Ilyen csapadékos évjáratban, mint a 2008. a Burgonyavész (Phytophthora infestans) és a Fekete szártő és nedves gumórothadás (Erwinia sp.) okozzák a legtöbb minőségi problémát, tárolási veszteséget gumórothadások formájában. Ezen okok miatt a tárolás is nagyobb odafigyelést érdemel, különösen a betárolt tétel minél gyorsabb leszárítása. Szeptember-október az őszi és téli tárolásra szánt burgonya betakarításának ideje. Nagyon fontos, hogy az előállított burgonya minőségét szakszerű betakarítással, és az azt követő betárolással a lehető legjobban őrizzük meg.
A betárolás
Csak a jó minőségben betakarított burgonya tárolható el minőségromlás nélkül. Természetesen mind az árú feldolgozóipari, mind a vetőburgonya tételek bizonyos mértékű mennyiségi és minőségi romlást szenvednek a tárolás során. Minőségromlást okoz a gumók vízvesztesége, kihajtása, a különféle belső kémiai átalakulások, a betegségek terjedése, a hőmérséklet és a vízvesztés okozta károsodások. Jó tárolóval és tárolási stratégiával ezek a veszteségek azonban a minimumra csökkenthetők. A burgonyagumó egy élő szervezet, mely 75-80% vizet tartalmaz. Tárolás során a burgonya párologtatása révén veszít víztartalmából, légzése és a fertőzések miatt, pedig szárazanyag tartalmából is. Ha a betakarított tételben gombákkal vagy baktériumokkal fertőzött gumók fordulnak elő, akkor ez a kialakuló gumórothadások révén óriási veszteségekhez vezethet. Ez különösen jelentős lehet ott, ahol a tételben fitoftórával fertőzött gumók vannak – amellyel ebben a csapadékos évjáratban számolni – kell, ha a gumók a nem megfelelő intenzitású és időtartamú leszárítás miatt rothadásnak indulnak. Az egyéb gombakártevők közül hasonló károkat okozhatnak még a Fusarium fajok. A különféle baktériumok (Erwinia, Ralstonia) okozta fertőzések jelentőségét növeli, hogy hatásukra robbanásszerű rothadás indulhat be a betárolt tételekben.
A különféle gombák és baktériumok okozta fertőzések terjedését és a veszteségek mértékét csökkenthetjük, ha:
- csökkentjük a betakarításkor keletkező gumósérüléseket (a tárolóban fellépő kórokozók ugyanis a sérüléseken át hatolnak be a gumókba),
- betárolás után gyorsan végbemegy a tétel leszáradása, és a tárolás alatt a gumók végig szárazak maradnak,
- a sérülések beparásodása (sebgyógyulás) gyorsan végbemegy,
- a tárolási hőmérsékletet olyan alacsonyan tartjuk, amennyire csak lehetséges.
A betárolt burgonya leszárítása
Rendkívül fontos, hogy a betárolt tételt mihamarabb leszárítsuk. Természetesen a száraz körülmények között betakarított tételeknél és kevésbé csapadékos tenyészidőszakban ennek a jelentősége kisebb. Ha a tétel leszárítást igényel, azt a betárolást követő szellőztetéssel el kell kezdeni, még akkor is, ha a halom (tároló) nincs teljesen feltöltve! Fokozott figyelmet igényel azoknak a tételeknek a leszárítása, amelyek nedvesen lettek beszállítva, megáztak, fitoftórával vagy baktériumokkal fertőzött gumók akadnak közöttük, vagy ha a tárházi betegségek ellen és/vagy hajtásgátlás céljából kezelve lettek. A leszárítási periódus hosszát akkor is növelnünk kell, ha tételünk anyagumókat, vagy másodkötésből származó éretlen gumókat tartalmaz. A gyors leszárítás kedvező hatású a rizoktónia és az ezüstfoltosság terjedésének meggátlásában is. A leszárítást akkor fejezhetjük be, ha a halom tetején a gumók között lévő föld légszáraz. Gyakorlatban alkalmazott lehetőség, hogy ennek ellenőrzésére a halom tetején kisebb gödröt vájunk a gumók között. Ha a halom felszínétől 30-40 cm mélységben a gumók felülete légszáraz, illetve a be- és a kimenő levegő hőmérséklete azonos, akkor abbahagyhatjuk a leszárítást. A kevés földdel betárolt tételek néhány nap alatt elérhetik ezt az állapotot. Földes vagy nedves gumókat tartalmazó tételnél a leszárítás akár heteket is igénybe vehet.
A bemenő levegő akkor alkalmas a burgonya szárítására, ha még képes további nedvesség felvételére, tehát ha páratelítettsége még nem teljes. Ha a bemenő levegő hőmérséklete alacsonyabb, mint a betárolt burgonyáé, akkor ez az állapot mindig fennáll. Ha a külső levegő hőmérséklete magasabb, mint a terményé, akkor szárítóképessége a harmatponttól függ.
Forrás: Agrárágazat
