A kutatás azt vizsgálta, hogy milyen összefüggés van a szakképzés és a munkaerőpiac igényei között Gödöllőn és térségében

Munkaerőpiac

A munkaerőpiac állandó dinamizmusának következtében állandó változáson megy keresztül a munkaerő minőségére, összetételére vonatkozó kereslet. Ezekhez a dinamikus változásokhoz való kapcsolódás egyik kulcsmozzanata a szakképzés alakulása, mert a piacképes szakmai végzettség növelheti a munkaerő versenyképességét és aktivitását a munkaerőpiacon.  A kutatás azt vizsgálta, hogy milyen összefüggés van a szakképzés és a munkaerőpiac igényei között Gödöllőn és térségében. A kistérségi kutatás hozzájárulhat a települések humán erőforrás fejlesztési igényeinek meghatározásához.

A kutatás célja az volt, hogy feltárjuk a munkaerőpiac keresleti és kínálati oldala közötti egyensúlyhiány okait a térségben, különös tekintettel a 2003-ban és 2004-ben a szakiskolai képzésből kilépő munkavállalási csoportokra. Célunk volt továbbá a pályakezdő fiatalok munkavállalásához szükséges információk mennyiségének és minőségének felmérése, az információforrások felhasználási módjának elemzése.

A kutatás során azt feltételeztük, hogy a tanulók választott szakmája és munkamódja nincs összefüggésben egymással, valamint a hét szakmát képviselő végzős szakiskolai tanulóknak (szakmai végzettségük megszerzését követően) elhelyezkedési nehézségeik lesznek.

Feltételeztük, hogy a szakiskolák tanulói számára bővíteni szükséges azokat a szolgáltatásokat, amelyek tájékoztatnák őket a szakmákról és a munkaerőpiac állapotáról.

A vizsgálati mintát a gödöllői Madách Imre Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium végzős (2004 júniusában) szakiskolai tanulói alkották, akik összesen hét szakmát képviseltek. A 104 fő megkérdezett diák: asztalos-, fodrász-, gázvezeték és készülékszerelő-, karosszérialakatos-, nőiruha-készítő-, szobafestő- vagy villanyszerelő képzésben vesz részt. Végzősként valamennyi megkérdezett diák már több mint egy éve rotációs képzésben tanult, volt nyári gyakorlaton, és ahogy a személyes beszélgetések alkalmával kiderült, sokan közülük a nyár folyamán munkát is vállaltak.

A vizsgálat módszerei közé tartozott a Hogyan dolgozom? című kérdőívvel (a Svájci Pszichológiai Társaság dolgozta ki, és Szilágyi Klára adaptálta) kapott adatok másodelemzése, valamint a Pest Megyei Munkaügyi Központ Gödöllői Kirendeltségének nyilvántartásából származó, és a 2003 évre vonatkozó, munkaerőpiaci adatok értékelése.
A kérdőívek kitöltése 2003 őszén, az adatgyűjtés 2004 tavaszán történt.

1. A munkamód vizsgálata

A Hogyan dolgozom? című kényszerválasztásos kérdőív már 16 éves kortól alkalmazható, és jól használható módszer mind a pályatanácsadásban, mind pedig a munkatanácsadásban. A kérdőív 13 ellentétes lehetőséget sorol fel, amelyek közül attól függően kell választani, hogy melyiket tartja az egyén munkavégzésekor magára jellemzőnek. A tanulók átlagéletkora 18 év, 41% nő és 59% férfi.

1. sz. táblázat
A vizsgált minta szakmák szerinti megoszlása

Szakma	Létszám (fő)	Százalékban
asztalos	20 fő	19,2%
fodrász	27 fő	26%
gázszerelő	11fő	10,6%
lakatos	12 fő	11,5%
nőiruha készítő	17 fő	16,3%
szobafestő	7 fő	6,7%
villanyszerelő	10 fő	9,6%
Összesen:	104 fő	100%

A munkamóddal kapcsolatos adatok elemzését az egész mintára vonatkozva végeztük el, majd szakonként is elemeztük a munkamódhoz tartozó egyes választásokat.

