Egy akadémiai felmérés megállapítása szerint a jó minőségű talajvízből kapillárisan a talajvízszint feletti talajrétegekbe jutó víz mennyisége Magyarország teljes öntözési kapacitásának két-háromszorosa. Nem mindegy tehát, hogy ez a hatalmas potenciális talajnedvesség-tározótér hogyan töltődik fel, hogyan telítődik és hogyan hasznosul.
Az édesvizekbe többféle forrásból is juthatnak szennyező anyagok az emberi tevékenység nyomán: közvetve vagy közvetlenül, baleset, tudatos szennyezés, túlfolyás, szivárgás miatt. A szennyeződés legfőbb lehetséges forrása a mezőgazdaság, amely például Magyarország összterületének 73%-át foglalja el. A földeken szétterített kezeletlen szerves trágyából a veszélyes anyagok épp úgy megtalálják az utat az édesvizekig, mint az a sok millió tonna foszfor-, nitrogén-, és kálium vegyület, amely a műtrágyákkal kerül a szántókra, konyhakertekbe szerte a világon.
A szerves vegyületek egy része évekig nem tisztul ki a környezetből, sőt beépül a táplálékláncba, és ökológiai bajokhoz vezet. Növekedőben van egy másik veszély is: többfelé fenyegetik az édesvízi élőhelyeket azok a gyógyszerek, amelyeket a halgazdaságokban használnak a betegségek féken tartására. Részben az erdőgazdálkodás és a vizenyős területek lecsapolása felelős azért, hogy viszonylag nagy mennyiségű vas, alumínium és kadmium rontja az édesvizek minőségét. Minél idősebb egy erdő, annál savanyúbb a talaja, így heves esőzések idején megnő a közeli patakokban, folyókban oldott savak mennyisége és ez az élőlények tömeges pusztulásához vezethet. A szennyvíztisztítás igényeinek minőségi behatárolása, szabályozása elsődlegesen jogi szabályozás, ugyanakkor víz-, illetőleg környezetgazdálkodási politika. A mindenkori optimum behatárolása ugyanakkor az emberi megismerés, a környezet gazdasági és politikai körülményeinek is függvénye. A szennyvíztisztítás minőségi igénye egyben meghatározza a tisztítás költség igényét, illetőleg a vízi környezet mindenkori terhelését. A jogi szabályozás mellett azonban nem hanyagolható el a műszaki teljesítés ellenőrzése sem, ami technikai és adminisztratív tevékenység. A szennyvíztisztítás minőségi igényének megfelelő biztosítása ezek mellett a tisztító helyes műszaki kiválasztását, megfelelő kiépítését és üzemeltetését is jelenti.
Korábban a mezőgazdasági üzemegységek (apró tanyáktól a több ezer holdas mintagazdaságokig) olyan ökoszisztémák voltak, amelyekben az állatállomány táplálékát az ugyanott megtermelt növényi állomány szolgáltatta, a növények által a talajból kivont tápanyagot pedig az állatok megfelelően kezelt (almozott) trágyájával pótolták. Ez a rendszer hosszú ideig, mondhatnánk, évszázadok óta működött.
Azonban a fokozódó igények kielégítésére a növénytermesztés (szénhidrátok előállítása egyre nagyobb mennyiségű műtrágyázás révén) és az állattenyésztés (fehérje- és zsírgyártás ipari módszerekkel) kettévált, az ökológiai egyensúly megbomlott, sok helyen már-már kezelhetetlenné vált. Az utóbbi években és az 
Európai Uniós csatlakozásunkkal átalakulóban van a gazdálkodási struktúra is. Egyre több gazdaságban vágnak bele élelmiszer-nyersanyag feldolgozásba, ami nagy mennyiségű kezeletlen szennyvíz keletkezésével járhat. Erre úgy tűnik - a már meglévőket gyarapítva - van újabb megoldás, méghozzá igen alacsony beruházással, ami a mai hazai gazdálkodási lehetőségek mellett nem egy utolsó szempont. Függetlenül ettől, az biztos, hogy meg kell oldani, mert 2002-től az élelmiszer-termelés (állatitermék-előállítás) már csak a HACCP követelményeinek megfelelő gazdálkodói környezetben végezhető. Ennek fontos kritériuma a szennyvízkezelés. Az állatitermék-előállítás, a tejfeldolgozás, sajtgyártás jelentős része a kisgazdaságokból származik, amelyekből a szennyvíz elvezetése megoldatlan a központi szennyvízelvezető csatornarendszer hiányában. A gazdálkodók számára igen fontos és a piacra kerülésüket elősegítő - hamarosan mindenki számára elérhető - rendszer működtetése egyszerű, környezetkímélő eljárás, a víz újrahasznosításával elősegíti a természeti erőforrásokkal
való takarékos gazdálkodást. A kisgazdaságok akkor tudnak megfelelni a törvényi előírásoknak, ha rendelkezésükre fog állni a megfelelő minőségű és kis beruházás igényű víztisztító rendszer. Ezt a - tudományos nevén - gyökérzónás víztisztító rendszert, annak teljes technológiáját és gyakorlati megvalósíthatóságát a Flamand kormány támogatásával a geeli egyetem és a Szegedi Tudományegyetem
Mezőgazdasági Főiskolai Kara dolgozza ki Hódmezővásárhelyen. A bemutató referencia rendszer a Mezőgazdasági Főiskolai Kar Tanüzemében kerül kialakításra, de
Vásárhelyen kerül sor a szakemberek kiképzésére is. A rendszer magyarországi programvezetője - a cikkben már idézett - Prof. Szűcsné dr. Péter Judit a Szegedi Tudományegyetem Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Főiskolai Karának tanszékvezetője. Arra a kérdésre, mikor válik elérhetővé a rendszer, a professzor-asszony elmondta: az elsősorban tejfeldolgozó és sajtkészítő üzemek, vállalkozások szennyvízének kezelését segítő rendszer hazai bevezetésének, következő nagy vizsgálati szakasza a tél folyamán lesz, hiszen a kísérleti referencia rendszert meg kell vizsgálni a változó, szélsőséges éghajlati viszonyok között is. Hozzá tette, kanadai eredmények rendelkezésre állnak, de a
Mezőgazdasági Főiskolai Kar tudományos kutatómunkáinak egyik prioritása az alföldi területek és azok agrármeteorológiai viszonyai között hasznosítható projectek kidolgozása, így csak azután lehet egy komplett know-how-t, technológiai leírást közzé tenni, ha a hátra lévő vizsgálatok megnyugtató eredményeket mutatnak, valamint lebonyolódnak az engedélyeztetési eljárások.
Forrás: Agrárágazat
