"Milyen könnyen alkalmazható módszerrel lehet elősegíteni, hogy minél több „fias” tojást termeljenek madaraink?"

Megtisztelő, hogy egyre több strucctartó fordul hozzám a legkülönbözőbb, madaraival kapcsolatos problémájával. Érthető, hogy ilyenkor tavasszal a tojástermelési ciklus kezdetén az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés: „Milyen könnyen alkalmazható módszerrel lehet elősegíteni, hogy minél több „fias” tojást termeljenek madaraink?”

Előre bocsátom, amit minden alkalommal elmondok: mivel itt élőlényekkel dolgozunk, nincsenek axiómák, és ahogy az ujjunk sem egyforma - bár sok ország strucc és emu telepét volt alkalmam meglátogatni - nyugodtan állítom, nincs két egyforma telep, s bárhogy igyekszünk, keresve sem találunk két mindenben egymást fedő eljárást, módszert.

A kikelő csibe a tojás tükörképe, a tojás viszont a takarmányozásé. Nem mintha a keltetés során a tojásba bármit be tudnánk juttatni, utólag a fejlődő csibe számára elengedhetetlen vitaminokból, ásványi anyagokból, vagy fehérjékből illetve energiahordozókból (szénhidrátok, zsírok), de tojások „várakoztatása”, előtárolása, illetve a keltetés során alkalmazott páratartalom, hőmérséklet, illetve forgatás nagymértékben befolyásolják a sikerességet!

Szögezzük le tehát, hogy sok életerős csibe csak biológiailag teljes értékű takarmánnyal táplált tenyészállatoktól várható, hiszen csak az ilyen szülőktől várható el, hogy a tojások is teljes értékűek legyenek!

Tenyészmadaraink takarmányozása a szó szoros értelemben a siker egyik záloga, ezért már a tojási szezont megelőzően legalább 60 nappal célszerű különböző kiegészítőket adagolni. Én most tehát, olyan „trükköket” ismertetnék, melyeket a tapasztalat és sok tenyésztő kedvező visszajelzése erősített meg a hosszú évek alatt, egyszerűen alkalmazhatóak és javuló eredményeket biztosítanak.

Az első ilyen eljárás a csírázó gabona-magvak etetése madarainkkal. Az árpa, búza, zab, tritikále, kukorica, napraforgó csírázása során a magvakban olyan magas biológiai értékű anyagok, vitaminok keletkeznek, amelyek feltétlenül jó hatással lesznek állatainkra. A legmegfelelőbb időpont, amikor a csírázás 3-4 napos és az apró növénykezdemények színe a sárgából a zöldbe vált, ilyenkor ugyanis nemcsak a bennük lévő, kedvező hatást kifejtő anyagok, hanem a celluláris víz is fontos dietetikai hatást ér el. A csírázó magvak etetését - mint mindent - fokozatosan

A korántsem egyszerű „lecke” sikeres, gyakorlatias, praktikus megoldásának másik módszere, ha a jó minőségű lucerna mellett pl. az árpa, búza, zab, tritikále, kukorica keverékéből álló abrakhoz mintegy 6-7%-ban a Likra cég koncentrátumát keverjük. Bár sokszor hiba egy adott cég valamilyen terméke mellett lándzsát törni, viszont bűn, ha egy a gyakorlat próbáját már sikerrel kiállt és sokak által eredménnyel használt eljárást, eszközt, terméket nem teszünk közkinccsé! Napjainkban ugyanis már elég nagy azon tenyésztők tábora, akik megfogadták ezt a tanácsomat és visszaigazolhatják, hogy eredményeik javultak! Javaslom továbbá heti két-három alkalommal Lisovit-R Combi és Esvex oral solutio itatását is.

Értelemszerűen, ha egy adott trió vagy duó sikeresen termelt, semmi nem indokolja, hogy felborítsuk a már bevált rendet, ha viszont valami „nem volt rendben”, mindig ott a változtatás lehetősége és kell is cserélni! Ilyenkor a leendő párokat, triókat célszerű pár napon keresztül egymás mellett, de nem egy karámban, viszont úgy elhelyezni, hogy ismerkedjenek, „kokettáljanak”, így megszokhatják, elfogadhatják egymást. A duókat tartó tenyésztők figyelmét ezúton hívom fel, mindig akkora legyen a karám mérete, hogy ha úgy alakul, befogadhasson három tenyészmadarat is!

Induljunk ki abból, hogy jól takarmányoztunk, tenyészállataink nincsenek sem alultáplált, sem túltáplált állapotban, nemcsak ivarérettek, hanem már tenyészérettek is, és nyugodt környezetben megfelelő, de nem túlságosan nagy kifutóban vannak tartva. Valószínűleg mindenki sejti, hogy a legtökéletesebb módszert a strucctojások keltetésére maga a természet alakította ki.

Érdemes megvizsgálni, hogy milyenek egy struccfészek hőmérsékleti, és páratartalmi mutatói Zimbabwében, 300 méteres tengerszint feletti magasságban található fészekben, a kotlás 21. napján, a kora délelőttinek tekinthető 10 óra körüli időben:

- a tojó bőrének hőmérséklete 38 ^oC.

- a fészek hőmérséklete 36,1 ^oC

- a tojás tetejének hőmérséklete 37,2 ^oC

- a tojás aljának hőmérséklete 31,6 ^oC

- relatív páratartalom, 33,5 %.

