Ha valaki az átállás mellett dönt, egy két-hároméves, átmeneti időszakot "kell túlélnie". Ekkor csak a biogazdálkodás szabályainak megfelelő technológiát alkalmazhat, termékeit nem értékesítheti ökoélelmiszerként. Az áttérést "bevállaló" gazda persze ebben az időszakban sem marad bevétel nélkül. A bejelentéstől számított egy év után betakarított növényeket átállási jelöléssel forgalmazhatja és - a tervek szerint - területalapú agrár-környezetgazdálkodási támogatást is igényelhet. "A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) ígérete szerint szeptember elsejétől az ökológiai gazdálkodásra átérő termelők jelentős mértékű támogatásban részesülnek. Ilyen szubvenciót utoljára 2004-ben igényelhettek a gazdaságok. Aki ekkor belépett a rendszerbe, öt éven keresztül jogosult volt a támogatásra, ám az újonnan áttérők 2004-óta nem pályázhattak" - nyilatkozta lapunknak Dr. Roszík Péter, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezetője.
Az átállás időszakában magasabb összeget, az ökominősítés megszerzése után pedig szerényebb mértékű szubvenciót kaphatnak a termelők. A tervezet szerint a kérelem beadására egy alkalommal, 2009. május tizenhatodikától június harmincadikáig van lehetőség. További részleteket az FVM weboldalán olvashat.
Magyar biotermékek külföldön
Magyarországon ezerháromszáz-ezernégyszáz vállalkozás forgalmaz bioélelmiszereket, közülük hét-nyolcszáz cég az európai piacon adja el termékeit. Becslések szerint a hazánkban előállított biotermékek nyolcvan százalékát határainkon kívül értékesítik. Az elsődleges célországok Németország, Svájc és Ausztria, de az Egyesült Államokba is jelentős tételt szállítanak magyar vállalkozók. Ez gyakran európai országokon keresztül, feldolgozás után kerül az USA-ba. Roszík Péter szerint az ökoélelmiszerek értékesítése itthon is jó üzlet, ám Magyarországon nem olyan intenzív a kereslet és gyakran az árak is alacsonyabbak, mint nyugaton.
Öko előírásrendszerek
Az Európai Unió tagállamainak ökogazdálkodását közös előírásrendszer szabályozza, más országok azonban - például az Egyesült Államok vagy Japán - saját előírással rendelkeznek. Ha tehát egy vállalkozás az Egyesült Államokban kívánja bioélelmiszereit értékesíteni, nemcsak az egységes uniós szabályoknak, de az USA előírásrendszerének is meg kell felelnie. "A National Organic Program (NOP) követelményei sok tekintetben különböznek az EU előírásaitól, ezért az USA-ba irányuló export esetén NOP tanúsítványra is szükség van. A tanúsítást - a mi ellenőrzésünk alapján - német kooperációs partnerünk, a BCS Öko-Garantie GmbH végzi" - részletezi a Biokontroll Kft. ügyvezetője. Ha a NOP tanúsítvány megszerzése érdekében végzett ellenőrzés az unióssal együtt történik, a vállalkozásnak nem kell nagyobb pluszköltséggel számolnia. A szolgáltatás díja évente háromszáz euró (nyolcvan-kilencvenezer forint), de bizonyos esetekben - például ha hiánypótlásra van szükség - emelkedhet az ár.
Európában is léteznek olyan védjegyszervezetek, amelyek igényesebb piacot jelentenek. Elvárásaik összhangban állnak az uniós szabályokkal, néhol azonban szigorúbbak. Ilyen például a német Naturland, vagy a svájci Bio Suisse. Utóbbi szervezet a mezőgazdasági termelés és feldolgozás terén közös és egységes feltételrendszerrel rendelkezik, a termékek jelölésére pedig a "Bud" védjegyet használja. Az ilyen jelzéssel rendelkező biotermékek a svájci piac több mint hatvan százalékát uralják.
A "Bud" védjegy használatának külföldről származó termékek esetén igen szigorú feltételei vannak. Ezek szerint csak olyan élelmiszereket lehet importálni, amelyeket a svájci ökológiai termelők egyáltalán nem, vagy csak csekély mennyiségben állítanak elő. A feldolgozásnak - amennyiben lehetséges és ésszerű - Svájcban kell történnie, mindezek mellett szigorúan ellenőrizni kell a termékek áramlását, valamint teljesíteni kell a Bio Suisse feltételrendszerét. A védjegyet csak a svájci, licencszerződéssel rendelkező importőr használhatja.
