2004. május 1-jén életbe lépett az új bortörvény, a 2004. évi XVIII. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról. Ennek az új törvényi szabályozásnak és a végrehajtására kiadott miniszteri rendeleteknek feladata a magyar szőlészeti és borászati előírások összhangba hozása az Európai Unió rendeleteivel.
Miután az 1997. évi bortörvényt a jogalkotó már az EU előírások figyelembe vételével készítette, ezért az új bortörvény alapvető változtatásokat nem hozott, de a részletekben jelentős változások vannak, mely előírások megismerése, betartása a szakemberek számára komoly feladatot ad. Külön odafigyelést kíván, hogy a jogszabályokban kereszthivatkozások vannak, ami már valahol szabályzásra került azt nem ismétli meg, segítségként esetenként azonban utal a vonatkozó jogszabályra. Ez természetes is, miután a borjogban is érvényesül az az alapelv, hogy a végrehajtási rendelet a törvénnyel, a törvénynek az EU rendeletekkel összhangban kell lennie, alacsonyabb szintű jogszabály a magasabb szintűnek nem mondhat ellent.
A jelenleg hatályos borjog megismeréséhez kiváló segítséget ad a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által CD-n kiadott jogszabály gyűjtemény, mely a 2004. június 30-i állapotnak megfelelően valamennyi jelentős szakmai jogszabályt teljes terjedelemben tartalmazza. Ezt valamennyi hegybíró megkapta, illetve az interneten is hozzáférhető, nagy segítséget nyújtva a borjogban való eligazodáshoz. A cikkemben a légfőbb előírásokról adok tájékoztatást, egyes témaköröknél a több jogforrásban megtalálható előírásokat figyelembe véve. Természetesen minden részletre nem tudok kitérni (pl. több fogalom meghatározást is csak rövidített formában közlök), ezért az egyes részletkérdések megismeréséhez ezt a jogszabály gyűjteményt javaslom igénybe venni.
Házikerti szőlő továbbra is az a szőlőterület, amely az 500 négyzetmétert nem haladja meg. Amennyiben valaki ennél kisebb területen termel szőlőt, de azt értékesíti, úgy erre a területre is az árutermelő szőlészetekre vonatkozó előírások az érvényesek (bejelentkezés, származási bizonyítvány, stb.).
Meghatározott termőhely: az a klasszifikált termőhely, amelyen termelt szőlőből minőségi bor készíthető és a bor származáshely-megnevezésére, azaz földrajzi eredetjelölésére szolgál.
· Borvidéki régió: szomszédos borvidékek társulása. Jelenleg még egy sem került jogszabályban kihirdetésre, ezért bor megnevezésére nem alkalmazható.
· Borvidék: több település közigazgatási területére kiterjedően hasonló adottságokkal rendelkezik, és amelyről sajátos jellegű borok származnak. Felsorolva: a 97/2004. FVM rendelet 2. sz. mellékletében.
Meghatározott termőhelynél kisebb termőterület
(csak borvidéken belül lehet!):
· Borvidéki körzet. Felsorolva: a 97/2004. FVM rendelet 2. sz. mellékletében.
· Borvidéki település. Felsorolva: a 97/2004. FVM rendelet 2. sz. mellékletében.
· Borvidéki dűlő: borvidéki településen belül pontosan körülhatárolt, mikroökológiájában egységes termőhely.
A bortörvény két bor kategóriát határoz meg, melyen belül különböző szempontok szerint alkategóriákat és típusokat hoztak létre:
Asztali bor tájbor (EU: földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor)
Meghatározott termőhelyről származó minőségi bor (azonos kifejezések: m. t. minőségi bor, minőségi bor)
m. t. minőségi bor
védett eredetű bor
tokaji borkülönlegességek
az alkategóriákban típusok:
késői szüretelésű,
válogatott szüretelésű,
töppedt szőlőből készült,
jégbor,
muzeális bor,
főbor (csak védett eredetű bor lehet),
bikavér: csak az Egri és Szekszárdi Borvidékeken
tokaji borkülönlegességek: tokaji máslás, tokaji fordítás, tokaji szamorodni, tokaji aszú, tokaji aszúeszencia, tokaji eszencia.
Az m. t. minőségi bort csak meghatározott termőhelyen lehet előállítani.
A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény rendelkezései alapján meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű kategóriának megfelelő bort ilyen megjelöléssel 2007. július 31-ig lehet forgalomba hozni.