Az adott fészekben 13 db tojás volt, tehát feltételezhetően a tojások között, ha azok egy tojótól származnak, értelemszerűen kell, hogy legyen egy 13x2, azaz 26 napos tojás is. Végig nyomon követték a fészekben lévő tojások sorsát, és az első kivágást a 41. napon a kora délutáni órákban észlelték, az utolsót a 43. napon, a kora reggeli 9 órakor. Azaz eltekintve a fészekben maradt 3 ki nem kelt tojástól a 10 kikelt csibe közel 40 órás különbséggel jött világra, s a kikelési arány 77% lett.

Na erre varjunk gombot!

Garczyn-ban, ahol az első lengyelországi struccfarmot alapították, a 21 napig 12-15 ^oC-on, 58-60% relatív páratartalmú helyiségben naponta 3-4-szer forgatott tojásoknak nem volt rosszabb a kikelési aránya, mint az egyébként optimálisnak tekintett 7-11 napos tárolás után keltetetteknek.

A vadon élő madarak fészkeit megfigyelve megállapították, hogy azokban a fészkekben, ahol csak 8-10 tojás volt, magasabb a kikelt csibék száma, mint ahol 12-14 db tojást rejtett a fészek, vannak akik a 7 napos tojástárolást tartják optimálisnak, 14-16 ^oC-on 70-75 % relatív páratartalom mellett, napi kétszeri forgatással.

Mások a 7-11 napos tárolást javasolják, 50-60% páratartalmon, napi egyszer forgatva (BADLEY és társai).

Áttekintve a nemzetközi szakirodalmat és figyelembe véve a tapasztalatokat, az mindenképpen megállapítható, hogy a szezon elejéről illetve a ciklusok elejéről származó tojások hosszabb ideig bírják a tárolást. Ennek oka, hogy akkor még vastagabb a tojások héja s ezért a tojásfehérje tovább megőrzi sűrűségét, illetve finom szerkezetét (HAUGH és társai).

A hosszabb ideig tárolt tojások kikelési ideje hosszabb lesz. Több mint 4000 tojás kelési adatait elemezve saját vizsgálataink szerint minden tárolási nap +1 óra kelési időt jelent. DEMING 1993-ban végzett vizsgálatai is ezt mutatják.

Az is megfigyelhető, hogy a fiatalabb madarak tojásai tovább tárolhatók.

A Dél-Afrikai-i oudtshoorn-i kísérleti farmon 1994-ben vizsgálták néhány fontosabb tulajdonság ismételhetőségét, mely egy jó mutatószám arra, hogy a tojó az egymást követő években nyújtott teljesítményét milyen bizonyossággal ismétli meg. Az ismételhetőség egy adott tulajdonság esetében normálisan magasabb, mint ugyanannak a tulajdonságnak az örökölhetősége és az ismételhetőségi mutatószámot tekinthetjük úgy is, mint az örökölhetőségi mutató maximumát egy adott tulajdonságra. Néhány ismételhetőségi %-a strucc esetében (Cilliers és Van Schalkwyk 1994.):

- tojás produkció évente: 20%

- tojássúly: 74%

- nem fertilis tojások %-a: 27%

- embrió elhalás előfordulása: 10%

- kelési idő: 19%

- átlagos napi gyarapodás: 39%

- kelési %: 14%

Saját vizsgálataink szerint Magyarországon a szaporodási mut

- tojások keltethetőségi %-a 50-80%,

- tojások szezon hossza napokban 120-150 nap,

- tojástermelés szezononként 20-80 db.

Kiegészítésként hozzátesszük, hogy nincs szignifikánsan kimutatható különbség a jól és rosszul tojó állatok testsúlya között, továbbá, hogy a kakasok testsúlya és a tojásprodukció között negatív korreláció van. Kimutatható volt, hogy a rosszabbul tojó egyedeknek nagyobb volt a mell körméretük. A legjobb tojóknak hosszabb lábszáruk, és jól láthatóan hosszabb combjuk volt. A legtöbb szaporodási mutatónak viszonylag magas ismétlődési mutatószáma volt, és ezért ajánlott azok figyelembevétele a szelekciós programban.

Jobb kelési % volt elérhető az átlagos súlyhoz (1250-1550 gr) közel álló tojásoknál, jól megfigyelhető volt, hogy a nagy nehézsúlyú tojásokból rosszabb volt a kelési %, az optimális tojássúlyra való szelekció pozitív eredménnyel jár.

A futómadarak keltetésének eredményességét körülbelül fele-fele arányban a tojások minősége illetve maga a keltetés mint folyamat befolyásolja. Az inkubáció a fejlődő embrió számára óriási stresszt jelent. A keltetés tehát annál eredményesebb lesz, minél kevesebb stressz elviselésére kényszeríti a fejlődő embriót. Ezek a behatások két csoportba oszthatók. Az első - nevezzük „halálos stressznek” például, ha a keltetőben a hőmérséklet túlságosan magasra emelkedik, az embrió halálát okozza. A második csoportba - hívjuk ezt „halmozódó stressznek” - nem fogja megölni az embriót, ellenben arra kényszeríti, hogy használja el a tápanyagok, energiaforrások egy részét, illetve nagyobb ütemben nyúljon hozzá tartalékaihoz. Így amikor azokra valóban szüksége lesz, a különböző források már kiapadóban lesznek, s ez a legkülönbözőbb problémák kialakulásához vezethet!

Forrás: Agrárágazat