Bálint gazda egész életét a kertek szépségének és termékenységének szentelt. Rengeteg kertészeti tanács és szakszerű segítség fűződik a nevéhez a kertészkedők körében.

„A szőlőskert tavasztól őszig ad munkát, szinte minden héten a tulajdonosának, és csak a mi klímánk alatt csak akkor tudunk eredményesen akár csemegeszőlőt, akár borszőlőt termeszteni, hogyha a zöld munkákat rendszeresen és gondosan elvégezzük. 

A zöld munkák közül a legfontosabb a szőlőnek a kötözése, hogy a szél ne tegyen kárt a hajtásokban, ne törje azokat le. A hajtásoknak a rögzítésére évtizedek óta a rafiát használják, ezt azonban fokozatosan fölváltja egy modernebb kötözőanyag, amelynél nagyon biztonságosan lehet a hajtásokat rögzíteni.

 A következő fontos zöld munka a hónai hajtásoknak az eltávolítása, hogy a tőke ne legyen túlságosan sűrű, a fürtöket kellő mértékben érje a napsütés. A fiatal hajtásokat ki lehet tördelni, az idősebb hajtásokat azonban nem tudjuk már sebzés nélkül kitörni, és ezért ezeket két-három levél magasságában visszavághatjuk. Ugyanazt a célt, fogjuk elérni a segítségükkel. 

És végül nagyon fontos munka az is a nyár derekán, hogy a támrendszer fölé emelkedő hosszú hajtásokat, amelyek értékes részeket, értékes rügyeket már nem tartalmaznak visszavágjuk. És ezzel nagyon sok tápanyagnak a fogyasztását akadályozzuk meg. És lehetővé tesszük, hogy a késő őszi peronoszpóra fertőzés ne tegyen kárt a szőlőtőkékben.”

Hogyan élte meg századik születésnapját Bálint gazda

„Hát tulajdonképpen nagyon vegyes érzelmei vannak az embernek. Egyrészt az, hogy nem érdem százévesnek lenni, ez véletlen szerencse, hogy valaki elér egy ilyen hosszú kort. Másrészt viszont sok tapasztalatot össze lehet szedni száz év alatt. 

Én például akkor születtem, amikor Magyarország még osztrák-magyar monarchia volt, Károly király volt a monarchia vezetője. Végig éltem a Horthy rendszert, a Rákosi rendszert, a Kádár rendszert, és most ezt az új világot is, ami valóban egy nagyon változó világ. 

Ha fiatal lennék, akkor azt mondanám, hogy szerencsém van, hogy a negyedik ipari forradalomban, hát legalábbis résztvevője lehetek. Ez az én szűkebb szakmám szempontjából is nagyon érdekes időszak, mert láttam azt, amikor fiatal gazda voltam, hogy bivalyszekérrel szállították a takarmányt az állatoknak. És most látom azt, hogy drónok repülnek a szőlő és gyümölcsültetvények fölött, és szórják a műtrágyát meg a gyomirtót, meg a növényvédőszereket. 

Tehát megváltozott teljesen a világ körülöttünk. És ennek egy százéves ember csak kis részben alkotója, és még kisebb részben vesz részt ebben az eredményben. Úgyhogy nagyon vegyes érzelmeim vannak. Legszívesebben most már csak szemlélődőként jelennék ennek a világot.”