A búboscinege bemutatása
A búboscinege (Lophophanes cristatus) alapvetően európai madárfaj, találkozhatunk vele a Földközi-tenger keleti medencéje és a Brit-szigetek kivételével szinte a kontinens egészén, elsősorban fenyőerdőkben, valamint hegyvidékeken. A kék-, és a széncinegékhez képest sokkal kevésbé volt képes alkalmazkodni az emberi közelséghez. A búboscinege háta barna, hasa világosabb, begye felé egészen kifehéredik.
A fekete szem-, torok-, és nyakszalagok jelen vannak az esetében is, de a szem feletti, csúcsával a tarkó felé mutató V--t formázó sáv nem olvad a nyakszalagba. Arcrésze fehéres, halványbarna, a feje tetejét díszítő bóbita feketébe hajló sötétbarna, de világos peremű kis tollakból áll. Méreteit tekintve a búboscinege hasonlít a kékcinegéhez, átlagos testtömege 10-14 gramm, hossza 11-13 centiméter, szárnyfesztávolsága 18-20 centiméter között mozog.
Csalogassuk be a cinegéket a kertbe!
A cinegék étlapján leginkább rovarok, és különféle ízeltlábúak szerepeknek, nyaranta elsősorban a fák lombkoronájában található finomságokat fogyasztják. A cinegék nagyon hasznos barátai a kertészeknek, ugyanis a tavasz kezdetétől késő őszig pusztítják a levéltetveket, atkákat, bogarakat, hernyókat, néha-néha még a poloskákat is. Érdekesség, hogy anyagcseréjük gyors, ezért naponta a saját súlyukkal azonos tömegű rovart képesek elfogyasztani.
Télen viszont nagy szükségük van ránk! Érdemes mesterséges odúkat kihelyeznünk a fákra, amiknek a nyílása maximum 30 milliméter átmérővel rendelkezik - így a verebek nem lesznek képesek beköltözni. Késő ősztől meg kell kezdenünk az etetésüket, mivel a havas időszakban nem képesek maguknak élelmet találni, legrosszabb esetben éhen is halnak.
Télen helyezzünk ki etetőket, amibe tehetünk napraforgót, fénymagot, kölest, muhart, de készíthetünk felfüggesztett eledelt is: vásároljunk faggyút (hentesnél), olvasszuk fel, és keverjük el a magvakkal. Ha lehűlt, formáljunk belőle gombócokat, és helyezzük ki. Sok sikert mindenkinek, remélem, hogy sok kis cinege lesz nálatok is!
