bab (paszuly, Phaseolus vulgaris L.)

a pillangósok családjához tartozik. Főgyökeréből erős oldalgyökerek ágaznak ki. N-gyüjtő baktériumok gyakran telepszenek meg a gyökérzetén,. Levelei finoman szőrözöttek. A szár 25-300 cm magasra nő; a bokor-b. szára egyenesen áll, a karósé a bütyök után csavarodó futó szár. A fehér, rózsaszínű, sárga v. lila virágok a levél hónaljából nőnek ki. A 10 porzó közül 9 összenőtt, egy szabadon áll (kétfalkás porzó). A bibe merev szőrzetű; önbeporzó, hüvelytermése igen változatos (egyenes, görbe) alakú; szálkás v. szálkátlan. A többnyire vese alakú magok sokféle színárnyalatot képviselnek. Magvaiból (száraz-b.), ill. zöld hüvelyeiből (zöld-b.) főzelék készül. A bokor-b. és a karós b. egyaránt keresett; részint részint tartósítva. Kedveltek az ún. dísz-b.-ok is. A b. eredetileg Amerikából került hozzánk. Régebben kukoricaköztesként termesztették, viszonylag jól tűri az árnyékolást. Újabban tiszta vetése terjed. 10—12 °C-ra fölmelegedett, gondosan elmunkált vetőágyba vethető, 4—5 cm mélyre. Mivel a fagyra nagyon érzékeny, május közepéig nem érdemes vetését kockáztatni. 40—50 cm-es sortávolsággal, 300—380 ezer csíra/ha a kívánatos. Néha szalagosan ígér jobb termést: 1—1,5 t/ha száraz szemet. Az öntözést meghálálja, úgy zöld-b.-ból 8—12 t/ha a várható hüvelytermés.