Egy borneói hangyafaj vakmerően egy húsevő kancsókának a belsejéből lakmározik. A legkevésbé egyértelmű szimbiózisban azonban mindkét fél előnyökben részesül.

A Camponotus schmitzi nevű hangyafaj egy borneói kancsókafajon, a Nepenthes bicalcarata-n él. Ezek a húsevő növények általában végzetes ellenségei a rovaroknak, de ezzel az apró hangyafajtával szimbiózist alakított ki. Ezek a hangyák alkalmazkodtak a kancsókák kelyhében lévő emésztőnedvhez, így bármikor le tudnak ereszkedni és megmártózni a rovarokat lebontó nedvben, majd lakmározni az elhullott rovarokból és szúnyoglárvákból.

Az embereket már rég óta foglalkoztatta ez a fura együttélés. Egyszerűen nem találtak rá logikus magyarázatot, hogy a növény és a rovar kapcsolata hogyan lehet kölcsönös. A hangya részéről egyértelmű volt a dolog. A kancsóka zsákmányát a hangya is fogyasztotta. Későbbi megfigyelések során rájöttek, hogy azok a kancsókák szebben fejlődnek, amelyeket rendszeresen látogatnak a hangyák táplálékszerzés céljából, mint amelyeknek nincsenek látogatóik.

 

 

 A Cambridge-i Egyetem kutatói és munkatársai megfejtették a kölcsönös együttélés hatásait. Kiderült, hogy a kancsókában élő szúnyoglárvák táplálékot vonnak el a növénytől. A hangyák portyázásuk során jelentősen megritkítják a kancsókára ártalmas szúnyoglárvákat. A rovarok túlzott csapdába ejtése sem egészséges a kancsókának. A túl sok rovar miatt az emésztőnedv koncentrátuma annyira felerősödhet, hogy maga a növény is elkezd rohadni tőle. A hangyák egyik növényről a másikra vándorolhatnak, de van, hogy magában a növényben telepednek le. Van, hogy az elhalt kancsókban, vagy a szárrészekben alakítják ki maguknak a lakrészt a szorgos kis jószágok. A kancsóka a karbantartási műveleteket csalicukrával hálálja meg a hangyáknak.