Tájborok földrajzi jelzésére
csak az alábbi kifejezések használhatók, ha a szőlő kizárólag a felsorolt megyékben termett:
1. Felső-Magyarországi: Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén
2. Alföldi: Pest, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Békés, Csongrád, Heves
3. Dél-Dunántúli: Zala, Somogy, Tolna, Baranya
4. Észak-Dunántúli: Vas, Győ
r-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Fejér, Veszprém
5. Balatoni: Zala, Veszprém, Fejér, Somogy
6. Dunai: Tolna, Fejér, Bács-Kiskun, Pest
7. Tisza völgyi: Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád
8. Duna-Tisza közi: Pest, Jász-Nagykun, Bács-Kiskun
9. Dél-alföldi: Bács-Kiskun, Csongrád, Békés
10. Zempléni: Borsod-Abaúj-Zemplén
11. Nyugat-Dunántúli: Vas, Zala, Somogy
12. Tisza melléki: Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád
13. Duna melléki: Tolna, Fejér, Bács-Kiskun
14. Duna menti: Tolna, Fejér, Bács-Kiskun
Egyes csak
táj- és minőségi boroknál használható kifejezések:
A muskotály
kifejezés olyan tájborok és m.t. minőségi borok esetén használható, amelyek legalább 85%-ban a következő szőlőfajták közül egynek vagy többnek a terméséből készülnek: Csaba gyöngye, Cserszegi fűszeres, Hamburgi muskotály, Irsai Olivér, Mátrai muskotály, Mathiász Jánosné muskotály, Nektár, Ottonel muskotály, Pölöskei muskotály, Sárga muskotály, Szőlőskertek királynője, Téli muskotály, Zefír.
A küvé
vagy cuvée kifejezés több szőlőfajta felhasználásával készült boroknál tüntethető fel. A küvét alkotó szőlőfajták nevét a címkén csökkenő részarányuk sorrendjében fel lehet tüntetni.
A barrique
kifejezés olyan borokon tüntethető fel, amelyek esetében a bor vagy a készítésére felhasznált anyagok legalább egy részét 350 liternél nem nagyobb térfogatú tölgyfahordóban tárolták, és amely esetében a bor a barrique-hordóban való érlelésre jellemző érzékszervi tulajdonságokkal rendelkezik;
Mustjavítás:
A mustjavítás a minőségi kategória megváltozását nem eredményezheti. Az asztali borokat 9% vol. alkoholtartalomig kötelező feljavítani. A mustjavítást legfeljebb 12,5% vol alkoholtartalomig (19,5 MM0) szabad végezni, a javítás mértéke nem haladhatja meg a 2,0% vol. mértéket. A mustjavítás 6,5%-nál nagyobb térfogat növekedést nem okozhat újborra vonatkoztatva. Mustjavításra sűrített must, finomított szőlőmust-sűrítmény és szacharóz (répacukor, nádcukor szárazon) használható fel. Engedélyezett asztali boroknál a részleges sűrítés és a fordított ozmózis is legfeljebb 20% térfogat csökkentés mértékben, de a várható alkohol tartalom ekkor sem növekedhet 2% vol. mértéken felül.
Borok édesítése:
Édesített bor esetén a bor összes alkoholtartalma legfeljebb 2,0 térfogatszázalékkal lehet magasabb, mint édesítés előtt. Édesítésre használható szőlőmust, sűrített must, finomított szőlőmust-sűrítmény az alábbi kikötésekkel:
· Minőségi bor édesítése esetén a szőlőmust és sűrített szőlőmust ugyanarról a meghatározott termőhelyről kell, hogy származzon, mint az a bor, amelynek édesítésére használják.
· A borvidéknél kisebb termőhelyi megnevezéssel rendelkező minőségi borok édesítésére finomított szőlőmust sűrítményt nem szabad használni
· Az a bor, amelynél mustjavítást végeztek, csak szőlőmusttal édesíthető, amelynek térfogatban számított összes alkoholtartalma legfeljebb a szóban forgó asztali boréval egyező
Savtartalom szabályozása:
A savnövelést mustnál 1,5 g/l, újbornál 2,5 g/l mértékben lehet végezni december 31-ig. A javítás alkalmazását a hegyközségi tanácsok borvidékenként vagy fajtánként határozzák meg. A savtartalom növelésére kizárólag L-borkősav használható fel. A savnövelésen átesett mustból erjedt borban újabb savnövelés nem lehetséges. A borkősavkészletről és annak felhasználásáról nyilvántartást kell vezetni. Olyan must vagy bor felhasználásával, amelynek savtartalmát növelték, védett eredetű bor nem készíthető.
A savcsökkentési műveletet a 99/2004. FVM rendelet 5. számú mellékletében meghatározott anyagokkal kell elvégezni. Savtompítás és savemelés ugyanannál a bornál nem végezhető. A savtompító segédanyagkészletről és ennek felhasználásáról nyilvántartást kell vezetni.
