A búzával szemben támasztott gabonaipari követelmények
és a Pannon minőségű búza
A Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és – Kereskedők Szövetsége 1991. óta képviseli sikeresen tagjai szakmai érdekeit. Az elmúlt 16 év alatt bebizonyosodott, hogy ezen piaci szereplőknek több a közös érdeke, mint ami a versenyben elválasztja őket. Az egyik legfontosabb ilyen közös érdek a megfelelő mennyiségű és minőségű búza megléte, minden egyes szezonban. A szövetség tagjai, vásárolják és dolgozzák fel ma Magyarországon a megtermett búza jelentős részét.
A búza minőségi követelményei
A búzával szemben támasztott minőségi követelmények, nem feltétlenül ugyanazok a magyar malomipar és a kereskedelem szempontjából, de mindkét piaci szereplő előnyben részesíti a jó minőségű homogén árut.
Hosszú időn keresztül a búza minőségét, kimondottan a tisztasági követelmények, a Hl-tömeg, a sikértartalom, a sikérterülés és a sütőipari érték, határozták meg. 1998-ban a piac valósággal kikényszeríttette a búzaszabvány módosítását és olyan új paraméterek jelentek meg, mint a nyers fehérjetartalom, az esésszám, és a szedimentációs érték.
Piaci igények
Ma úgy tűnik ismét lépéshátrányban vagyunk a megváltozott nyugat-európai és más kontinensek piaci igényeivel szemben, ahol újabb fontos paraméterek és új vizsgálati módszerek kerültek előtérbe.
A gabonakereskedők egyre inkább az esésszám, Zeleny-index és nyersfehérje tartalom mellett, az alveográfos W és P/L értékek, valamint az extenzográfos energia értékek ismeretében szeretnének kereskedni.
Amennyiben, rövid időn belül, nem sikerül alkalmazkodni az új piaci követelményekhez, az úgynevezett „olcsó” búza piaci szegmensébe fogunk beskatulyázódni és mindannyian tudjuk, hogy a magyar búza potenciálisan ennél sokkal többre képes. Nem utolsó szempont az sem, hogy így átlagosan 3 -5 ezer forint többletbevételtől esik el minden piaci szereplő.
Gabonakereskedelem/export
A Magyar búzatermesztés, a termelés és természeti adottságok vonatkozásában bizonyíthatóan komparatív előnnyel rendelkezik az Európai Unióban, de sajnos ezen előnyünket nem mindig tudjuk érvényesíteni a földrajzi fekvésünkből és logisztikai hiányosságainkból adódó hátrányok miatt. A magyar búza külpiacra jutásának esélye nagyban függ a kereslet mellett a szállítási költségek alakulásától is.
A búza export lehetőségünk jó, de - szoros összefüggésben a termeléssel – igen hektikusan változik. Az elmúlt 17 évben volt, amikor mindössze 100 ezer tonna gabonát tudunk eladni, de előfordult a 2,5 millió tonnás export is, habár ezzel az utóbbival nem kalkulálok az átlag kiszámításánál, mivel ebben a szezonban nem kis szerepe volt a felhalmozott intervenciós készleteknek.
A jövőben, ha sikerülne valamelyest stabilizálni a terméshozamokat, átlagosan 1-1,5 millió tonna kiszámítható búza exporttal kalkulálhatnánk, melynek nagy része az EU-n belül találhatna gazdára. Legnagyobb hagyományos felvevőpiacaink, az elmúlt három év statisztikáira alapozva, Olaszország, Görögország, Románia, Szlovénia, Ausztria és a 3. országok közül Bosznia-Hercegovina valamint kisebb volumenben Izrael és Horvátország. Új felvevőpiacként lépett elő az utóbbi időben India, Líbia, Jemen és Algéria is.
A célpiacok meghatározásának igen fontos szerepe lenne a minőségi kritériumok kialakításában.
