Gondozása nem túl bonyolult, a japánbirs elég hálás növény. Ültetésénél arra kell figyelni, hogy napos vagy félárnyékos helyet válasszunk számára. Átlagos vízigényű növénynek mondható és a semleges vagy savas talajt részesíti előnyben.
A japánbirsnek sárga színű, kerek termései vannak, melyek virágzás után is mutatóssá teszik a növényt, sőt jellegzetes illatot is árasztanak. Virágzás után érdemes kicsit visszametszeni. Szaporításra dugványokkal, gyökérsarjakkal vagy tőosztással van lehetőségünk.
Kikeleti bangita
A kikeleti bangita (Viburnum x bodnantense) az egyik legkorábban virágzó díszcserjénk, hiszen akár már februárban elkezdhet pompába borulni, így igazi tavasz köszöntő növény. Kifejezetten lassan, 2-3 méterre növő cserje, mely az előbbiekkel ellentétben nem mondható terebélyesnek, mivel egy felfelé növő, karcsúbb növényről beszélünk. Sötét, vörösesbarna ágain csodásan mutatnak a hosszúkásan elhelyezkedő világos rózsaszín virágjai, melyeknek még illata is van. Hosszúkása, tojásalakhoz hasonlító levelei kezdetben bronzos vöröses színűek, majd később sötétzöldre változnak. A kikeleti bangita a fagytűrő, lombhullató cserjék közé tartozik. Kedveli a jó vízáteresztő képességgel rendelkező talajt. Ültessük napos vagy félárnyékos helyre, arra figyeljünk, hogy a tűző napsugarakat nehezen bírja. Ezt a cserjét szintén az elvirágzást követően érdemes metszeni és dugványozással lehet szaporítani.