Az első választási lehetőség a szabadban, illetve a szobában történő munkavégzésre irányul. Ennél a kérdésnél a válaszadók 71%-a a szabadban történő munkavégzést részesíti előnyben. A villanyszerelőknél a tanulók 90%-a preferálta inkább a szabad ég alatt végzendő munkát, az asztalosoknál az erre vonatkozó arány 80%. Ez volt az első adat, amely felkeltette érdeklődésemet az összehasonlítás iránt, hiszen nyilvánvaló, hogy egy asztalos többnyire nem a szabadban dolgozik. A gázszerelő-tanulók válaszai igen hasonlóak az asztalos-tanulókéhoz, itt a diákok majd 82%-a választotta a szabadban történő munkát. Ennél kisebb a fodrászoknál kimutatható százalékérték: valamivel több, mint 70%-uk részesítette előnyben a szabadban történő munkavégzést a belső munkavégzéssel szemben. Ezek az arányok arra utalnak, hogy a tanulók vagy nem ismerik megfelelően választott szakmájukat, vagy inkább vágyaiknak adtak hangot a kérdés megválaszolásakor.

A második választás a gyors, nagyvonalú, vagy precíz, aprólékos munkavégzés közötti választásra irányult. Az előző választással szemben ez már jobban megosztotta a diákokat. A válaszadók 42,3%-a választotta a gyors, nagyvonalú munkavégzést, 57,7% pedig a precizitást helyezte előtérbe. A lakatos-tanulók 75% inkább a precíz munkamódot választotta. Hasonló arányokkal találkozhatunk a nőiruha-készítő és a villanyszerelő tanulóknál is, akiknél több, mint 70%-ra volt jellemző az aprólékos, precíz munkavégzés. Az asztalos, fodrász és szobafestő-tanulóknál kiegyenlített volt a válaszok arány: a tanulók fele választotta a gyors, nagyvonalú munkavégzést, a másik fele pedig a precíz, aprólékos munkát.

A következő választás során azt kellett a tanulóknak eldönteniük, hogy inkább kézzel, vagy fejjel dolgoznak szívesebben. Szakiskola lévén szó, nyilvánvalóan a kézzel végzendő munka dominanciájára számítottunk, mely be is igazolódott: a tanulók 85,6%-a választotta ezt a munkamódot.

A sok, illetve kevés mozgást igénylő munkamódok közötti választásakor a vizsgált minta 61,5%-a döntött a sok mozgást igénylő munkavégzés mellett. A villanyszerelőknél igen dominánsan jelent meg ez a jellegű munkavégzés: a tanulók 70%-a választotta a sok mozgással járó munkatevékenységet, a gázszerelő-tanulóknak pedig 73%-. Ennél lényegesen differenciáltabb eredmény született a lakatos- és szobafestő tanulóknál, akiknek 58%-a végzi szívesebben munkáját sok mozgással.

A következő kérdésnél a tanulóknak abból a szempontból kellett választaniuk, hogy ugyanabban az épületben, vagy inkább új helyszíneken dolgoznak szívesebben. A megkérdezettek több mint 73%-a részesítette előnyben azt a jellegű munkavégzést, melynek során új helyszíneket ismerhet meg. Ezt az eredményt, csakúgy, mint az előző munkamódot, nagymértékben befolyásolhatják életkori sajátosságok. Az új helyszínek megismerésével járó munkavégzés preferálása a lakatos-tanulók körében volt a legjellemzőbb, ahol a tanulók majd 92%-át vonzza az ilyen jellegű munka. Az asztalos-tanulók 85%-a választotta ezt a munkamódot, a gázszerelő-tanulók közel 82%, míg a szobafestők-tanulók 85%-a választotta az új helyszíneken történő munkát. A villanyszerelőknél ez az arány 70%, a tanulók alig egyharmada ugyanis ugyanazon a helyszínen dolgozik szívesebben. Érdekes a fodrászok-tanulók körében mért érték, amely 63%, és így is elég jellemzővé teszi a munkavégzés ezen jellegét, ami nyílván nem felel meg a szakma munkavégzési paramétereinek.

A legközelebbi választás arra vonatkozott, hogy a válaszadó ugyanazon emberek között szeret dolgozni, vagy szereti, ha munkája során új arcokat lát maga körül. A megkérdezetteknek az 53%-a szereti, ha azonos emberekkel van körülvéve munkája során. A fodrász-tanulók 63%-a, az asztalos-tanulók 55%-a új emberekkel szeretne találkozni munkája során. A gázszerelő-tanulóknál azonban teljesen fordított a helyzet: a diákok 72,7%-a választotta azt a munkamódot, amikor ugyanazokkal az emberekkel van körülvéve. Hasonló értékeket lehet kimutatni a lakatos-tanulóknál is, ahol a tanulók kétharmada választotta az előbb említett lehetőséget, a szobafestő-tanulók közül pedig 71% választaná az azonos emberek között végzendő munkát.

