Nemcsak hazánkra, hanem egész Európára jellemző, hogy még továbbra sincs felmérve a potenciálisan felhasználható biomassza mennyisége, nem szólva arról, hogy jelentős munka lesz az alternatív energiák kereskedelmi és logisztikai tervezése is - mondta dr. Fenyvesi László, a Mezőgazdasági Gépesítési Intézet (MGI) főigazgatója. Az agrártárca gödöllői székhelyű intézetének vezetőjét arról kérdeztük, hogy hol tart az alternatív energiák feltárása, mi segíti vagy éppen gátolja a hasznosítás fejlesztésén munkálkodókat, ezen belül mit végez az intézet. | |
A jelenleginél jóval pontosabban kell ismernünk a természetben előforduló, illetve az újabban megtermelt, feldolgozott biomassza mennyiségét, előfordulási, vagy deponálisi helyét, felhasználásuk módját. Ezek - például az energiafüvek, a préselt faaprítékok, a brikettált, pelletált tüzelőanyagok stb. - most ugyan még kisebb, később azonban nagyobb tömegben állnak majd elő, addigra azonban tudni kell, hogy mi történik piacra kerülésükkel. Ugyanis jelentős részük éppúgy kereskedelmi áru lesz, mint bármely ipari, vagy mezőgazdasági termék, termény. Mivel ezek majd nagy tételben jelennek meg a kereskedelemben, éppúgy tervezni kell logisztikájukat - tárolásukat, rakodásukat, csomagolásukat, értékesítési hálózatukat stb. -, mint a mezőgazdasági eredetű takarmányokét, gabonafélékét vagy éppen az élelmiszerekét, illetve a klasszikus iparcikkekét. Sokak által ma még nehezen képzelhető el, hogy a közeljövőben nemcsak a gazdaboltok, a tápboltok, a zöldséges üzletek lesznek jelen egy-egy településen, hanem a bioenergiákat hordozó árut értékesítő boltok, a speciális mini tüzépek is - mondja a főigazgató. Nekünk azért kell erre különösen odafigyelni, mert a Ezért azok a koncepciók, miszerint a biomassza aránya elenyésző és így jelentéktelen volna nálunk, nem állják meg a helyüket, illetve valószínűleg torzító az a szám is, miszerint a megújuló energiák csak 3,6 százalékot tesznek ki a teljes hazai energiából - vélekedik Fenyvesi László főigazgató. Ha csupán a szomszédos Ausztriát nézzük, ott a megújuló energia felhasználási részaránya 27-28 százalék. Valószínű, hogy a magyar felhasználás is magasabb, mint az iménti, a 3,6 százalék, hiszen a teljes magyar 1100-1200 petajoule energia felhasználás ingadozása is nagyobb, mint ez a kis szám. De nem is ez a fontos. Sokkal lényegesebb a gazdaságosság ké Sajnos azonban ma még számos gond adódik A legszembetűnőbb hátrány azonban, hogy míg a földgáz támogatott, addig a biogáz nem, az utóbbi döntően ezért nem versenyképes. Viszont a nagyobb, fél-egy megawatt teljesítményű, biomasszát használó, kisebb lakónegyedeket ellátó fűtőművek, amelyeknél a szilárd anyag adagolása már szabályozott, beszélhetünk versenyképességről. Az ennél i Jelenleg a magyar erőművek onnan szerzik be az újszerű tüzelőanyagot is, ahonnan a legolcsóbban tudják (Szlovákiából, Ukrajnából stb.), ezé A biomassza hasznosításának erőművi megoldása egyébként azért látszik a leggazdaságosabbnak, mert a nagytömegű felhasználás nem követel olyan precíz, elaprózott, drága automatizációt, mint a kisebbek, például egy kisebb intézményi, vagy lakónegyedi berendezésé. A közepes méretű erőművekben is elfogadható megoldás születhet persze, a legdrágább kétségtelen a kis tömegű, kis teljesítményű, a lakossági felhasználás kialakítása, bár a pelletált tüzelőanyagok bevitele már lényegében megoldott. A szilárd bio tüzelőanyagok kereskedelme