Ahhoz, hogy stabil, céltudatos piacokat tudjunk felépíteni a jövőben, a sajátos minőségi igények mellett, folyamatosan kell biztosítanunk a homogenitást és a mennyiséget is. A vevőben, egy kedvező kép kialakulásához, a fentiekben leírtak mellett marketing eszközökkel is tudatosítani kell, hogy miért jó, mitől megbízható és miben különbözik a többi hasonló árutól a magyar jó minőségű búza.
A Pannon minőség export szempontjából:
Gabonafeldolgozás/malomipar
Ma már hihetetlennek tűnik, de volt olyan idő, amikor 20 726 malom működött Magyarországon, azaz csaknem minden településen több malom őrölt. 1906-ban a malmok 2,4 millió tonna gabonát (87%-ban búzát) őröltek és az ország lakosságán kívül Ausztriát és Bosznia–Hercegovinát is ellátták liszttel. A malomipar a II. világháború után az 1990-es évekig az egyik legkevésbé fejlődő élelmiszeripari szakágazat volt. 2003-ban kezdődött el egy megújulási folyamat, a régi malmok korszerűsítése és újak építése.
Az 1995-től megkezdődött a koncentrálódási folyamat, napjainkban is tart.
Malmok
Nyolc év alatt a malmok számának alakulásában mutatkozik a legnagyobb változás, vagyis a malmok száma több mint a felére csökkent (52%), a vállalatok száma 46%-kal, míg a névleges kapacitások csak 28%-kal csökkentek, így még most is komoly többletkapacitással küszködik a malomipar. Jól látszik, hogy az iparban zajló koncentrációnak leginkább a kis malmok esnek áldozatul.
A hazai fogyasztás az elmúlt 10 évben közel 10%-kal csökkent, míg az export – az utolsó „jó évhez”, 2003-hoz képest – a negyedére esett vissza.
A magyar malomipar éves búzafelöntése 1,2-1,3 millió tonna körül alakul.
A mintegy 68 működő malom közel sem mondható technológiailag egységesnek. A korszerű és hagyományos technológiával működő malmok egyaránt megtalálhatóak a piacon, így érthető hogy nem egyformán értékelik a Pannon minőségű búza követelményrendszerét. Ebben igen nagy szerepe van a laboratóriumi háttérnek is, kevés malom rendelkezik alveográfos és még kevesebb extenzográfos készülékkel. A malomipar által leggyakrabban megkövetelt minőségi kritériumok a nedves sikér mennyisége, a nedves sikér terülés és a sütőipari értékszám, értékcsoport meghatározása. Ha viszont abból indulunk ki, hogy ma a teljes malomipari búzaszükséglet háromnegyedét mindössze 10 – korszerű laborháttérrel rendelkező – malomipari vállalat vásárolja meg, valószínű, hogy a Pannon minőségi követelményrendszer egyre preferáltabb lesz a malomiparban is.
A Gabonaszövetség, tagjaival teljes egyetértésben, úgy gondolja, hogy a magyar búzatermesztés jövőjét a terméshozamok és a minőség stabilizálása, valamint az új piaci követelményeknek is megfelelő minőség és a homogenitás biztosítása kell, hogy jellemezze.
Pannon védjegy
A Pannon védjegy bejegyzése lehetne az első apró kis lépés a minőségi termesztés irányába történő elmozdulásban. Ezzel párhuzamosan kell kidolgozni a minősítési eljárást, amit a nemzetközi gyakorlathoz kell igazítani és az esetleges egyszerűsítése is megfontolandó.
Ezen túl a fajtaajánlások és termesztési technológiák megfogalmazása, a változó piaci követelmények nyomon követése és az ehhez való folyamatos alkalmazkodás, a minőség szerinti tárolás és kereskedés megvalósítása, valamint egy hatékony bel- és külpiaci marketing tevékenység együttesen hozhatná meg a kívánt eredményt.
Forrás: Agrárágazat