Az elkövetkező választásnál azt kellett eldönteniük a válaszadóknak, hogy egyedül, vagy inkább másokkal szeretnek dolgozni. A megkérdezettek igen jelentős többsége, 78%-a jelölte meg azt, hogy másokkal szeret dolgozni. Az emberek között végzett munkatevékenység igénye legdominánsabban a gázszerelő-tanulóknál jelentkezett, mivel minden tanuló, tehát a mintavétel ezen egységének 100%-a az előbb említett választ jelölte meg. A fodrász-tanulók körében is kivehető a társas munkavégzés iránti igény, mivel a diákok közel 82%-a választotta a mássokkal történő munkavégzést. A szobafestő-tanulók majd 86%-a szintén ezen munkamódot választotta, hasonlóan a villanyszerelő-tanulók többségéhez, ahol a diákok 80%-a dolgozik inkább emberek között. Érdekesek ezek az eredmények, és arra utalnak, hogy a tanulók válaszadáskor nem a munka tartalmára, hanem inkább a környezetére gondoltak.

A következő munkamódnál a szakok tekintetében igen érdekes eredményeket lehetett várni, hiszen a különböző szakmák között lényeges eltérés lehet annak tekintetében, hogy inkább technikai, vagy művészi jellegű az elvárt munkavégzés. A megkérdezettek 77%-a választotta a technikai jellegű feladatmegoldást, azonban nem kevesen, közel 23% részesíti előnyben a művészi jellegű munkát. Az asztalos-tanulók 85%-a a technikai jellegű munkavégzést preferálja, azonban a fodrász-tanulóknál ez az érték csak 63%. Ez a vizsgált szakok között a legmagasabb érték. A gázszerelő-tanulók körében 73% inkább foglalkozik technikai jellegű feladattal, mely valamivel dominánsabb a lakatos-tanulók körében, ahol ez a százalékérték 83%. A nőiruha-készítő tanulók körében a többség, 76,5% szintén a technikai feladatokat szereti inkább, csakúgy, mint a szobafestő-tanulók, akiknél 86% preferálja az ilyen jellegű munkavégzést.

A legközelebbi választásban azt kellett megjelölni, hogy a munkavégzés során inkább számolni kell, vagy esetleg szavakkal kifejezni a különféle összefüggéseket. A válaszadók 63,5%-a választotta az inkább szavak használatához kapcsolható munkavégzést. Meglepő, hogy a fent említett munkamód a legmeghatározóbb a gázszerelő-tanulók körében volt, ahol 73% választotta a munka során szavakkal történő kifejezés használatát, hiszen egy gázszerelő nem kell sokat beszéljen. Ugyancsak ellentmondásos, hogy a nőiruha-készítő tanulók 71%-a a szavakkal történő kifejezést választotta, holott szakmájában a mérésnek nagy jelentősége van. Az asztalos-tanulóknál hasonló arányok alakultak ki, 65% részesítette előnyben a szavak használatát.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a munkamód-összetevők elemzéséből az a meglepő tény derült ki, hogy a megkérdezettek jelentős része új helyszíneken szeretne dolgozni (73%), sokan a szabadban végezhető munkát kedvelik (71%), illetve olyan pályaképük van, hogy szakmájuk inkább a szavak használatához kötődik (63%). Igazolták az elvárásainkat azok az eredmények, amelyek a kézzel végzett munka (85,6%), a másokkal végzett munka (78%), illetve a technikai jellegű munka (77%) dominanciáját igazolták.

2. A munkaerőpiaci helyzet elemzése

2003 júniusában a Pest Megyei Munkaügyi Központ Gödöllői Kirendeltségén 117 főt regisztráltak és 120 üres állás volt a vizsgált szakmákban, emellett 2004 júniusában 104-en végeznek a fenti szakmákban.