különleges szervezettséget igényel - mondja dr. Fenyvesi László. Valamelyest már nálunk is létezik ez, de még kis volumenű, szemben a nyugatival, ahol nagyobb mennyiség van forgalomban főleg a 6-8 milliméter átmérőjű, 15 milliméter hosszú, fűrészporból készült pellet (kissé magyarosítva: drazsé) formájában. Ezek azonban minőség-biztosított áruk. Minőségüket nemcsak azért ellenőrzik és garantáltatják, hogy az előírt fűtőértékük meglegyen, hanem azért is, nehogy olyan anyagokat (műanyagot stb.) tartalmazzon, amelyek tönkreteszik a tüzelő berendezéseket. Erre azért is figyelemmel kell lennünk, mert az ilyen árukkal a legkönnyebb lesz az európai kereskedelembe bekapcsolódni. A pellet tüzelésre már van hazai példa is a háztartásokban, külföldön pedig a 25 kilós zsákokban forgalmazott áru jól kezelhető, minősége egyenletes, és a családi házakban használt korszerűbb kazánokban automatikusan adagolhatók. Az igény a biomassza intenzív mezőgazdasági termelésére, feldolgozására, vagy például az imént említett pelletre, idővel olyan nagy lehet, amire még ma talán sokan nem is gondolnak. Csak egy példa: a hollandok régebb óta igen nagy mennyiségű pelletet állítanak elő fűrészporból úgy, hogy az észak-oroszországi területekről hajóval visznek át fűrészport a tulipánok hazájába, ahol ennek fogadására külön kikötőt és feldolgozót létesítettek. Ez tőlünk Más területen Ugyancsak minden esetben meg kell vizsgálni, hogy az adott tüzelőberendezések - a kisebb kazántól a nagyokig - alkalmasak-e a biomassza valamilyen változatának elégetésére. Az egyes tüzelőrendszerek ugyanis nagymértékben érzékenyek arra, hogy a nekik „felkínált” biomasszaféleség nem okoz-e kárt bennük. A legtöbb erőműben például a fa jól, a kéregrészek kevésbé jól égethetők, a szalma is csak korlátozottan, mert a hamu olvadáspontja alacsony, ezért az összeállhat, gátolja a további folyamatot, ami azonban különböző megoldásokkal kiküszöbölhető. A szilárd tüzelőanyagok mellett jelentősek a folyékonyak is, amelyeknél a kulcskérdés nemcsak a sikeres olajsajtolás, vagy a gépekben használható alkohol gyártása. Számit az is, hogy ezek milyen növényfajtákból, milyen területen, milyen klimatikus viszonyok között állíthatók elő - mondja dr. Fenyvesi László. Ezekre azért kell tekintettel lenni, mert csak a legjobb feltételek mellett érhető el, hogy az adó ne nyomja agyon a biodízelt. Jelenleg ugyanis olyan az adóterhe, hogy ha ezt le is vonjuk, az előállítási költsége még mindig magasabb, mint a gázolajé. Viszont a francia, osztrák és a német tapasztalatok azt mutatják, hogy amennyiben a biodízel alapanyagainak termelését, az olaj gyártását körültekintően dolgozzák ki, akkor el lehet érni a hagyományos fűtőolajokéhoz hasonló gazdaságos „kihozatalt”. Ehhez azonban az kell, hogy már az alapanyag termelésnél olyan szigorú technológiai fegyelem érvényesüljön, mint például az élelmiszer-alapanyagokénál, vagy feldolgozásuknál. Ezeknél sem lehet a szántóföldi termelést úgymond „agráripari” módszerekkel folytatni, mert a biodízel gyártási folyamat végén jó minőségű, a tüzelőanyagokhoz jól adagolható, azokkal jól keverhető változatot kell előállítani. Csak í Visszatérve a - még a gyakorló mezőgazdasági szakemberek számára is szokatlan - növény faj- és fajtakérdéshez, elmondható, hogy a repce mellett a napraforgóra érdemes koncentrálni - vélekedik Fenyvesi László. A repce és a szója ugyanis az országban nem mindenütt sikeres, a