A must, illetve a bor javítása esetén a bor származási bizonyítványon fel kell tüntetni a javítás előtti és a javítást követő cukor- és savtartalmat.
Bejelentési kötelezettség:
A borászati üzem a 96/2004. FVM rendelet 5. számú melléklet értelemszerű kitöltésével köteles bejelenteni
a) a must természetes cukortartalmának kiegészítésére vonatkozó szándékát (must potenciális alkoholtartalmának növelését) a művelet elkezdése előtt 48 órával, írásban szőlőterület szerint illetékes hegybírónak,
b) a must savtartalom-változtatását a folyamat elvégzését követő 48 órán belül a szőlőterület szerint illetékes hegybírónak,
c) november 30-át követő savtartalom-változtatást január 5-ig szőlőterület szerint illetékes hegybírónak,
d) a bor cukortartalmának a növelését, illetve a bor savtartalmának változtatását a művelet elkezdése előtt 48 órával, a borászati üzem helye szerint illetékes hegybírónak.
Az a)-d) bekezdések szerinti jelentést két példányban kell elkészíteni. Az első példány a hegybíróé, a második példány az adatszolgáltatóé. A borászati üzem a fenti borászati műveletekről köteles jegyzőkönyvet vezetni
Tárolás, nyilvántartás:
Értékesítési vagy továbbfeldolgozási céllal tartott borászati terméket a pincekönyvbe be kell jegyezni. Tartályban tárolt termék esetén a tartály jelölésének olyannak kell lennie, hogy az a pincekönyvvel összevetve alkalmas legyen a termék azonosítására.
A tartályon a következőket kell feltüntetni:
a) mennyiség,
b) a termék kereskedelmi megnevezése,
valamint - amennyiben a forgalomba hozandó terméken fel kívánják tüntetni -,
c) a termőhely,
d) a fajta, és
e) az évjárat megjelölését.
Forgalomba hozatal:
Must, bor és egyéb borászati termék közfogyasztásra csak akkor hozható forgalomba, ha azt tételenként az OBI, vagy külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő szervezet e törvény, valamint végrehajtási rendelete alapján kémiailag és érzékszervileg előzetesen megvizsgálta, minőségét megállapította, és megfelelőnek minősítette. Az OBI a minősítés alapján határoz a forgalomba hozatali engedély kiadásáról. Közfogyasztásra forgalomba hozott ital az, amelyet a szőlő- és bortermelő, illetve a kereskedő közvetlenül értékesít a fogyasztónak vagy kereskedelmi szervnek. Az OBI forgalomba hozatali engedély kérelemhez csatolni kell a származási bizonyítványt. Ez egy származási bizonyítvány, mely mennyiségileg és a rajta szereplő többi adat alapján is azonos a forgalomba hozatalra bemutatott borral. A származási bizonyítványokon szereplő adatoknak egyezni kell a pincekönyvi nyilvántartással. Származási bizonyítvány hiányában vagy valótlan adatok feltüntetése esetén az OBI forgalomba hozatali engedélyt nem ad.
Közfogyasztásra forgalomba hozott borok jelölése, kiszerelése:
· Közfogyasztásra forgalomba hozott bor 2 literes kiszerelésig palackozott, e felett legfeljebb 25 literes kiszerelésben kannás bor. Forgalmazás az alábbi literben meghatározott névleges térfogattal engedélyezett: 0,1; 0,25; 0,375; 0,5; 0,75; 1,0; 1,5; 2,0; 3,0; 5,0; 6,0; 9,0; 10,0. (25/2000 GM-FVM rendelet). Az új jogszabályok jelölés tekintetében nem tesznek különbséget a palackos és kannás borok között. Nem belföldön forgalomba hozott borok esetén „palackozás”: az érintett termék kereskedelmi forgalomba bocsátás céljából 60 litert meg nem haladó térfogatú tartályokba történő töltése;
· „Címkézés” minden olyan jelölés és egyéb hivatkozás, szimbólum, illusztráció és jel, amely a termék megkülönböztetésére szolgál, és amely ugyanazon a tárolóedényen, beleértve a záró alkalmatosságot, vagy a tárolóedényhez rögzített cédulákon szerepel;
· „Palackozó”, „kannatöltő”: az a természetes vagy jogi személy, illetve ilyen személyek csoportja, aki(k) palackozást, kannatöltést végez(nek) vagy végeztet(nek) saját nevében (nevükben);
Kötelező adatok:
· a bor kereskedelmi jelölése
· a névleges térfogat
· a tényleges alkoholtartalom
· a palackozó neve vagy cégneve
· a település és a tagállam neve
· a tételszám
A kötelező adatokat - a tételszám kivételével - egy látómezőben kell feltüntetni, és olyan könnyen olvasható, letörölhetetlen és kellően nagy írásjelekkel, hogy jól kitűnjenek a háttérből, amelyre azokat nyomtatták, és egyértelműen megkülönböztethetők legyenek a címke minden más (írott vagy grafikus) elemétől.