2. sz. táblázat
A 2003 júniusában regisztrált munkanélküliek, a betöltetlen álláshelyek és a 2004-ben végző tanulók számának összehasonlítása

Szakmák	Végzősök	Regisztrált munkanélküliek	Üres álláshelyek
Asztalos	20 fő	5 fő	0
Fodrász	27 fő	9 fő	0
Gázszerelő	11 fő	22 fő	0
Lakatos	12 fő	30 fő	4
Nőiruha-készítő	17 fő	16 fő	111
Szobafestő	7 fő	17 fő	5
Villanyszerelő	10 fő	16 fő	0
Összesen	104 fő	117 fő	120

Az asztalos végzettségű szakmunkás tanulók (20 fő) jó elhelyezkedési esélyekkel indulnak, mivel csupán 5 fő asztalos munkanélkülit regisztráltak. A fodrász szakmában a végzősök háromszor annyian lesznek (27 fő), mint amennyi a regisztrált munkanélküliek száma (9 fő). Ez az arány azt jelenti, hogy a fodrász tanulók kétharmada várhatóan el tud majd helyezkedni a szakvizsga után. Kedvezőtlen helyzetben vannak a gázszerelők, ahol kétszer annyi (22 fő) munkanélkülit regisztráltak, mint ahányan végeznek (11 fő). Ugyancsak kedvezőtlen a lakatos tanulók elhelyezkedési esélye, mivel várhatóan 12 fő fog végezni, ezzel szemben ennek két és félszerese (30 fő) volt a regisztrált munkanélküliek száma egy évvel korábban. Előreláthatólag 17 fő nőiruha-készítő végez, és az adatok szerint nincs sok esélyük az elhelyezkedésre, mivel 16 fő munkanélküli nőiruha-készítőt regisztráltak ebben a szakmában. Szobafestők esetében szintén több mint kétszer nagyobb a regisztrált munkanélküliek száma (17), mint a végzős tanulók száma (7). A villanyszerelők tekintetében másfélszer nagyobb a regisztrált munkanélküliek száma (16 fő), mint a végzősök száma (10 fő), júniusban, azonban ez az arány az év során kiegyenlítődni látszik.

Az üres álláshelyek száma júniusban 120. Ez azt jelenti, hogy a fodrász-tanulók – a vizsgált adatok szerint – nagyon nehéz munkaerőpiaci helyzetben vannak, mivel 27-en fognak végezni, és az üres álláshelyek száma 0, azonban kizárólag ezen adatok alapján nem lehet pontos képet alkotni, hiszen a fodrász-tanulók igen különleges helyzetben vannak. Gyakorlatukat szinte teljes egészében maguk szervezik és finanszírozzák, úgymond „bedolgozzák” magukat a jövendőbeli munkahelyükre. Biztos állásra csak azok a tanulók számíthatnak akiknek anyagi helyzetük ezt megengedi, mivel a gyakorlati hely meglétét, illetve minőségét legtöbbször ez határozza meg. Nagy szerepet játszik a megfelelő gyakorlat megszerzésében a tanulószerződés intézménye is, hiszen ennek megléte esetén jelentősen nő a jól használható szakmai tapasztalat kialakulásának esélye.

Érdekes a nőiruha-készítő tanulók helyzete is, mivel 111 üres álláshely volt, ezzel szemben 16 regisztrált nőiruha-készítő volt munka nélkül.

Ez a varrónők kedvező munkaerőpiaci helyzetével szemben azt mutatja, hogy a nőiruha-készítői szakképzettséggel rendelkezők rendkívül nagy számban hagyják el pályájukat, de a gödöllői adatokból következő ellentmondást az is alátámaszthatja, hogy a munka jellege, a munka-körülmények és az alacsony bérek miatt a hazai munkavállalók elkerülik ezen állásokat, a munkaadók így jellemzően külföldi munkavállalók jelentkezésére számítanak.

Hasonló ellentmondás figyelhető meg az asztalos szakmunkások tekintetében is, ahol gyakorlatilag nincsenek is üres álláshelyek, viszont vannak regisztrált munkanélküliek. Ez a jelenség ugyancsak arra utal, hogy az asztalos tanulók – a fodrász-tanulókhoz hasonlóan – személyes kapcsolataik révén helyezkednek el. Esetükben is rendkívül jelentős szerepet játszik a tanulószerződés, hiszen a tanuló és a gazdálkodó szervezet között a gyakorlati oktatásra létrejött megállapodás alapján a tanulók széleskörű és naprakész szakmai gyakorlatra tehetnek szert. 4 üres lakatos álláshely volt, ami töredékrésze az e szakmákban lévő regisztrált munkanélküliek számának. Ennek ellenére az év többi részében a lakatos munkák iránti igény megnő, különös tekintettel a téli hónapokra, amikor 15-20 üres álláshely is található ebben a szakmában. Ez a tény arra utal, hogy rövid munkanélküli állapot után a lakatos szakmunkások idővel elhelyezkednek, melyben nagy szerep van a Gödöllőn régóta meghonosodott, és nagy hagyományokkal rendelkező gépiparnak is.

