A Magyarországon az 1980-as évek végén elkezdődött társadalmi-gazdasági átalakulás megváltoztatta a mezőgazdaságot, az élelmiszertermelést, a felsőoktatást, és benne az agrár-felsőoktatást is. Ez a változási folyamat a mai napig nem fejeződött be.
A fordulat legfontosabb elemeinek a mezőgazdaságban a tulajdoni struktúra átalakítása, a nagyüzemi rendszer felbomlása, számtalan kis termelő egység létrejötte tekinthető. Magyarország agrártermelése piaci körülmények között, az Európai Unióban, világméretű versenyben zajlik. Az átalakulás következménye, hogy a mezőgazdaság súlya és szerepe folyamatosan mérséklődik a nemzetgazdaságban. Csökken az ebben az ágazatban foglalkoztatottak száma. Egyre kevesebb ember képes megélni a hagyományos értelemben vett agráriumból. A mezőgazdasági termeléshez a 60-as, 70-es és 80-as évekkel szemben kevesebb, de sokoldalúbban képzett szakemberre van szükség, akik viszont, éppen a piacgazdasági átalakulásnak köszönhetően keresetté váltak a termeléshez kapcsolódó pénzügyi, piaci, kereskedelmi és agrár-közigazgatási területeken.
A felsőoktatás hallgatóinak létszáma 15 év alatt csaknem négyszeresére (102.387 főről 366.947 főre), az agrár-felsőoktatásban csaknem az ötszörösére (9.070 főről 47.842 főre) emelkedett.
Ezzel a tömegesedéssel sem az oktatás kapacitása, sem az infrastruktúrája nem tudott lépést tartani. Az oktatói létszám csak szerényen emelkedett (17.302 főről 23.288 főre), az agrárterületen stagnált (az 1990/91-es tanévben 1.579 fő, a 2003/2004-es tanévben 1.623 fő volt).
Naivitás lenne azt gondolni, hogy a felsőoktatás hagyományosan jó minőségét a tömegképzés körülményei között meg lehetett tartani. Korábban egy-egy korosztály legjobb 10 százaléka nyert felvételt egyetemekre és főiskolákra, ma a 40-50 százaléka. Jelenleg közepes középiskolai eredményű hallgatók is a siker reményével pályázhatnak felsőfokú képzésre.
A képzési struktúra és a társadalmi-gazdasági igények viszonylagos egyensúlyának megbomlásából többen azt a következtetést vonják le, hogy túlképzés van. A magyar társadalom azonban sem az általános műveltség, sem a szakmai ismeretek területén nem bizonyul túlképzettnek. Természetes, hogy a mai friss diplomások nem vezető állásban kezdik karrierjüket. Hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy a diplomások körében tapasztalható munkanélküliség jóval kisebb arányú, mint az alacsonyabban iskolázottak rétegeiben jelentkező.
Az agrár-felsőoktatást a hazai gazdasági-társadalmi átalakulás mellett globális folyamatok is befolyásolják. A termelési tényezővé vált tudás „előállítása”, forgalmazása, és hasznosítása egyre inkább piaci körülmények között, versenyben zajlik. Amelyik intézmény ebben a versenyben nem tud helytállni, az megszűnik.
Az úgynevezett Bologna-folyamat létrehozza az egységes európai felsőoktatási teret. Az egységessé váló képzés összehasonlíthatóvá teszi az egyes államokban, egyes iskolákban szerezhető diplomákat, s ezáltal növeli Európa, az európai munkavállalók versenyképességét és mobilitását a nemzetközi munkapiacon.
Hazánkban a 2005/2006-os tanévben elkezdődött az áttérés a többciklusú, lineáris képzési rendszerre, ami annyit jelent, hogy a hallgatók fokozatosan, jövőre már csaknem kizárólagosan olyan alapkurzusokra iratkoznak be, amelyeken 3 (3,5) év alatt alapdiplomát szereznek. Ennek birtokában munkát vállalhatnak, vagy továbbtanulhatnak a kétéves mesterszakokon, ami után a legtehetségesebbek a doktorképzésben folytathatják tanulmányaikat. Az agrár képzési területen az érintett felsőoktatási intézmények az alapszakok széles palettáját alakították ki. A továbbtanulók érdeklődése azonban az ágazat kedvezőtlen társadalmi megítélése miatt is csökken. Félő, hogy a szakok létszáma nem éri el azt a kritikus tömeget, amely az állami normatíva szerint finanszírozhatóvá teszi a képzést. Ezen az intézmények belátó munkamegosztása segíthet. Előttünk álló feladat a mesterszakok megalapítása is.