biohajtóanyagként is szóba jöhető napraforgó azonban csaknem az egész országban „megél”. Ám a napraforgó fajtákból is azokat kell kiválasztani, amelyek a hajtóanyag gyártására alkalmasabbak. A franciák már kiválasztották a nagyobb olajhozamú, jól észterezhető termésű fajtákat. Mindez nagyfokú gazdaszervezést, összefogást, Némileg másfajta utat kell bejárni az etanollal, az alkohol bázisú hajtóanyaggal - mondja az MGI főigazgatója. Ebben elvileg versenyképesebbek tudunk lenni, mint a biodízelben. Már az is jelez valamit, hogy literenként átlagosan 10-15 forinttal kedvezőbb az előállítási költsége, például azért, mert az alapanyagot jelentő kukorica termelése alapvetően gazdaságosabb más növényeknél. Az etanol exportja is lehet A vidéknek is fontos a biogáz termelés, mivel sok olyan természet közeli anyag van, amelyből leggazdaságosabban ez az energiaféleség nyerhető. Ide azonban nemcsak, illetve nem elsősorban a trágyaféleségeket érdemes sorolni, mert a mérések alapján a különféle zöldanyagok, például a füvek igen jelentékeny gázt képesek termelni. Az egyes települések kommunális hulladéka ilyen szempontból szintén fontos, mert ezek egy része szintén a gáznyerésre tűnik a legjobbnak. Az úgynevezett szeméttelepi vagy depóniagázzal való gazdálkodás sem ismeretlen már nálunk, és gyors megtérülést is jelent. Amennyiben egyszerű és gazdaságosan kiépíthető gáztermelő reaktorban gondolkodunk, akkor elképzelhető, hogy egy-egy térség biomixét (lekaszált füvét, egyéb zöldtermését, stb.) összegyűjtve, igen gazdaságos gáztermelést lehet folytatni. Ezek a fermentálók ugyanis lényegében érzéketlenek arra, hogy a felhasznált szerves anyagoknak, háztartási hulladékoknak mekkora a nedvességük, milyen a méretük, nincs aprítási igényük. Ráadásul a nagy tömegű zöldanyag (pollentermelő növényzet) begyűjtésével javulhat az ökológiai helyzet, munkaalkalom teremthető. Ehhez közösségi támogatás viszonylag könnyen kapható, hiszen a képződött bioenergia helyi hasznosítását is szorgalmazza az EU. A biogáz termelésnél egyáltalán nem mellékes körülmény, hogy a gáztermelésből kikerült maradványok jelentős részét Dr. Fenyvesi László azt is elmondta, hogy miközben a biomassza hasznosítási célok már majdnem világosak, jól körvonalazottak, nemcsak a termelésben, hanem az egyéb területeken is szükség volna egyfajta integrációra. Jól össze kellene hangolni a munkát az érdekeltek között - a kutatóktól, a szakterület szabályozását kidolgozókon át egészen a gyakorlati végrehajtókig. Mégpedig azért, hogy sem a szellemi, sem az anyagi e A mintaadóknak, az egységes technológia kimunkálóinak azért kell összef A különféle szilárd és a folyékony tüzelőanyagok ellenőrzésére olyan jól felszerelt műszerpark, olyan laboratórium kell, amely a kereskedelmi forgalomba hozatal előtt garantálni tudja a termékek minőségét. Az intézet például ezért akkreditáltatta a biotüzelőanyagok minőségét vizsgáló és garantáló Bioenergetikai Laboratóriumát. A beküldött minták bizonyítvány Ugyancsak sok még az innovációs tennivaló. Például az egyes, már meglévő erőművekhez az új energiaforrásokból olyan, megfelelő biomix, vagy akár több biomassza-keverék kialakítására volna szükség mielőbb, amelyek az ottani tüzelő berendezések zavartalan, optimális üzemét, gazdaságos energia kihozatalát biztosítják. Ha ugyanis ez a „receptura” már megvan, az erőmű a neki megfelelő anyagot tudja a beszállítói integrációtól megköve |
Forrás: Agrárágazat