A gázszerelő szakmában üres álláshely alig volt Gödöllőn, ezzel szemben a statisztikai nyilvántartás 22 regisztrált munkanélkülit tartalmazott, előreláthatóan pedig 11 fő gázszerelő tanuló végez. A villanyszerelő szakma esetében az üres állások száma nagyon változóan alakul az év folyamán. Júniusban pl. nem volt üres álláshely, ezzel szemben ez a szám szeptemberre 12-re emelkedett. Ez a jelenség arra utal, hogy egy két hónap várakozás után a villanyszerelő tanulók el tudnak helyezkedni, mely szoros összefüggésben lehet az építőipar tavaszi-őszi szezonális jellegével.

A szobafestők esetében is közel háromszor annyi regisztrált munkanélkülit találunk, mint amennyi az üres álláshelyek száma, ami arra utal, hogy e szakma képviselői nehéz munkaerőpiaci helyzetben vannak.

Összegezve a vizsgált adatokat megállapítható, hogy jelentős különbség van a regisztrált munkanélküliek szakmák szerinti összetétele, az üres álláshelyek szakmák szerinti összetétele és a végzős tanulók szakmai összetétele között. Ezek a különbségek rámutatnak arra, hogy meglehetősen ellentmondásos munkaerőpiaci helyzetben vannak e hét szakma képviselői.

3. A pályaorientáció helyzetének elemzése

A szakképzés és a munkaerőpiac közötti összefüggés már a rendszerváltás idején előtérbe került. Már 1990 júliusában elkészült a hazai szakképzés hároméves fejlesztésének fő iránya, mely szerint a szakképzés terén végrehajtandó változásoknak szorosan kapcsolódniuk kell a magyar gazdaság átalakításának fő folyamataihoz. Azóta folyamatos egyeztetés és útkeresés történik a két oldal szorosabb kapcsolatának kialakításában.

Az iskolaválaszték Magyarországon a munkaerőpiachoz már kötődő szakképzési struktúrák vonatkozásában túlkínálatosnak tekinthető. Ezért célszerű lenne a jövőben a gazdasági igényeket valósan kifejező képzési kínálattá alakítani. Ebben van fontos szerepe a pályaorientációnak.

Egy iskolai szakember mutatott rá, hogy a mai középfokú képzésnek az egyik gyenge pontja az, hogy a gyakorlat csak akkor jelenik meg benne, amikor már lehetetlen átmenni egyik szakmacsoportból a másikba, ugyanis annyi elméleti szakmai ismeret az átlépés feltétele, amit már szinte lehetetlen teljesíteni. Más kérdés, hogy azokat a szakmákat, amelyekhez manuális készségek kellenek, ugyancsak nem lehet elkezdeni későn, 18 éves korban tanulni. Az élő gyakorlattal a munkaügyi központokon keresztül lehetne fenntartani a kapcsolatot. Ha ezek az intézmények tényleges koordinációs központok lennének, akkor kialakulna az az optimális helyzet, hogy az iskola is naprakészen tudja, melyek a hiányszakmák, melyek a munkaerőpiac aktuális elvárásai.

Mindez természetesen csak kiscsoportos foglalkozásokon valósítható meg, hiszen itt mindenkivel külön-külön kell foglalkozni. A pályaorientációnak is olyan tárgynak kell lennie, amelyet csak jól felkészült szakemberek oktathatnak. Céltudatosan kell kialakítani, ugyanis a fiatalokban azt a szemléletet, hogy amikor kell, tovább tudjanak lépni. Ne külső kényszerből, azért menjenek átképzésre, továbbképzésre, mert saját védelmük érdekében gyűjteni kell a kreditpontokat, meg kell védeni az állásukat, hanem azért, mert belülről éreznek igényt ismereteik felfrissítésére, új szakmák, új lehetőségek megismerésére.

