rokona, de ízben enyhén az ananászhoz hasonlít. A legtöbb kivifajta kétlaki, ezért hím és nőivarú darabokra is szükségünk lesz.
Ültessük őket komposzttal megtámogatott, gazdag talajba és kapjanak rendszeres öntözést. Habár magabiztosan nőnek, akár 5 évig is eltarthat, mire termőképessé válnak. Ha beindulnak, rendkívül termékenyek tudnak lenni, ha a hím és nőivarú darabok közel vannak egymáshoz. Rendszeres, alapos metszést igényelnek.
Ribiszke habár nem egzotikus gyümölcs, de nagyon finom
Az amerikai ribiszke is mérsékelt éghajlatú területeken nő, így nem teljesen illik bele az egzotikus kategóriába. Ha szigorúan vesszük akkor nem trópusi vagy szubtrópusi éghajlatról származik így inkább különlegessége miatt érdemes itt is megemlíteni. A ribiszkék (Ribes) az egres közeli rokonai, azonban nem rendelkeznek olyan hosszú ágakkal. Léteznek fekezte (R- nigrum) és vörös (R. satvium) változatai is. Mivel nem képesek saját beporzásukra, ezért javasolt legalább kettő vagy több különböző változatot telepíteni, ha jó termést szeretnénk. A vörös ribiszkének fehér kultúrváltozata is van, ami fehér, vagy rózsaszínes színű termést hoz –ezek kevésbé savas ízűek.
A ribiszkék hidegtűrő növények, amelyek a 3-as USDA zónától kezdve felfelé haladva minden területen növeszthetők. Érdemes őket hamar kiültetni, hogy megerősödhessenek, mielőtt az időjárás túl melegre váltana.
A fehér eper nem trópusi gyümölcs, de egyedülálló az ízek világában
A fehér eper (Morus spp.) nem kifejezetten trópusi gyümölcs, hanem inkább mérsékelt és szubtrópusi éghajlaton fordul elő. Az eperfafélék családjába tartozik, és Kelet-Ázsiából származik. A fehér eper édes, lédús gyümölcsei frissen fogyaszthatók, de szárítva és különféle ételekhez, például dzsemekhez és süteményekhez is felhasználhatók. A fa leveleit pedig selyemhernyók táplálására használják. Ez a gyümölcs nem igazán jött divatba, valószínűleg azért, mert nehéz fenntartani. Ez azonban nem tántoríthat el egyetlen elszánt kertészt sem, hogy egy újabb különlegességgel bővítse gyűjteményét. Az M. rubra és az M. nigra változatok vöröses-fekete termései lédúsak és enyhén fanyar ízük van, de ahogy érnek, egyre édesebbé válnak.
A szederhez hasonlóan használhatjuk fel őket. A fehér M. alba íze valamivel gyengébb, de ez a fajta jobban tűri a hideget, mint a két előzőleg említett változat. Az M. alba és M rubra 4-8, az M. nigra pediug 5-9 zónákban termeszthető. Javasolt metszett ágakból ültetni.