A kereskedelmi jelölés a következőkből áll:
a) asztali borok esetében az „asztali bor” kifejezés, valamint egy másik tagállamba történő szállítás vagy export esetén a tagállam neve, ha a szőlőt abban az államban termelték és dolgozták fel borrá;
b) tájborok esetében a „tájbor” kifejezés; valamint az eredetjelölésre használható földrajzi egység neve;
c) m.t. minőségi borok esetében a meghatározott termőhely neve, a „meghatározott termőhelyről származó minőségi bor” vagy „m.t. minőségi bor” vagy „minőségi bor” kifejezés. A körzet, a település és a dűlő nevei csak a borvidék vagy a borvidéki-régió nevével együtt jelölhetők a bor címkéjén.
A bor névleges térfogatát
literben, centiliterben, vagy milliliterben kell feltüntetni, 100 cl felett 6 mm magas betűkkel, 100 cl és 20 cl között 4 mm magas betűkkel, 20 cl alatt 3 mm magas betűkkel.
A tényleges alkoholtartalmat egész vagy fél térfogatszázalék-egységekben kell megadni. A tényleges alkoholtartalmat a címkén legalább 5 mm magas írásjelekkel kell feltüntetni, ha a névleges térfogat meghaladja a 100 cl-t, legalább 3 mm magas írásjelekkel, ha az legfeljebb 100 cl, de 20 cl-nél nem kisebb, és legalább 2 mm magas írásjelekkel, ha az 20 cl vagy annál kisebb. A feltüntetett alkoholtartalom nem térhet el 0,5 térfogatszázaléknál nagyobb mértékben az elemzéssel kapottól. A tényleges alkoholtartalomnak megfelelő számjegyet a „%vol” jelzés követi, és azt a „tényleges alkoholtartalom”, „tényleges alkohol” szavak vagy az „alk.” rövidítés megelőzheti.
A palackozót és adatait a bor megjelölésénél alkalmazott betűméret legfeljebb fele méretével szabad feltüntetni a címkén.
Tételszám használatának szempontjából egy tétel olyan egység, amely több termelési, előállítási és csomagolási jellemzőkkel rendelkező eladási egységből áll. A termelő vagy a palackozó határozza meg a tételt, a jelölés módját és a tételszámot. A tételszámnak L betűvel kell kezdődnie, kivéve ha az világosan megkülönböztethető a címkén található többi jelöléstől. Tételszámként használható például a bor forgalomba hozatali engedélyének száma, a töltés dátuma, a LOT szám, de a termelő által alkalmazott, a tétel azonosítására alkalmas szám is. Ez utóbbi esetben tételszám nyilvántartást kell vezetnie a palackozónak, a tételek azonosíthatósága érdekében.
Nem kötelező jelölések:
Jogszabályban meghatározottak szerint:
· Évjárat és fajta asztali boroknál (kivétel tájbor) nem tüntethető fel.
· Cukortartalomra vonatkozó jelölést a 99/2004. FVM rendelet 13.§-ában meghatározottak alapján szabad feltüntetni:
1. Száraz bor az, amelynek cukortartalma:
a) legfeljebb 4,0 g/l, vagy
b) legfeljebb 2,0 g/l-rel haladja meg a borkősav g/l-ben kifejezett, titrálható savtartalmat, de legfeljebb 9,0 g/l lehet.
2. Félszáraz bor az a bor, amelynek cukortartalma:
a) meghaladja a 4,0 g/l-t, de legfeljebb 12,0 g/l, vagy
b) legfeljebb 4 g/l-rel haladja meg a borkősav g/l-ben kifejezett titrálható savtartalom kétszeresét, de legfeljebb 18,0 g/l.
3. Félédes bor az, amelynek cukortartalma meghaladja a (2) bekezdésben meghatározott értéket, de legfeljebb 45,0 g/l.
4. Édes bor az, amelynek cukortartalma meghaladja a 45,0 g/l-t.
· Csak táj- és minőségi boroknál: termelői palackozás, pinceszövetkezetben palackozva, borvidéken palackozva, borverseny eredmény, stb.
Egyéb jelölések
csak abban az esetben tüntethetők fel, amennyiben a palackozó ezeknek valóság tartalmát bizonyítani tudja és a vásárlót nem téveszti meg.
Forrás: Agrárágazat