Egy gödöllői munkaügyi szakember felvetette az adatbázis szükségességét. Rendelkezésre kellene álljon egy két-három napos intervallumban folyamatosan frissített adatbázis. Ennek alapján naprakészen lehetne tudni, hogy országos szinten, mely területeken hány szakemberre van szükség. Az adatbázisban munkaadói oldalról ugyanúgy kellene regisztrálni az egyéni vállalkozót, mint a multinacionális cégeket, pontosan rögzítve valamennyiük emberi és szakmai elvárásait. Az adatbázisnak a fővárosi és a vidéki/regionális munkaerő-keresletet egyaránt tartalmaznia kéne. Az országos szintű adatszolgáltatás igen fontos lenne. Ha van egy korrekt munkaerő-adatbázis, aminek a segítségével biztonságossá válik az elindulás egy másik városba, talán könnyebben mozdulnának az emberek. Ennek megteremtésében az EU-s pályázatok is segíthetnének.

4. Hol a helye a pályaorientációnak?

A pályaorientációra alapvetően akkor van szükség, amikor a fiataloknak a személyisége kezd kialakulni, tehát 14-15 éves korban. Ez ellentmond a jelenlegi gyakorlatnak, de ebben az életkorban inkább egy képességfelmérő/-fejlesztő kurzus lenne célszerű mindenkinek. Ennek a kurzusnak a keretében kellene igazán alaposan feltérképezni a gyermekek személyiségét, szellemi terhelhetőségét, kézügyességét, érdeklődési körét. Egy ilyen komplex felmérésből kiindulva lehetne orientálni a fiatalokat a különböző szakmák, szakmacsoportok felé.

Ebben az időszakban egy lépésről lépésre kidolgozott program keretében természetesen olyan szakemberek - pszichológusok, szociológusok, tanácsadók - foglalkoznának a gyermekekkel, akik pontosan tudják, hogy mit kell vizsgálni, mit és hogyan kell fejleszteni a gyermek személyiségében. Ehhez az általános személyiségfejlesztéshez - a gyermek életkori sajátosságainak megfelelően - fontos lenne hozzákapcsolni az alaptantárgyak, így a matematika és főként a magyar nyelv és irodalom, valamint az idegen nyelvek oktatását. Ez utóbbiakat azért lényeges, mert a kommunikáció az élet egészét átszövi.

5. Összefoglalás

Ebben a tanulmányban megpróbáltam bemutatni a pályaorientáció és a munkaerőpiac összefüggéseit egy munkamód-vizsgálat eredményeinek másodelemzésével és személyes tapasztalataim alapján (konferenciák, szakmai megbeszélésen elhangzott vélemények). Feltételezéseim beigazolódtak.

A munkaerőpiaci vizsgálatok kapcsán fény derült a pályakezdő szakiskolai tanulók nem túl jó elhelyezkedési lehetőségeire. Nyilvánvalóvá vált, hogy a vizsgálatban szereplő szakmák képviselői igen nehéz körülmények között tudnak csak érvényesülni, piaci helyzetük állandóan változó.

A vizsgálat során arra a következtetésre jutottunk, hogy a munkaerőpiacra lépő szakemberek munkaerő-kínálatukat abban az esetben tudják a leghatékonyabban értékesíteni, ha megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkeznek. A munkaadók egyik alapvető elvárása a munkavállalókkal szemben – a szakmai végzettség megléte mellett – a megfelelő szakmai tapasztalat, ezt a tudást a munkavállalók pedig akkor tudják igazán realizálni, ha már a szakmai vizsga megszerzése előtt igyekeznek naprakész, és a változó követelményeknek megfelelő szaktudást szerezni. A vizsgálatból kiderült, hogy ennek a követelménynek leginkább azok a tanulók tudnak megfelelni, akik személyes kapcsolataik révén maguk intézik gyakorlatukat és tanulószerződést kötnek a gazdálkodó szervezettel. Ennek eredményeképp a szakmai vizsga sikeres letétele után olyan biztos munkahelyre számíthatnak, ahol a munkaadó már ismeri a munkavállalót, tisztában van képességeivel és szaktudásával.
Egy másik következtetés szerint, a munkáltató és a munkavállaló könnyebb egymásra találása érdekében a jövő mindenképpen egy munkaerő-adatbank megteremtésének az irányába mutat.