A nemzetközi alkalmazkodásunkat elősegítő magyarországi felsőoktatási reform keretében változik, új alapokra helyeződik az intézmények finanszírozása. Egyes területeket az állam nem képes teljes mértékben támogatni. Az egyetemek és főiskolák működtetésében mind jelentősebbek lesznek a kutatási és az oktatási piacról származó saját bevételek. Minden főiskolának és egyetemnek ki kell dolgoznia, hogyan tudja bekapcsolni a magántőkét a hosszabb távú, jelentősebb beruházásokba felújításokba, új előadók, könyvtárak vagy kollégiumok építésébe. Ha pedig így kell piaci szereplőkké válniuk, akkor az intézmények irányítási struktúrája is átalakításra szorul. Az akadémiai vezetés mellett szükség van egy menedzser szemléletű, piaci stratégiában gondolkodó és gazdálkodó vezető testületre, amelyben szerepet kapnak a gyakorlat képviselői.
Arra a kérdésre, hogy milyen legyen az agrár-felsőoktatás, csak a piac adhat választ. A magyarországi társadalmi-gazdasági átalakulás egyik következménye, hogy a korszerű agrár-felsőoktatásnak már nem a technológusképzés a feladata. Az oktatásnak a gyakorlati és a tudományos ismeretek helyes kombinációjával a teljes vertikumot át kell fognia az alapanyag-termeléstől a fogyasztók asztaláig. Azok az agrár-felsőoktatási intézmények képesek hosszú távon talpon maradni, amelyek megfelelnek a hazai és a nemzetközi versenyképesség követelményének. Olyan új, fejleszthető és gyakorlat-orientált tudás átadására van szükség, amely eddig nem tartozott feltétlenül az agrárszakemberek ismeretkörébe. Példaként említhetők a pénzügyi (kereskedelmi, banki, biztosítási), valamint az élelmiszerbiztonsági ismeretek.
Magyarországon, Európában és az egész világon egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezet minősége és védelme, a mezőgazdaság szerepe a vidéki lakosság foglalkoztatásában, a táj, a hagyományok és a kultúra megőrzésében. Ehhez a vidéket ismerő, tájszerető, tájmegtartó, tájfejlesztő kultúrával is rendelkező szakemberek kellenek. A megújult agrárképzésnek egyenrangú elemei a piac, a környezetvédelem és a vidékfejlesztés, jellemzője pedig az oktatás és a gazdaság szoros kapcsolata. A számítástechnikai ismeretek és az idegen nyelvtudás elengedhetetlen feltétele a világgal való kommunikációnak a tanulásban és a gyakorlatban egyaránt.
A korszerű agrár-felsőoktatás új szakokat, új típusú továbbképzési struktúrát is jelent. Fontos, hogy az élethosszig tartó tanulás, a felnőttképzés változatos formái is megjelenjenek az intézmények oktatási struktúrájában. Hiszen valamennyien látjuk, - olyan gyorsan fejlődik a tudomány és a technika - hogy nem beszélhetünk egyetlen tudományterületen sem befejezett tudásról.
Röviden szeretném bemutatni a gödöllői egyetemet is, mely 2000-től Szent István Egyetemként működik. Jogutóda a Gödöllői Agrártudományi Egyetemnek, a budapesti Állatorvos-tudományi Egyetemnek és az Ybl Miklós Műszaki Főiskolának, valamint a Jászberényi Tanítóképző Főiskolának. Szervezetében is kinyilvánítja kínálatának sokszínűségét. Természettudományos, biológiai - és agrárjellegű, műszaki - és technikai irányultságú, közgazdasági - és társadalomtudományi jellegű ismeretrendszere korszerű, a hazai és a nemzetközi piacon is használható tudást kínál a hallgatóknak.
Egyetemünk jövőjét abban látjuk, hogy az agrárcivilizáció nagy értékű hagyományait is megőrizve-meghaladva, a természettudományos gondolkodás, kutatás és oktatás egyik európai központjává váljon. Ennek keretében mindenekelőtt a természeti erőforrások ésszerű hasznosítását, a megújuló természeti erőforrások tanulmányozását tekintjük elsőrendű feladatunknak, szem előtt tartva a fenntarthatóság ökológiai, ökonómiai és szociológiai szempontjait és törekedve azok egyensúlyára. Ehhez a feladathoz rendeljük stratégiánkat és tudományos potenciálunkat.
Legszívesebben azt mondjuk magunkról, hogy természeti erőforrás-tudományi egyetem vagyunk, amelyben meghatározó szerepe van a környezetnek, a környezetgazdaságnak, a környezetiparnak, amelyben fontos a talaj, a víz, a levegő, az alternatív energia, a környezetvédelem és a vidékfejlesztés együttes, komplex felfogása. E törekvésünket látszik igazolni, hogy a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal idei, Pázmány Péter Programjának pályázatán ötszázmillió forintos támogatást nyertünk környezetipari, regionális egyetemi tudásközpont létrehozására.