A kutatás során kiderült, hogy a pályaorientáció a pedagógusok és a tanácsadók számára az a lehetőség, amikor megismerhetik a tanulók felfogását, érdeklődési körét, az általuk képviselt értékeket, és azokat a képességeiket, amelyek nem ugyanazok mint az érdemjegyük, hanem azok a jártasságok, erősségek tartoznak ide, amelyek megkönnyítik számukra az önállósodás folyamatát, amely elvezet a munka kiválasztásának folyamatához.
Munkám célja az volt, hogy kiemeljem azokat a pontokat, ahol az információáramlás a szakképzés és a munkaerőpiac között megreked. Hol kéne az összehangolást kezdeni? A szakemberek véleményében két különböző irány körvonalazódik. Álljon itt két eltérő javaslat, egy munkavállalási tanácsadóé a munkaügyi szervezetből és egy iskolai munkatársé.

„Mi nyitottak vagyunk, de nem elég, ha - egyoldalúan - csak mi keressük az iskolákat, az óraadás lehetőségét az iskolának kell biztosítania. Az lenne a fontos, hogy ne teher legyünk egy intézmény életében, hanem hívjanak bennünket, hogy beszámolhassunk aktuális munkaerő-piaci tapasztalatainkról. Ennek a leglényegesebb eleme talán az, hogy a szakképzettséget mindig össze kell hangolni a kereslettel. Mi például képzéseinket a saját belső munkaerő-prognózisunk alapján indítjuk, de arról nincsenek adataink, hogy mi a helyzet az iskolákban.”

„Az iskolák többsége – így a miénk sem - nem követi nyomon végzős diákjaik sorsát. Adatok nélkül pedig nehéz rendszert építeni. Véleményem szerint a fenntartó, tehát az önkormányzatok feladata lehetne az összehangolás. Az iskolákkal karöltve nekik kellene felkutatniuk a munkaadókat, és a valós kereslettel kellene összehangolni az iskolák képzési tevékenységét. Tudom, hogy ez nem könnyű feladat.”

„A pályaválasztás akkor volt megalapozott, és a szakmai szocializáció akkor lesz sikeres, ha megtaláltuk az érdeklődésünkkel összhangban álló feladatot, tevékenységet.” … hangzott el  szervezett konferencián, Szilágyi Klára: Az önismeret fejlesztésének lehetőségei az iskolában c. előadásában. Ennek szellemében a Szent István Egyetem munkavállalási tanácsadó szakos hallgatói már kilenc éve járnak különböző középiskolákba pályaorientációs csoportfoglalkozást tartani. Ez alatt az idő alatt közel kétezer diák vett részt csoportfoglalkozásokon, ami önmagában magas érték, de Magyarország összes középiskolás diákjának számához viszonyítva elenyésző, holott a NAT ezt előirányozza.

A munkavállalási tanácsadó képzésben bevezetett speciális gyakorlat tapasztalatainak alapján az egyetem Tanárképző Intézete megalapította a pályaorientációs tanár másoddiplomás szakot, amelyen a képzés 1999 februárjában megindult. Mind a tanácsadó, mind a pályaorientációs-tanár képzés lehetőséget ad arra, hogy egyre több középiskolás gondolkozzon el csoportfoglalkozáson saját jövőjéről.

Szilágyi Klára 2002-ben felvázolt egy lehetséges megoldást, egy olyan modell felállítását, amelyben együtt kezelik az iskolaválasztáshoz kapcsolódó orientáló tevékenységet, az egyéni elakadásban jelentkező tanácsadói tevékenységet, illetve a karrier esélyeket figyelembe vevő karrier információs és tanácsadó tevékenységet. „A pályatervezés, mint támogató tevékenység, magába foglalhatja a pályaorientációs tevékenységet, mint az általánosan képző iskolákban folyó pályatervezést megalapozó ismeretátadást. Beletartozik a pálya-munka tanácsadás formája, amikor a személy elakad saját életútjának továbbvitelében és tanácsadóhoz fordul. Ennek speciális formája a munkanélküliség, amikor a munkához való viszony tisztázásán keresztül jutunk el a hatékony segítségnyújtásig és a pályatervezés meghatározó eleme az a karrierépítési tevékenység, amelyen egy meghatározott munkahelyen folytat az egyén támogatással.” A szakértő megerősíti, hogy az előbbi gondolat csak alapja annak a fejlődésnek, amin a pályatervezési tanácsadás a jövőben keresztül fog menni.